A végzetem vagy... a szerelmem

2. rész

Szeptember 1.:
Na, ez a nap is eljött. Első évem a Roxfortban. 2 év múlva pedig Harry is oda fog járni. Remélhetőleg...
***
-Utálom a tömeget-morogja Kelly.
-Ugyan már Kelly. Az iskolában sokkal többen fognak veled egy légtérben lenni-mondja Amanda a szokásos kioktató hangján.
-Legyek optimista, mint Kathrine?
-Miért mindenki engem hasonlít valakihez?!-csattanok fel már én is.
-Mert te vagy mindenki példaképe. Ezt ne felejtsd el!-válaszol Dumbledore hangján Kelly.
Igen, a nyáron amikor nálunk járt pontosan ezt mondta. Szó szerint. Bár szerintem ez egy hülyeség, hogy én meg Harry vagyunk a varázs világ megváltója Voldemorttal szemben mikor egy kib*szott teste sincs. Ami valjuk be hasznukra is vállhat, hiszen ha nincs teste nem tud nagyon pálcát rántani másokra.
-Lányok ideje vonatra szállni-mondja Kelly apukája, John.
-Oksa-válaszolja Kelly egy-egy ölelés kíséretében, amit én is végre hajtok. Feltesszük  a csomagjainkat és mi is felszállunk. A vonat sípja élesen hasít a levegőbe tudatva az emberekkel, hogy elindultunk.

-Király az összes hely foglalt-fakad ki Kelly,-és én nem akkor társaságban lenni!!!
-Könyörgöm egy percre CSAK egy percre fogd be-mondom nyugottan.
-Jó-kezd duzzogni.
Tovább megyünk míg nem találunk egy üres helyet.
-Na boldog vagy?-kérdezem gúnyosan.
-Nagyon-ölel meg.
Utunk további része hülyéskedéssel telik, míg:
-Sziasztok leülhetünk?-kérdezi az egyik vörös hajú srác.
Álljunk csak meg-mondja Kelly gondolatban-őket ismerem, az apjuk a Minisztériumban dolgozik.
-Biztos.
-Persze, nyugodtan üljetek le-mondom nekik. Kelly erre csak egy szúrós pillantással felel.
-Egyébként az én nevem Fred Weasley.
-Az enyém meg George Weasley-mondja el minkettő-és a tiétek?-kérdezi George... vagy Fred?? Oké ez még bonyolult nekem. Összenézünk Kelly-vel. Egy véleményen vagyunk ebben a témában. Tök mindegy melyikünk nyögi ki nagy nehézségek folyamán a nevét úgy már egyből rájönnének ki a másik fél.
-Ööö...-néz rám kétségbe esetten Kelly.
-Mondd te, de a Denemet ne tedd hozzá-küldöm felé gondolatban.
-Sose szoktam hozzá tenni-küld felém egy gyilkos pillantást.
-Kelly Grey vagyok-próbál meggyőző lenni több kevesebb sikerrel.
-És neked mi a neved?-kérdezi Fred talán.
-Öhm... Kathrine Grey.
-What???-néz rám elkerekedett szemekkel jelenlegi húgom.
-Bocsi, majd később úgy is megtudják a beosztáson, kik vagyunk.
-Ehhez lesz még egy pár szavam Katharina Lily Potter.
-Szóval tesók vagytok-vonják le a következtetést.
-Igen, de én évvesztes vagyok, így a másodikat kezdeném-válaszolom őszíntén  mosolyogva. Pedig ennek csak a második fele igaz.
-Aha. Tudod nagyon hasonlítasz Harry Potter nővérére...
-Kathrine-re-fejesztékbe egymás gondolatát.
-Igen sokan mondják ezt rá, de ez teljeséggel kizárt, hiszen nincs rajta sebhely.
-Diplomatikus egy válasz volt az biztos.
-Bocs, ez tűnt logikusnak-válaszolja Kelly.
-Neked meg bizonyára semmi közöd Kelly Grey-Denemhez, igaz?-kérdezi kíváncsian George. Ez rossz pont volt. Nagyon rossz pont. Érzem ahogy Kelly összes tagja megfeszül, de mégis higgadtan válaszol:
-Nem, szerencsére semmi közöm sincs hozzá.
-Ez de keserűre sikeredett-válaszolom.
Erre persze egy nem észrevehető szemforgatással felel. A vonat út további része vidámabb hangulatban telik. Az ikrek egy csomó hülyeséget szoktak csinálni, és imándják kiakasztani Percy-t, a 3. legidősebb bátyjukat. Sokat mesélnek a családjukról. Persze nekem ezt a részletet el kell hallgatnom, mert majd elég lesz majd a beosztáson megtudniuk kik vagyunk.

A vonat hosszan fékezve áll meg. Mindenki kiözönlik a peronra, várva hogy beszállhassanak valamelyik fiákerbe. Nekünk, elsősöknek csónakokkal kellett átmennük a tavon Hagrid kíséretében. Hagrid egy félóriás, de nagyon kedves leszámítva azt hogy hatalmas kezeivel összelapít. A kastély nagyon nagy és káprázatosan néz ki. Persze láttuk képeken, de élőben sokkal szebb. A túl partra érve kiszállunk a csónakokból és elindulunk a második otthonunk felé. Ideges vagyok, mert tudom, hogy nem leszünk egy házban Kelly-vel. Ez alatt a 9 év alatt annyira összeszoktunk és jóba lettünk, hogy már olyanok vagyunk, mint egy testvérpár. Az elöző sulinkban könnyebb volt valamiért. Mindent együtt csináltunk. Együtt kosaraztunk, énekeltünk (egész jó hanggal áldott meg minket a sors) és minden srác csak velünk akart lenni. De mi elvagyunk a saját kis világunkkal. Ilyen gondolatok közben tartunk a Nagyterem felé, ahol vár minket a híres Teszlek Süveg.

Sziasztok! Ez lett volna a második rész. Szerintem az előző részhez képest jobban sikerült, de a ti véleményetekre is kíváncsi vagyok, úgy hogy vote-jatok vagy pedig kommentben írjátok meg, hogy tetszett.