Mikor rád nézek -átírás alatt-

7.

Reggel olyan kipihenten ébredtem, mint még soha. Pedig aludhattam vagy 2 órát. Ilyenkor a vekkernek harsognia kéne, olyan fülsiketítően, ahogy szokott, nekem pedig még az ágyban kellene feküdnöm és próbálni nyitogatni a szemeimet.

Ennek ellenére mondhatni kiugrottam az ágyból és gyorsan a fürdőbe siettem, hogy rendbe szedjem magam. Nem terveztem túlzásokba esni, csak valahogy elviselhetővé akartam tenni az összhatást. A hajam úgy állt, mint egy szénakazal, a szemeim alatti karikák, pedig elég árulkodó jelek arra, hogy nem aludtam eleget.

Miután meglepő módon sikerült magamnak csodás, szép arcot varázsolni felöltöztem. Jó ez a szó túlzás. Tulajdonképpen csak magamra kapkodtam, ami a kupac tetején volt és viszonylag összepasszolt.

Mire Kaiey jött volna, hogy felébresszen, már régen nem a keléssel voltam elfoglalva. Épp egy utolsó pillantást vetettem magamra a tükörben, mikor szembe találtam magam az álmos tesómmal. Nem túlzok, mint egy horror filmből szabadult másnapos.

- Azta!- nézett rám elkerekedett szemekkel.

- Gyere, javítunk ezen az állapoton!- kacsintottam rá és újabb kört tettem a fürdő felé. Csak annyi különbséggel, hogy ezúttal nem magam miatt mentem be.

Magam sem tudom, milyen régen sminkeltem ki a nővéremet, vagy készítettem el a haját. Gondosan kifésültem a rakoncátlan vörös tincseket, amikre mindig is kimondottan irigy voltam. Ő annyira különleges és olyan gyönyörű! Én meg itt vagyok a barna, egyenes hajammal meg barna szemeimmel. Ez egyetlen dolog, ami nem átlagos bennem, az a magasságom. Ha nem lennék 155 centis talán ki lehetne szúrni a tömegben és nem hasonlítgatnának egy kerti törpéhez.

Ő sem akarta nagyon felhívni magára a figyelmet, úgyhogy visszafogott, szolíd sminket kapott és az outfittjét sem mondtam volna kihívónak. Ennek ellenére ma is mindenki megbámulja majd, ha végig megy a folyosón a tökéletes pasijával és a híres haveri körével, a végzősök társaságában.

- Mindjárt itt van Shawn- szólt unottan, miközben a tegnapi vacsora maradékait eszegettük.

Nem szóltam semmit, de észre vehetően egy kicsit izgalomba jöttem. Csak a nevét kellett említeni, máris felgyorsult a légzésem, a pulzusom pedig az egekben járt.

- Kérdezhetek valamit?- fordult oda hozzám kíváncsian.

- Persze- mosolyogtam rá kedvesen.

- Mi történt köztetek péntek éjjel? Lefeküdtetek?

- Jesszusom, Kaiey!- válaszoltam felháborodottan és még mondtam volna valamit, mikor Shawn lépett be a házba.

- Jó reggelt mindenkinek!- köszönt csábos mosollyal.

- Emlegetett szamár!- nevettem el magam kínosan.

- Ezt nem értem- nézett értetlenül.

- Majd elmesélem- mondta Kaiey kaján vigyorral- Pillanat és jövök- ezzel felszaladt az emeletre, mi pedig kettesben maradtunk.

- Sammy!- lépett közelebb hozzám bűnbánó arccal és idáig fel sem tűnt, hogy az ajtóban álldogált, ahelyett, hogy a szokásos módon kényelembe helyezte volna magát.

- Igen?- kérdeztem felhúzott szemöldökkel, mert a bocsánat kérés egyáltalán nem rá volt jellmező.

Ezért is lepődtem meg annyira, mikor este megkaptam az üzijét. Csak egy szócska volt csupán, annyi, hogy sajnálom. De én ismerem őt és tudom, mennyit kell jelentenem neki ahhoz, hogy egyáltalán elő vegye miattam a telefonját.

- Kérlek ne haragudj, tegnap egy kicsit túlzásba estem. Én nem gondoltam komolyan- kezdte lesütött szemekkel- Ezt a csokrot neked hoztam- nyújtott át egy száz darab tulipánból álló összeállítást.

- Azta! Köszönöm- köpni nyelni nem tudtam, annyira meglepett.

- Talán betehetnéd vázába- segített ki mosolyogva.

- Igen. Igen. Váza! Persze. Hol is van az a váza?- kezdtem zavaromban.

- Pont elötted az asztalon álldogál egy példány magányosan és csak arra vár, hogy észre vedd végre- kicsintott nevetve.

- Köszi- nevettem el én is magam.

Tényleg nem volt kínos a helyzet. Jobban ismeri nálam a házat, pedig én itt lakom!

- Láttam ám, csak tesztelni akartam, hogy te is figyelsz-e - fordultam hozzá komolyan.

Számára is nyilvánvaló volt, hogy ez még nagyobb hülyeség, mint bármi, amit ma mondtam.

Még szerencse, hogy Kaiey közbelépett, mert nem tudom, ezt hogy magyaráztam volna meg. Amint meglátta a csokrot, már nyitotta is a száját, de inkább úgy döntött nem szól semmit. Elég volt csak ránk néznie és már tudott mindent. Ennek ellenére biztos voltam benne, hogy ez kettőjük között ma gyakori téma lesz, velem együtt.

Ezek után mindhárman csak hallgattunk. Én a történtek sokkja miatt, a nővérem azért, mert mára ennyi elég volt belőlünk, Shawn pedig kimondottan szerette a csendet. Szerinte nagyon szexi ha csendben van. Szerintem akkor szexi, ha nem nálunk lóg és nem fáraszt a hülyeségeivel. Akkor kimondottan kedvelem.

Nem sokkal késöbb, már a megszokott kis BMWben ültünk és a suli felé tartottunk. Mint mindig, most is egy Mendes szám szólt, ez már a reggeleinkhez tartozott. Míg a szépfiú énekelt, Kaiey az anyós ülésen készített szelfiket én meg csak a gondolataimba merültem. Ezzel kezdetét vette a hét.