A Mostohatesó

Félistenség

Rettenetesen zavarban voltam még annak ellenére is hogy édesapámat ismertem meg. És az, hogy édesapám nevelt fiába szerettem bele méginkább fokozta zavarom. Még csak egy napja ismerem de mégis mintha évek óta ismerném. Furcsa érzések és gondolatok kavarogtak bennem.

-És...most ez lehet hogy hülye kérdés lesz..de akkor ugye ha Odin az apám akkor lényegében félistenség vagyok?- mondtam hitetlen röhögéssel kísérve.

-Igen ez így van.-válaszolt Odin.

-És milyen képességgel vagy előnnyel jár ez?

-Hát..Többekközt azzal, hogy csak egy bizonyos előre elrendelt ideig öregszel, lehet ez a huszonnyolcadik életéved, esetleg a hatvanharmadik, bármelyik. Onnantól nem öregszel és mondhatni halhatatlan vagy, szóval halandó teremtmény nem tud végezni veled. Illetve van még egy előny ami egy bizonyos képesség, mint Lokinak az alakváltás, vagy Thornak a véghetetlen erő. Csak neked még nem tudjuk mi az. Tapasztaltál bármi furcsát életed során hogy valamit meg tudtál tenni amit mások nem?

-Ööm. Hát...Egyszer volt egy furcsaság. Elmentem ebédelni egy barátommal egy étterembe és viccből úgy csináltam mint a vámpírok mikor megigéznek valakit és mondtam neki hogy "Most ingyen kajáltunk!" Ezek után mint egy zombi megismételte anit mondtam és elment a pulttól. Meg olyan is volt már hogy zavart egy ember és gondolatban plántáltam hogy takarodjon már el onnan és elment, vagy hogy törne ki a bokád és meg is botlott, de ennek nem éreztem semmi jelentőségét akkor mert véletlen is lehetett.

-Szóval elvileg irányítod az embereket. Thor, hívd ide Jane Fostert.-mondta Odin, mire Thor kiment és másodpercek múlva visszatért egy lánnyal.

-Amber, Jane. Jane, Amber. Húgunk, és egyben Loki ágyasa.

-Na tudod kit nevezz te ágyasnak.-vágtam közbe mert nem tetszett a hangnem amelyben rólam beszélt- Ha nem tűnt volna fel amúgy teljesen mellékesen a húgod vagyok vagy mi.-dühömben gondoltam tesztelem magam és Jane elméjébe belépve megpróbáltam elkezdeni irányítani. Egyet villant zölden a szeme, najd megvadult tekintettel nekiment Thornak és elkezdte gyepálni. Nem sokra ment de irányítottam.

-Hé, hé Amber állj le.-jött oda Loki és nyugtatott meg.

-Mi? Honnan tudod hogy én voltam?

-Onnan hogy látszik a szemedben hogy ügyködsz valamin. Zöldben izzik a szemed és Jane tekintete is olyan, mint ahogy te fogalmaztad, mint egy zombi.

-Hogy mi? Jesszus tényleg? Ez de király.-nevettem, mint a gyerek aki játékot kapott.

-Valóban király, Amber. De tudod, hogy nem használhatod fel alantas dolgokra. Mondjuk, mint Loki. - oktatott Thor.

-Héé. Most muszáj belekeverned?-mondta durcásan Loki.

-Rendben. Tudom. Igyekszem betartani. Deee volna még egy kérdésem.

-Mondjad, gyermekem.-intett Odin.

-Jujj de fura ezt hallani. Szóval..most akkor én itt fogok élni? Vagy mi lesz az eddigi életemmel?

-Nem itt fogsz lakni. Azaz csak ideiglenesen. Amíg fivéreid ki nem képeznek harcban hogy meg tudd védeni magad Midgardban.-felelte Odin.

-Jaaaaaj nemár. Lehetne, hogy inkább úgy fejezzük ki, hogy fivérem és Loki? Annyira hülyén hangzik..mintha a tesómmal szexeltem volna.-mondtam, mire Loki elmosolyodott, a többiek meg lefagytak.-Hoppá. Ezt hangosan kimondtam? Basszus. Nem akartam.-pirultam el.

-Semmi baj. Nyugi. Gyere menjünk sétáljunk egyet.-karolta át vállam Loki és vezetett ki a teremből.

-Hogy vagy? Tudom, hogy új az egész és furcsa is, de hinned kell nekünk.