A végzetem vagy... a szerelmem

6. rész

A bőröndöm már félig tele van pakolva, és már csak az indulásra vár. Kelly az ágyamon ül törökülésben, közben lelkesen ecseteli az utolsó kviddics edzésüket. Minden erőmmel próbálok ráfigyelni, de gondolataim akaratlanul is visszatérnek egy emlékhez.

Tudtam, hogy már esélyem sincs beérnem bájitaltanra, de ha ez kell ahhoz, hogy tisztázzuk ami köztünk van akkor legyen. Szerencsémre pont jól jött, hogy Oliverrel év elején odaadtuk egymásnak az órarendet, hogy bármikor elérjük egymást egy gyors kviddics átbeszélésre. Határozott léptekkel haladtam a hármas számú üvegház felé, ahol jelenleg a Griffendélnek és a Hollóhátnak van gyógynövénytanja. Az ajtó előtt megálltam, mély levegőt vettem és bekopogtam.
-Bocsánat a zavarásért Bimba professzor, de McGalagony professzor szeretne a csapattal beszélni, így szeretné elkérni Woodot.
-Rendben van. Wood, maga meg utólag bepótolja az óra elejét-nézett Bimba professzor Oliverre.
-Úgy lesz Tanárnő-felkapta a cuccát és kijöttünk az üvegházból.

Már egy ideje gyalogolhattunk, mikor hirtelen megragadta a karom és egy számomra ismeretlen folyosóra vezetett. A hátamat a falnak támasztottam, míg ő két karjával az oldalam mellett támaszkodott. Barna szemeiben most a harag szikrája lángolt.
-Nem gondolhattad komolyan, hogy bedőlök ennek a hülye magyarázatnak-hitetlenkedve nézett rám.
-Nem tudom mire gondolsz. Én csak azt teszem, amit McGalagony kért tőlem.
Elhúzódott és beletúrt barna hajába. Tekintetében zavarodottság tükröződött.
-Akkor nem azért rángattál ki, hogy megbeszéljük a...dolgokat?
Most rajtam volt a sor, hogy zavarodott legyek. Persze, ez volt az eredeti ötlet, de így utólag nem tűnik túl jónak. Jesszus, Katherine mikor lettél te ilyen visszavonuló típus?
-Én csak a professzor üzenetét továbbítottam-lehajtottam a fejem és elindultam vissza az órámra. Mindezt csak akartam, mert Oliver úgy gondolta ezt most kell megtárgyalnunk. A kezem után nyúlt és finoman visszahúzott.
-Mit akarsz tőlem, Oliver?-kérdeztem halkan,-miért kerültél engem hónapokig?
-Mondanám, hogy a csók miatt, de akkor az nem az igazság lenne...
-Szóval megbántad? Sejtettem. De tudod attól még a barátságunk megmaradhatott volna-néztem rá szúrós szemekkel.
-Nem arról van szó, hogy megbántam. Csak most egy kicsit össze vagyok zavarodva ennyi az egész.
Mindketten a cipőnk orrát bámultuk, nem mertünk egymásra nézni. Hirtelen pillantottam fel és mire átgondoltam volna, hogy mit akarok mondani már kicsúszott a számon.
-Felejtsük el azt a csókot. Legyünk csak barátok.
Először döbbenten nézett rám, majd halványan elmosolyodott.
-Barátok-nyújtotta a kezét.
-Barátok-fogtam meg neki.

-Föld hívja Kathrine-t! Térj vissza hozzánk!-üvölt a fülembe Kell.
-Aú! Jól van már! Itt vagyok.
-Már vagy 5 perce szólongatlak. Merre jártál, báránykám?-néz rám perverzen.
-Semerre, asszonykám-forgatom meg a szemeim.
-Óó pedig szerintem a szomszéd szobában az éppen tusoló Oliver Wood körül jártál.
-Ez nem igaz-érzem, hogy kezd vörösödni a fejem-De várj.... Te ezt honnan tudod, hogy éppen fürdik??-nézek rá hitetlenkedve.
-Látom megint megfogtad a lényeget-röhögött majd felkelt az ágyamról.
-Amúgy le kéne mennünk. 10 perc múlva indul a vonat.
Körbepillantok a szobán. Már csak 6 évig fogom élvezni, hogy a Roxfortban tanulhatok. Számomra túl gyorsan repült el az év.
-Rendben. Menjünk le a többiekhez.
Megfogjuk a cuccainkat, vagyis csak én, Kelly meg segít levinni. Mielőtt még becsuknám magam mögött az ajtót, hátrahagyva az első évemet, amely kitűnő vizsgákkal zárult, mint Kellnek, még utoljára visszafordulok.
-Jövőre találkozunk-nézek az egyetlen képre, amit itt hagyok. A karácsonyi közös képünkre. Oliverrel...