A Mostohatesó

A megismerkedés

-Amber Rose Hunter! Jó lenne ha összekapnád magad, letolnád a csodaszép pofádat és végre elindulhatnánk.-ordított fel a szobámba legjobb barátnőm Cathy.
-Nyugi már Cat. Igyekszem.-szóltam vissza ingerülten majd meghúztam az utolsó vonást a tusvonalamon. Jó volt végre kicsit kikapcsolódni. Folyamatosan csak a munka munka munka. Borzalmasan bosszantó amikor reggel 6-tól este 6-ig dolgozol -a plusz két órás túlóráról minden másnap nem is beszélve- és semmi időd élni, mert a hétvégéket vagy nevelőanyádékkal töltöd, akik folyamatos szingliléteddel csesztetnek, vagy -meglepő módon- az irodában dekkolsz, ahol a főnöködnél éppen te vagy a soros "zaklatott" amit ugye tűrnöd kell, vagy kirúg. De hát ugye egy kis fizetésemelésért sok mindenre képes az ember. Viszont a mai este valami eszméletlen volt. A bár ahova mentünk tele volt jobbnál jobb pasikkal, de volt ott egy...egy, aki tényleg valami Isteni ivadék volt. Legalábbis baromi jól nézett ki. Ezen a pasin megakadt a szemem. Az övé is rajtam. Magas, lezseren elegáns, sármos férfi volt, aki minimum egy tízessel rámvert korban, de nem érdekelt hisz valóban gyönyörű látvány volt. Férfi létéhez képest hosszú, fekete haja hátra volt zselézve, kék szeme csak úgy szikrázott a félhomályon át felém. Fekete farmert viselt fehér, feltűrt ujjú inggel, fekete nyakkendővel és mellénnyel.
-Cathy. Csak káprázik a szemem, vagy az az eszméletlen pasi tényleg engem bámul?
-Amber.. Van egy pár eszméletlen pasi aki téged bámul. Nen tudom melyikre gondolsz.
-Arra a hátranyalt fekete hajú, szikrázó szemű félistenre.
-Nem káprázik tényleg téged néz. Óó te mázlista.-csapta meg a vállam, majd a bárszékkel együtt visszapördített a pulthoz.-Két Jack Danielst kérünk.
Kiadta a pultos a piát és vissza is fordultunk vadászni. De addigra az álompasi nem volt ott. Én egyből a pult fele fordultam, és lehúztam a whiskeyt.
-Még két Jack Danielst. Köszi. - mondtam egyből.
-Legyen az három és a hölgyekét is én állom.-mondta az addig még ismeretlen hang mellettem. Oda pillantottam és megláttam őt. A hátrazselézett hajú Adoniszt.
-Engedjétek meg, hogy bemutatkozzam. Loki. - nyújtott kezet nekem, mire dadogva elmondtam saját nevem.
-Érdekes név. Külföldi ugyebár. Honnan jöttél?
-Valóban. Germán név. Német vagyok. A... Barátnőd hova lett?
-Micsoda?-fordultam hátra. "Cathy te kis ravasz." gondoltam. - Biztosan mosdóba ment. Dee akkor jól gondolom hogy a nevedet a germán tűzisten után kaptad?
-Igen. Több mint valószínű.-mosolygott zabálnivalóan.
-Új vagy erre, nemde? Nem láttalak még itt. Meg aki sok ideje tartózkodik itt, az megfeledkezik az illemről, és a jó modor mint olyan megszűnik létezni. És te úriembernek látszol.
-Ohh. Köszönöm.-mondta kacagva- Ahonnan én jövök, ott az udvariasság az emberrel születik, és a neveltetésre is sok időt áldoznak. De úgyse hinnéd el hogy honnan jöttem.
-Na. Mesélj.-mosolyogtam rá kacéran és Cathy whiskey-je után nyúltam.
-Áhh. Elhinnéd, ha azt mondanám, hogy Asgardból?
-Mármint abból az Asgardból? A Bifroston át? Na ne. Azt nem hiszem el. Bocsi. Figyu. Nem kell ahhoz Lokinak vagyis "Istennek" lenned hogy térdre bírj. Figyelj Loki. Vagy ki vagy. Vagy olyan jó pasi, hogy ne kelljen ilyen mesékkel etetned ahhoz hogy levegyél a lábamról..vagyis inkább ledönts a lábamról.-vallottam be neki, mire elkerekedtek a szemei.
-Húha. Köszi. Asszem ezt bóknak vehetem.
-Veheted, mivel annak szántam. Remélem a szándékaimat is ki tudtam vele fejezni.
-Hát. Úgy is mondhatjuk. De ha nem baj én szeretek lépésekben haladni.-mondta egyre közelebb hajolva, majd ajkunk összeért. Puha meleg ajkai voltak. Csakúgy bekebelezték az enyémeket. Lágyan de mégis vadul csókolt. Szenvedélyesen. Mint eddig még senki. Csodálatos érzés volt. Nincs más kifejezés. Utána italozgattunk még egy ideig, majd egy kis időre eltűnt. Mikor visszatért nem mondott semmit, megfogta a karom és kirángatott a bárból. Nem tudtam hova visz, így kicsit be voltam szarva. Aztán rájöttem hogy én neki bármit megtennék. És elszállt a rettegés. Alig mentünk három háztömbnyit berántott egy ajtón. Egy Hotel volt.
