Szerelmi Fészek~

4. Rész

~reggel~

SUGA POV~

Komásan lesétáltam a konyhába valami ehető dolog gyanánt. Olyan csönd volt pedig itt volt egy zajos kölyök... meg még egy. Biztosan alszanak még. Ránéztem a telefonomra, ami pontosan 8 órát mutatott. Leültem az asztalra majd ráhajtottam a fejemet és azon gondolkodta, hogy mit keresek én ébren ilyen korán. Fejemen valakinek a kezét éreztem.
-H-hoseok? –néztem lassan föl.
-Jó reggelt! –mosolygott bájosan.
-Tae?
-Még alszik. –rántotta meg vállát.
-Eszünk valamit vagy megvárjuk?
-Éhes vagy? –nézett rám gyönyörű szemivel.
-K-kicsit.
-Csinálok neked valamit. –pár perc alatt kent nekem egy szendvicset majd leült mellém.
-Te nem eszel? –néztem rá.
-Nem, egyél csak. –olyan szépen mosolygott, hogy azt szavakba nem lehet önteni.
-F-finom?
-Nagyon! –mosolyogtam teli szájjal.
Pár perc múlva V hangját hallottam magam mögül.
-Uuuu, én is kérek! –Hobi mögé szaladt majd átkarolta. –Hyung! Én is kéreek!!
Azt hiszem elfogott a féltékenység... nem tudom miért, de nagyon zavart amit V csinált. Miért tapizza? Meg amúgy is csináljon magának reggeli! Mérgelődésemet kopogás zavarta meg. Hobi komótosan oda sétált majd kinyitotta. Jin és Rapmon állt az ajtóban.
-Halihó! Nem zavarunk? –nézett ránk mosolyogva Jin. Arra gondoltam, hogy reggelizhetnénk együtt! –folytatta.
-Jó ötlet! –mosolygott V.
-Hol van a két jómadár? –kérdezte Rapmon.
-Kopogtunk hozzájuk, de semmi válasz nem érkezett, azt hittük átjöttek. –vakarta fejét Jin.
-Biztosan alszanak még. –ült le Hobi.
-Lehet.
Rapmon leüllt mellénk Jin pedig megterített, V izgatottan nézte végig az egészet Hobi pedig a telefonját nyomkodta. Miközben Tae hatalmas mosollyal az arcán falatozott Hoseok felállt majd minden szó nélkül kisétált az ajtón.
-Huh? –néztünk utána.
-Ennek meg mi baja? –kérdezett Rapmon.
-Utána megyek. –álltam fel gyorsan.
Nem jutott még messze ezért utol tudtam érni.
-Hé Hobi! Mi van veled? –fogtam meg vállát.
-Semmi. –haladt gyors léptekkel előre.
-Várjál már! –mordultam rá.
-Suga hagyj... -suttogta majd leült egy padra. Követtem példáját és én is helyet foglaltam. Szipogást hallottam felőle ezért arcát magam felé fordítottam, arcán könnycseppek futottak le szemében pedig keserűség ült.
-Mi van veled? –töröltem le könnycseppjeit hüvelykujjammal.
-Semmi. –szipogott.
-Nem fogok barkobázni. –felálltam és indultam volna vissza de megfogta karomat.
-N-ne menj, kérlek...
-Na, akkor mi a baj? –ültem lassan vissza mellé.
-H-hát azt hiszem, engem senki sem szeret... sőt én sem szeretem magamat... Utálom magamat! Egyik army se szeret, mindegyikük csak titeket szeret... Lehet, jobb lenne, ha én nem is lennék... Utálom ezért magamat! Utálom, hogy nem felelek meg nekik! Utálom azt, hogy szeretlek... utálok mindent. –térdét felhúzta majd arcát beletemette.
-Szeretsz? Hoseok én is szeretlek! Sőt mindannyian szeretünk! És rengeteg army is! Csak az irigyek nem, de ők senkit se.
-D-de én kész szerencsétlenség vagyok...ti meg...
-Ne beszélj már butaságokat! Hat te nem lennél BTS se lenne! Érted? Te vagy a BTS! MI vagyunk a BTS! –öleltem magamhoz. –arcát lassan felemelte majd rám nézett, szemei még mindig könnyesek voltak.
-Suga... szeretlek.
-Én is téged Hobi. –mosolyodtam el.
-D-de én nem úgy...
Arca gyönyörű volt, a nap sugarai egyenesen rá sütöttek... akárcsak egy angyalra.
-Mi?
-Mit nem értesz? –fordította el fejét.
-Hogy szeretsz?
-Ne legyél már ilyen hülye...
-Komo—
-SZERELMES VAGYOK BELÉD. –állt fel keserves kiabálás közben.
-H-hogy mi?
-Sajnálom. –rogyott vissza a padra. –magamhoz húztam majd megpusziltam arcát.
-Ne sajnáld. –nyakamba bújt majd hosszasan ölelkeztünk. –Vissza kéne mennünk, nem? –szakítottam meg a tökéletes pillanatunkat.
-Menjünk. –indult meg.
J-Hope annyira érzékeny fiúcska, nem értem a fanokat, hogy ne lehetne szeretni egy ilyen csodás embert?

