Szerelmi Fészek~

5.Rész

Jimin felállt majd Suga után indult.
-Végre egy kicsit felnőttesen viselkedik! –mosolygott Jin.

~JIMIN POV~

Suga kint ült a padon szóval nem kellett sokáig keresnem. Leültem mellé majd felhúztam lábaimat.
-Igazad volt.
-Miben? –nézett felém.
-Tényleg lefeküdtünk... nem akartam, hogy bárki is megtudja de nem bírom már magamban tartani, nagyon ciki? –pirultam el.
-Nem, ha nektek ez jó.
-Ugye nem mondod el senkinek se?
-Nem.
-Köszönöm. –közelebb ültem hozzá majd átkaroltam.
-Bocsi... -simogatta meg fejemet.
-Én is bocs... nem akartalak megbántani.
-Fáj?
-E-egy kicsit.
-Nem tudom mi történt velem..csak felforrt az agyvizem.
-Ha már én ennyire őszinte vagyok te nem akarsz az lenni?
-Hát jó... talán de csak talán érzek valamit Hobi iránt. Nem akarok tőle semmit se csak...na.
-Pedig iszonyatosan bejössz neki. –álltam fel.
-H-hogy mi? -nézett utánam pírral az arcán.
-Bizony! –húztam fél mosolyra számat.
-K-komolyan?
-Bizony de hát ha te nem akarsz tőle semmit sem...
-Jimin! Ne mond el senkinek se...
Kacsintottam egyet majd visszaindultam a házba ahol a többiek izgatottan várták a fejleményeket.
-Megoldottam! –léptem be az ajtón. –Szent a béke. –mosolyogtam önelégülten.
-De jó! –tette össze két kezét Jin mosolyogva.
-É-és rám haragszik? –nézett rám szomorú fejjel Hobi.
-Rólad nem mondott semmit. Legszivesebben kupidoskodtam volna egy kicsit! De megígértem Sugának, hogy tartom a számat.

-Jó hát mi elmegyünk bevásárolni a pénteki tábortüzezésre Rapmonnal! –törte meg a hosszasan kínos csöndet Jin.
-A péntekihez? –kapta fejét Namjoon Jinhez. –De hát még csak kedd van! –nyüszített.
-Nem baj! Még a végén elfelejtenénk, és akkor mi lenne a kis bémiimmel? –ölelte magához Jin V-t.
-Ahhh, rendben. –adta meg magát a Leaderünk a Hercegnőnek.
-É-én elmegyek sétálni. –lépett ki az ajtón sietősen Hobi.
-Én meg megnézek valami filmet! –villantott egy mosolyt V majd kitessékelt minket a házból.

~KOOKIE POV~

-És mi mit csinálunk? -kérdeztem az előttem haladó szerelmemtől.
-Mi?
-H-hát igen, mi.
-Mi? Mi semmit. –váltott gyorsabb tempóra.
Ennek meg mi baja? Követtem hisz nem volt jobb dolgom. Amint házunkhoz érkeztem felindultam szobánkba kérdőre vonni Jimint. Berontottam az ajton, azonban a szoba üres volt. Leültem az ágyra majd hátra dőltem. Kényelmes fekvésemet valami szúrós dolog zavarta meg.
-Valamire ráültem? –álltam fel. Ah, egy napszemüveg! Meg egy kép?
Felemeltem a képet, hogy jobban szemlélőre tudjam venni. A képen egy nagyon csinos lány volt és Jimin... lehet, van barátnője? És ezért viselkedett most is? Bűntudata van, mert megcsalta? Miközben a képet szorongattam könnyek futottak szemembe. Ajtónyílásra lettem figyelmes.
-Mit csinálsz azzal? –kapta ki a kezemből a képet.
-Miért van ez itt?
-Csak.
-Szeretsz te engem egyáltalán? –néztem rá. Ő csak állt és szorongatta a képet. –Értem. –elmosolyodtam miközben szemeimből egyre erőteljesebben jöttek a könnyek.
-Miért csinálsz ebből ekkora drámát? Ez csak egy kép! Ráadásul mi... mi nem is járunk.
Arcomról hirtelen letörlődött a mosoly.
-Mi van velünk akkor? Fűzögetsz, megfektetsz, de nem járunk?   
-Fűzögetlek? Téged nem is kell. Meglátsz és már be vagy indulva.
Nem hittem el amiket hallok. Nem hittem el, hogy ez az, az ember akibe szerelmes vagyok.
Kiléptem az ajtón majd becsaptam magam után. Ötletem sem volt, hogy hova kéne mennem szóval leültem az ajtó elé. Neki dőltem majd megtöröltem arcomat. Az ajtón át hallottam ahogyan Jimin elkezdett sírni. Régen hallottam ennyire keserves sírást... biztos azt hitte, hogy már nem vagyok a házban.
Már talán egy óra eltelt de még mindig ugyan úgy ott ültem és hallgattam Jimin sírását. Egyre keservesebben sírt, mintha fájna neki. Legszívesebben bementem volna hozzá...de nem mertem. Főleg azok után amiket mondott... attól félek a legjobban, hogy komolyan is gondolta.
Annyira vágytam nyugtató érintésére, hogy azt nem lehet szavakba önteni. Jimint akartam...az én ChimChimemet. Belőlem is kitört újra a sírás, halkan szipogtam nehogy meghallja Jimin.

