Don't be ordinary

Túl fűtött hangulat

Halkan mérgelődtem párnáimba temetkezve mikor megszólalt az ébresztőm. Shawn késői beruccanásának hála borzasztóan telt a hétfőm, matematika órán a tanárnő kedves figyelmeztetésére keltem ami abból állt hogy ha  még egyszer elbóbiskolok mehetek az igazgatóhoz megbeszélni kimerültségem okait. A nap további részében próbálkoztam életet lehelni sorvadt testembe, természetesen sikertelenül. Anyával még múlt héten egyeztettem hogy együtt ebédelünk de a tanulni valók és az állapotom láttán jobbnak láttam a hétvégére kitolni. Pénteken, suliból kiérve óriási megkönnyebbülés árasztott el.

-Végre anyával tölthettek egy kis időt! -mondtam Sisinek miközben magamra rángattam farmer dzsekim.

- Én meg Tommal! -kacsintott rám huncutan. -Szombatra van programod? -kérdezte miközben az iskolából vonszoltuk ki magunkat.

-Nem igazán terveztem semmit se az alváson kívül! -sóhajtottam halkan.

- Egy mozizáshoz mit szolnál? Az egész társaség jönne és nem akarom hogy ki maradj! -nézett rám boci szemekkel.

-Még át gondolom! De, hogy érted hogy az egész társaság? Max is? -még jó hogy az odaadó bátyám szólt nekem.

-Persze és Pollyt is hozza, Shawn is hozz valami lányt azt mondta. -halkult el a hangja. Egy ideig nem szóltam semmit csak néztem a sok autót azon gondolkodva hogy Shawn normális-e.

-Shawnnak van új nője? -kérdeztem meglepődve. -Gyorsan túl tette magát a szerelmi csalódáson! -mondtam talán túl éles hangnemben. 

-Még nem a nője! Szóval jössz?- nézett rám reményteli arckifejezéssel.

-Mit nézzünk és hánykor?

-A csajkeverőket, négyre legyetek kész! Tommal értetek megyünk! -mondta egy búcsú  puszi kíséretében majd oda futott a barátjához. Egy ideig csak néztem ahogy szerelme nyakába ugrik aki a meglepettségtől kocsijára dől. Mellette állt bátyám lazán, zsebre tett kézzel aki egy számomra ismeretlen sráccal röhögcsélt. Az egész annyira idilli volt, talán túlságosan is. 

Egy ismerős kocsi fordult be a parkolóba amiből őzike szemű édesanyám mosolygott rám. Sötétre festett haja laza lófarokba fogva, arcát a tökéletesre ívelt szemöldöke keretezte. Lassan elindultam felé miközben kósza hajtincsemet fülem mögé gyűrtem.

-Milyen volt a suli? -kérdezte miközben beültem a mellette lévő üres helyre.

-Ne részletezzük. -mondtam nevetve. -Hol ebédelünk? -tettem fel neki a létfontosságú kérdést.

-Arra a jó kis pizzázóra gondoltam! Tudod ahol régen sokat voltunk! -mondta az utat fürkészve. -Hétvégére mit tervezel? Te is a bátyáddal mész moziba? -sandított rám, mosolyogva bólintottan kérdésére. 

Az út többi része szótalanul telt az én részemről, anya épp arról mesélt hogy jövőhéten elutaznak apával és hogy viselkedjünk rendesen, ne hagyjunk rumlit, ne főzzünk és a szokásos teendők ha elhagyják a házat nélkülünk. 

Az étteremben kevesen voltak mint mindig, a sarokba lévő fakó piros színű boxba fogaltunk helyett. Az idő csak úgy repült miközben én belefeledkezve hallgattam anyát amint 100x hallott gyerekkori történeteket mesél újra. Nem zavart hogy már hallottam, megnyugtató volt édesen csengő hangját hallani. Nem sokkal három után értünk haza amint beléptem a lakásba hanyagul lecibáltam magamról a cipőm és édesen hívogató szobám felé vettem az irányt.

                                                                                     ******