KOOKIE POV~

Jimin mocorgására ébredtem. Biztos rosszat álmodik. Megsimogattam pofikáját majd kibújtam alóla. Legszívesebben halálra puszilgattam volna, de nem akartam felkelteni főleg, hogy ilyen édesen aludt. Szépen lassan kiosontam a szobából majd lementem a konyhába. Sajnos a hűtő üres volt...lehet tegnap be kellett volna vásárolnunk, de hát... fontosabb dolgunk volt. –mosolyodtam el.

Valakinek hideg kezeit éreztem a csípőmön. Természetesen Jiminét, még a lopakodásban is jó. Hátulról hosszasan megölelt majd fejét nyakamba temette és apró csókokat hintett rá. Lassan felé fordultam majd megcsókoltam.
-Jól aludtál? –beszéltem bele csókunkba.
-Túl jól! És te? –engedte el ajkaimat.
-Én még jobban. –közelebb lépett hozzám majd megpuszilta homlokomat.
-Éhes vagyok! –nyüszítettem.
-Én is. –hajtotta fejét vállaimra.
-Menjünk át valakihez, hátha van valahol már valami ehető! –nézett rám csillogó szemekkel Jiminie.
-Menjünk!

Hobiék házánál nyitva volt az ajtó szóval javasolta, hogy menjünk be hozzájuk.

-Jó reggelt! –lépett be mosolyogva az ajtón Jimin.
-Ah, megvagytok! –nézett felénk V.
-Eddig is megvoltunk. –ült le Jimin én pedig követtem őt mint egy kutyus a gazdáját.
-Mi van veletek? –nézett ránk Jin. –Olyan furák vagytok.
-Mint akik dugtak! –nevetett fel Yoongi mire tiszta vörös lett a fejem, viszont Jiminen semmi féle érzelem nem látszott.
-Na! –mordult Sugára Jin.
-Fáradt vagyok, nem kényelmes az ágyunk. Muszáj volt valamit rögtönöznöm, az igazság azonban az volt, hogy rohadt kényelmes volt az ágyunk!
-ágyatok? –nézett fel Raomon.
-Ja, franciaágyunk van. –forgatta szemeit Jimin. Olyan jól eljátszotta ezt az egészet, hogy kezdtem kételkedni abban, hogy ő is élvezi a közös ágyat.
-Egy ágyban aludtatok? –nézett immáron Hoseok is ránk.
-N-nem. –motyogtam.
-Akkor?
-A kanapén aludtam. –mondta büszkén Jimin.
-De rendes vagy! –veregette hátba Jin Jimint.
-Tudom. –mosolygott Jimin önelégült fejjel.

Jin eközben nagyon finom reggelit rakott az asztalra, mint mindig.

-Van kedvetek ma valamihez? –nézett ránk mosolyogva Rapmon.
-Alváshoz! –vágta rá Suga.
-Nincs. –nézett maga elé Hobi.
-Veled meg mi van?
-Semmi.
-Ja látjuk.
-Hagyjátok már! –Szólalt fel védő hangon Suga.
-Mi van ma mindenkivel? –fordult hátra az éppen mosogató Jin.
-Na majd én elmondom! Az van, hogy rohadtul nincs közötök ahhoz, hogy mi van Hobival! Hisz eddig is volt baja és nem vettétek észre. Szóval ezek után kurvára békén lehet hagyni. A kölykök meg valszeg' dugtak. –húzta meg a vállát az eddig nyugodtan ülő Suga.
-M-mi—
-És ha dugtunk? –szakított félbe Jimin.  -Neked meg ehhez semmi közöd! –emelte fel hangját. Foglalkozz inkább Hobival mert, ahogy látom nálatok is nagyon nagy a szerelem. Amint Jimin befejezte mondatát Suga arcon vágta. Olyan hirtelen történt, hogy még én sem fogtam fel.  A mi Sugánk ilyet csinálna? Hál istennek nem lett semmi baja sem Jiminnek. Nem tudtam viszont haragudni Sugára... kicsit túlzásba vitte Jimin, nem kellett volna ilyeneket mondania. Mindenki ledermedve nézett Jiminre vagy az éppen elszáguldozó Suga után. –leguggoltam Jimin elé majd megsimogattam arcát.
-Kérj bocsánatot tőle, rendben?
Bólogatott, furcsa mert azt hittem, hogy elkezd velem veszekedni de ezek szerint ő is tudta, hogy egy kicsit túlzásba vitte.
-Sajnálom... -szisszent föl szomorú hangon Hoseok.
-Nem a te hibád! –ölelte meg hátulról V.
-De! Mindent tönkre teszek... ha nem vagyok nincs ez az egész... -fejét tenyereibe temette.
-Ez kizárólag az én hibám volt. –szólalt meg egyhangúan Jimin miközben előre bámult.
-Senki sem hibás! –jött közelebb hozzánk Jin. Néha hozunk rossz döntéseket és hibázunk... de ettől vagyunk emberek.