Hirtelen nyitodott az ajtó én pedig hátra dőltem, akkorát koppant a fejem, hogy szerintem még Sugáék is hallották!
-J-jézus Kookie! –ült le fejemhez Jimin, és segített hátam mögül felülni.
-Au... -kaptam fejemhez, ami iszonyatos sajogott.
-Mit csinálsz itt? –kezét hátamon tartotta, hogy nehogy újra a földön találjam magamat.
-É-én csak itt ültem... -kezemet elemeltem fejemtől. –J-jimin...asszem vérzek. –mutogattam hátra fele a véres kezemet. Gondolkozás nélkül felkapott majd levitt ahol a kanapéra fektetett. Hozott nekem kötést és vizet. A vízzel áttörölgette fejemet és utána gondosan bekötötte.
-Sajnalom...-nyomott puszit homlokomra. –Azt is sajnálom, amit mondtam, nem úgy gondoltam. Kook...én nagyon szeretlek és, szeretném azt is, hogy a párom legyél.
Szemeimbe újra könnyek szöktek és nem tudtam megszólalni.
-Megértem ha haragszol, és nem akarsz beszélni velem. –folytatta. De azt tudnod kell, hgy tényleg nagyon szeretlek. Mindennél jobban. –dörzsölte orrát orromhoz.
-Én is sajnálom... hogy engedély nélkül néztem meg a cuccodat.
-Jajj ugyan már! Bármit megnézhetsz ami az enyém csak ne gondolj bele hülyeségeket... A képen levő csaj a barátnőm, de nem olyan barátnő. Még általánosban voltunk legjobb barátok és a napokban hunyt el.
-É-én nem is tudtam! Miért nem mondtad? N-nagyon sajnálom...-felültem majd átkaroltam Jimint.
-Nem akartalak a dolgaimmal fárasztani...
-Buta!
Így voltunk még néhány percig és sírtunk egymás nyakában szó szerint.
-Ne sírt kicsim. –húzódott el Jimin.
-K-kicsim? –néztem rá csillogó szemekkel Jiminre mire ő elpirult. –Jimin..
-I-gen?
-Megcsókolhatlak?
Válasz nem érkezett csak rám mászott majd gyengéden megcsókolt. Leterített a kanapéra majd folytatta csókunkat.
-Legközelebb nem kell megkérdezned. –ledőlt mellém majd elmosolyodott.
-Egyébként! A többieknek elmondjuk?
-Ne még. Szerintem sok lenne nekik.
-Rendben.
-Miért te szeretnéd, hogy tudják?
-Csak nem akarok titkolózni... előttük is meg akarlak csókolni...
-Megígérem, hogyha eljön az ideje elmondhatod nekik.
-Bólintottam majd felálltam keresni valami filmet.
-Filmezünk? –ült fel Jimin.
-Uhu. –guggoltam le miközben kerestem a filmeket.
-Rendben. –mosolygott majd bevackolta magát.
-Ah meg is van! Ezt még úgy se láttam. Betettem a lejátszóba a filmet majd lehúztam a redőket és bebújtam Jimin mellé.
-Jimin annyira szeretlek. –pusziltam meg vállát.
-Én is téged.
Elindult a film, de nem volt valami érdekes.
-Egy újabb szar horror je! –sóhajtottam fel, reakció azonban nem érkezett a törpétől, aki az ölemben feküdt. Végig simítottam karján majd megpusziltam arcát.
-K-kookie... -nyöszörögte a nevemet álmos hangon.
-Igen?
-Nem fekszel mellém? Át szeretnélek ölelni.
Lefeküdtem elé ő pedig átölelt. Kezét pólóm alá vezette és gyengéden cirógatta hasamat, amitől a hideg rázott.
-Tényleg ne haragudj a maiért... nagyon szeretlek. –puszilta meg hátamat.
-Nem haragszom. –felé fordultam majd megsimogattam fáradtka arcát. Éreztem, hogy tényleg megbánta.
Mindenki követ el hibákat nem?

Sziasztok!^___^ tudom, egy kicsit keson de megjott az otodiik resz is!:D kicsit ugy erzem, hogy elsiettem, remelem az olvasoknak nem jon nagyon ugy at:c Remelem tetszett! ^_^