Arzaylea / befejezett

1.9

/Luke Hemmings szemszöge/

nem is olyan bolond ez a lány, mint hittem. azt hittem, hogy egy átlagos fan, aki betör a bulira, mert nem bír a vérével, elrontja a partit, majd hazamegy, és elújságolja a többinek, hogy mizu. igen, volt már ilyenre példa.

de ahogyan láttam, hogy a többiek mennyire megkedvelték, elgondolkoztam, és rájöttem, hogy mindenkinek jár egy második esély. és tényleg örültem neki, hogy kiszabadultak azok a madarak arzi hajából, mert már kezdtek hangoskodni esténként, és már már az én hajamba is átmászkáltak.

ahogyan teltek a hetek és Pandora egyre többet járt át a 5SOS házba, egyre jobban megkedveltem, sőt talán még túlságosan is. sajnos, vagy nem sajnos beleszerettem, arziból pedig ki. kezdett elegem lenni, hogy nekem kell nyomkodni a telefonját, mert fél, hogy betöri a képernyőt a körmeivel, hogy alig mos hajat, és már a madarak sincsenek benne, hogy a szemöldöke tényleg olyan, mint egy sasmadár.

vele ellentétben Pandora egy teljesen átlagos lány, pont olyan, mint akiről egész tinikoromban ámodoztam. fekete haj, kék szemek, elbűvölő mosoly, és egy kicsi őrültség, amivel a szívembe zárta magát. ma mondtam el neki az érzéseimet, és viszonozta. mondjuk ő nem mondta el a saját érzéseit.

tulajdonképpen semmit sem mondott, csak rámnézett, majd elkezdett vicsorogni, a pupillái kitágultak, majd elkezdett ugrálni és közben azt hajtogatta, hogy "igen, igen, igen, igen". pontosan ezért szeretem, azt hiszem. jó, azért be voltam fosva, mert úgy nézett ki, mint egy megvadult hörcsög, de aztán úgy egy 3 óra alatt lenyugodott, és megcsókolhattam, nem kellett attól félnem, hogy megharap vagy valami