A végzetem vagy... a szerelmem

5. rész

Ez a nap is eljött. Az első kviddics meccs. Ráadásul Mardekár a Griffendél ellen. Oliver szerint kemény meccs lesz, mivel Marcus Flint, a Mardekár csapatkapitánya, csupa olyan embert vett be a csapatba akik biztos kviddicseztek már életükben és nagyon jól játszanak. Kelly-t is meg engem is hajtónak raktak be, természetesen Kelly a másik csapatban játszik. Eközben megvolt a 12.-dik szülinapom is szeptember 21-én. Amandáéktól egy fényképalbumot kaptam a szüleimről (hasonló mint amilyet Harry kapott Hagridtól az első rész végén-író), Harrytől az egyik kedvenc könyvemsorozatom két részét az Obszidiánt és az Ónixot, Fredtől és George-tól közösen egy gyönyörű ezüst nyakláncot kaptam. Először nem akartam elfogadni, mivel tudtam a családi helyzetükről, hogy kissé szűkösen vannak anyagilag, de megfenyegettek, hogyha nem fogadom el akkor a következő edzésen rám uszítják a gurkókat. Ez már hatott, mert tudom milyen jóterelők, így semmi esélyem se lett volna a menekülésre. Kell-től egy gyönyörű bordó ruhát, ami a térdemig ért. Derékrészénél gyönygyözött csipke futott. Még a nyáron láttam még egy kisebb bolt kirakatában, de egyből beleszerettem. Úgy látszik eléggé feltűnő volt, amikor rámeredtem. És Oliver... Nem számítottam rá, hogy tőle is kapok ajándékot. Abban a hitben voltam, hogy nem is tudja a szülinapom, mivel nem említettem neki. A homlok puszis este óta pedig nem nagyon beszéltünk. De, amikor megláttam legjobb barátnőm arcát, miközben odaadta nekem az ajándékot, egyből értelmet nyert honnan tudja. Egy kis dobozt adott, amiben egy ezüst gyűrű csillogott. Két levél fonódott össze. Egyszerű volt mégis csodaszép. Pirult arccal húzta fel a jobb kezem gyűrűsujjára. Azóta egyszer sem vettem le.

***

Negyed 10-kor bemegyünk az öltözőbe. Mindenki felveszi az arany és vörös színből álló mezét. Mindenki ideges, de izgatott is. Most derül ki mennyit ért a heti 7 edzés. 10-kor kimegyünk a pályára és felsorakozunk a kapitány mögött. Kelly gonoszul rám mosolyog.
-Na Potter, most kiderül az igazság.
-Akkor ebben egyetértünk, Grey.
Flint és Oliver kezet fognak. Aztán Madam Hooch megfújja a sípját és kiengedi a labdákat. Egyből a kvaffért indulok csak sajnos Kelly már ismeri ezt a módszeremet. Vesz egy hirtelen hátraarcot és száguld is a saját kapuja felé. A szél az arcomba fúj, de nem törődöm vele. Amikor már csak másfél méterre vagyok a kaputól elhajítom a labdát. Egyszerre csak Kell jelenik meg és egyből leviszi a pályájáról a labdát és száguld vele az ellentétes irányba. Hagyom had vigye helyette beállok egy olyan helyre ahová, ha passzolnak rögtön kapura tudjam dobni. Meghallom a Mardekár mérges felszólalását, ami csak annyit jelent, hogy Kell kihagyta vagy passzolt és a csapattársa elcseszte. Félszemmel látom, hogy Angelina elindul az ellenség póznái felé, de amint meglátja, hogy milyen előnyös helyen "állok", egyből passzolja is a kvaffot. Elkapom majd egy jól irányzott mozdulattal benn is van a póznában. Mindenki üdvrivalgásban tör ki kivéve a Mardekárt. És ez így megy félórán keresztül, amikor a Mardekár fogója elkapja a cikeszt. De hiába. Mert mi nyertünk 10 ponttal. Leszállunk a földre és mind a heten egy hatalmas ölelésben részesülünk George által.
-Gratulálok a győzelemhez-jön oda hozzánk Kelly. Boldog, bár tudom, hogy nem örül neki, hogy vesztettek, ő jobban szokta értékelni a játéknak a szabályosságát és a lendületét.
-Köszönjük Kell. Öröm volt ellened játszani-megy oda hozzá Fred, mire lazán átkarolja drága barátnőm vállát. Erre a tettére Kell fülig vörösödik. Ohohó látom én már mi zajlik ittenék.
-Mi az Kell, mintha egy picikét zavarba lennél?
-Fogd be, Potter!-néz rám durcásan, mire én nevetésben török ki. Mindenki kérdőn néz rám, mire Kelly csak legyint egyet és annyit mond, hogy ez normális nálam.

***

Vacsor után Oliver kihív sétálni, én pedig zavartalanul mondok neki igent. Éppen a csillagos éj alatt nevetünk valamin, amikor hirtelen elhallgat.
-Mi az?-kérdezem szembefordulva.
-Megnyertük! Egyszerűen el se hiszem, hogy sikerült.
-Pedig de. Szenzációs volt az egész csapat-felelek nevetve.
-Nélküled nem sikerült volna-feleli miközben meg fogja minkét kezem és magához húz.
-Ugyan. Nem az én érdemem-válaszolom vörös fejjel.
-Szerintem meg nincs ebben igazad-leheli ajkamra.
Aztán hirtelen megcsókol.