A Mostohatesó

Visszatérés Midgardba

Reggel kopogásra ébredtünk, majd Thor hangját hallottuk az ajtón át. 
-Ki az ágyból gerlepár. Ha jól tudom terveztek visszatérni Midgardba, és ma még gyakorolnunk is kell Amberrel, szóval ideje készülődni. 

-Jó jó máris megyünk.-mondta fáradt, rekedtes hangon Loki. 

Kikeltünk az ágyból és én elfoglaltam a fürdőt. Gyorsan letusoltam, törölközőbe csavartam magam és kimentem. Loki az ágyon ült és éppen a cipőjét vette. Mikor felnézett rám megmerevedett a tevékenységben tátott szájjal. Majd orrán át hangosan kifújta a levegőt. 

-Te most szórakozol velem? Direkt húzod az agyam ugye? 

-Igazából nem direkt. De azért aranyos hogy ez is felizgat.-mondtam, majd kaján mosoly kíséretében "véletlen" elengedtem a törölközőt. 

-Hupszi. Ez véletlen lecsúszott.-mondtam, majd álszégyenlősen magam elé tettem a kezem. Erre Loki befejezte a cipőkőtést, felállt és odalépve hozzám megcsókolt a derekam átkarolva. 

-Hiába takarod magad. Mindent láttam már. Viszont sajnálatos módon most erre nincs időnk, szóval még mielőtt letepernélek inkább kimegyek és kint várok.-mosolygott majd nyomott egy csókot a szám sarkába.

Miután kiment én felöltöztem sietősen és kiléptem az ajtón. Loki ott állt előtte és Thorral beszélt. 

-Ezek a ruhák honnan van? Baromira tetszik ez a stílus.-néztem végig a rajtam lévő koptatott farmeren és laza pólón amihez egy farmerdzseki társult. 

-Jane Fosteré volt. De neki most nincs rá szüksége. Te meg csak nem mehetsz Asgard nevezetes öltözetében a Földre. Feltűnést keltenél.-felelt Thor. 

-Indulhatunk Amber?-kérdezte Loki türelmetlenül. 

-Persze.-mondtam a kezemet nyújtva felé. Ő finoman átkulcsolta ujjait az enyéimen és elindultunk a Bifrost fele. 

-Szervusz Heimdall. Ő Amber. Odin leánya, s egyben a kedvesem.-köszöntötte Loki a magas sötét bőrű ragyogó szemű embert a kapunál. 

-Loki.-biccentett Heimdall.-Egy dolgot nem értek. Ha Odin leánya akkor testvéred, nem? 

-Hát ez nem teljesen igaz. Vér nem köt minket össze. Mivel Odin nekem nem vérszerint apám.

-Rendben. Igazából nem szólok bele, hiszen ez nem tartozik rám. 

Heimdall megnyitotta a kaput, mi áthaladtunk. Furcsa érzés volt. Másodperceken belül Londonban is találtuk magunkat. Gyors betájolás után megragadtam Loki kezét és elindultam vele az általam helyesnek vélt irányba. Perceken belül az ajtónk elé is értünk. Mivel a kulcsom holléte ismeretlen volt számomra, így muszáj volt felcsengetnem és reménykednek, hogy Cat otthon van. 

-Ki az?-hallottam barátnőm fáradt hangját a kis hangszórón. 

-Hát ki lenne, Cathy? Én vagyok az, Amber. 

-Amber baszki, hol a csudában voltál?-mondta egyből élettelibb hangon idegesen. És várt. Várta a választ ahelyett, hogy beengedett volna. 

-Tudod drágám, ha esetleg beengednél akkor lehet, de csak LEHET, hogy szívesebben beszélgetnék. 

-Ohh basszus, persze. Gyere csak. Nyitom. 

Amint zizegett a zár, nyitottam is az ajtót és rohantam fel a lépcsőn. Cat a nyitott ajtóban várt és mikor felértem egyből a nyakamba ugrott. Erősen szorított egészen amíg meg nem látta Lokit felfele haladni komótosan a lépcsőn. Akkor eltolt magától és amolyan "Eeeez igen anyukám!" nézéssel díjazta.