-Ne mozdulj. Egy perc.-mondta mikor megálltunk és elengedte a karomat. Pár perc múlva már jött is egy kulccsal a kezében. A lifthez vezetett és felmentünk a 24. emeletre és nyitotta az ajtót. Belépni már egymás karjában léptünk ajkainkat egymásra tapasztva. Ajtó csuk. Kulcs a komódra. Kezek egymás ruhájára. A mellényt levette, utána én az ingét kezdtem el gombolgatni. Mikor már teljesen kigomboltam tenyeremet testére tapasztottam és elkezdtem simogatni, mind egyre lejjebb. Élvezte. Ahogyan én is azt ahogy az ő keze vándorol rajtam össze s vissza. Rajtam csak egy ruha volt szóval nem sok idő volt míg megszabadultam tőle. Később az ágyon fölöttem fekve a maradék textilt is eltávolította. Ezután fordultunk és én ültem rajta, de rajta még a farmer is rajta volt. Azzal nem szarakodtam lerántottam, ám a boxerével tovább szöszmötöltem hogy húzzam az agyát. Felizgatni már sikerült. Egy kicsit feszült rajta a boxer, mert hát volt minek kitölteni. Eszméletlen módon kívántam már. Hál Istennek nem voltam már szűz mert akkor tuti kettészakadtam volna altájon. Csodálatos volt. Ilyen orgazmust még nem éltem át. Ez hosszú volt és borzasztó intenzív. A csúcson bevillant egy kép. Anyáról. Mintha az ő emlékét éltem volna át. Hasonló szituáció, és a férfi személy mintha ki lett volna emelve az emberek közül. Nagyon fura látomás volt. Olyan természetfeletti. És felettébb megrázó. Mikor Lokival már egymás mellett feküdtünk megfogta a kezem, mire egy újabb emlékképbe csöppentem. Anyámat láttam egy óriási trónterem szerű helyen, terhesen. Vele szemben a trón előtt állt egy idősödő, arany szemkötős pasi, mellette gondolom a felesége, két oldalt a lépcsőn lefele pedig fiatalabb emberek. Köztük Loki. Egy álló pillanat volt amibe belekerültem.
-Ez meg mi a fene volt?-kérdeztem mikor elengedte a kezem.
-Édesanyád.
-Oké azt vágom. De mik ezek a képek? Kik voltak azok az emberek? Mi volt az a hely?-hadartam miközben hátráltam tőle az ágyon.
-A hely neve Asgard. Az emberek..a király Odin, tudod a szemkötős pasas. Mellette a királyné, Frigga. Jobb oldalt mellettem a bátyám, aki a trón várományosa, Thor. A többieknek nincsen jelentősége. Anyád veled terhes azon pillanatban amit mutattam. Odintól.
-Odintól? Jesszus ez de szar vicc.-röhögtem ki.
-Igen. Odintól. Figyelj tudom hogy ez furcsa, és abszolút hihetetlen de muszáj lesz elhinned. Velem kell jönnöd Asgardba. Legalább egy ideig. Sok rossz ember tudomására jutott a léted, és tervezik az megölésedet. Meg fogunk védeni. Mindent meg fogok tenni annak érdekében hogy biztonságban légy.
-Úristen. Ez komoly? Jobb indokkal nem próbáltál még elrabolni embert? Nincs választásom hisz össze vagyunk zárva és azt csinálsz amit akarsz szóval vigyél magaddal ahova akarsz. Feladom.
-De lenne választásod, viszont a leglogikusabb és legbiztonságosabb ha velem jössz.
-Rendben. Mondj egy jó okot arra hogy veled menjek.
-Hát. Nem tudok jó okot mondani.-mondta majd fölém hajolt, megcsókolt, majd államat csókolta, utána nyakamat vállamat, és egyre lejjebb haladt, míg el nem ért a kényes pontra, megcsókolta, majd megtudtam milyen fenséges érzés lehet az ő fagyijának lenni.
-Okés. Értem. Megyek na.
-Rendben. Aludj!-mondta, mire álomba zuhantam. A következő dolog amire emlékszem az az, hogy fekszem egy ágyon, valami arany szobában és körülöttem állnak azok, akik az álmomban szerepeltek. Odin, Thor, Frigga és persze Loki immáron teljes öltözetében. Nem mondom így még jobban nézett ki. A következő párbeszéd zajlott Thor és Loki között.
-Még mindig nem értem, hogy voltál képes lefeküdni vele? Ő a húgunk.
-A a a aa. Csak a tied. Nekem Odin nem apám vérszerint. Így a törvénytelenség kicsukva.
-De akkor is a családunk része. Ez undorító, Loki.
-Sajnálom. Nem tudtam paracsolni magamnak. Nem tudtam hogy ennyire vonzó. Rád nézve csak úgy nem gondoltam. Sajnálom.-mosolygott gonoszan.
-Ne veszekedjetek! Inkább gondolkozzatok. Hogy tudnánk elrejteni az ellenség elől?-csapott szét köztük Odin.
-Jó reggelt, édes.- jött oda egyből Loki amikor látta, hogy nyitva van a szemem.
-Jobbat.
-Hogy érzed magad?-mondta és megfogta a kezem.
-Hát voltam már jobban is. De egyelőre élek. Szóval asszem akkora baj nem lehet.
-Gondolom a látomásokból felismered őket. Thor. Odin. Frigga .-mutatta be a családot.
-Igen, fel. És nem tudom, hogy miképp mondhatnék üdvözletet e családnak, melynek fője ha jól tudom édesapám.
-Jól tudod. Nem kell minket különös tisztelettel köszöntened. A családod vagyunk.-mosolygott rám Odin.