Egy Macska Bogara - Befejezett

4. - A Macskanő, avagy kezdődjék hát a móka!

Oké, emberek, ez most egy nagyon rövid fejezet lett, de hát a bemutatkozásokon is túl kell esni, nem...?

Egyébként szerintem a Marinette-Plagg egy ütős páros lenne, főleg így, kwami és ember formában. Macskaként már nem vagyok benne biztos... szerintetek? Végül úgyis ki fog derülni, ha lecseng ez a két megismerkedős-bemutatkozós fejezet. Gondolom sejtitek, hogy a kövi Adrien-Tikki lesz...

Na de, ennyi elég is, ahogy ígértem, kezdődjék a "móka"! 

Március 23. csütörtök 7:30, a Dupain-Cheng lakás

Az ébresztőóra felér egy középkori kínzóeszközzel, legalábbis Marinette most éppen így érezte. Semmi kedve nem volt iskolába menni, vagy egyáltalán: felkelni. Azzal vigasztalta magát, hogy vele együtt minden tinédzser ugyanúgy szenved ebben a pillanatban. Nem éppen motiváció, de megteszi.

A lány nagy nyögéssel kelt ki az ágyából, és ásítva levánszorgott a létráján.

- Jó reggelt, Tikki! – azzal nyújtózott egyet. A szokásos vidám válasz azonban elmaradt. – Tikki? – Marinette már rémültebben nézett körül a szobában. Eddig még soha nem fordult elő, hogy Tikki eltűnt volna, még ha majdnem éhen halt, akkor is megvárta, hogy a lány felébredjen. Marinette egyre kétségbeesetten szólongatta a kwamiját és a szobában forogva észrevett egy oda nem illő, ám annál ismerősebb tárgyat. Egy dobozt.

- Hát ez meg... - a lány lassan végigsimított a faládikó tetején. Még emlékezett, amikor kapott egy ilyet, hiszen minden akkor kezdődött. Marinette felpattintotta a doboz tetejét, abban reménykedve, hogy az megválaszolja minden kérdését. Fel kellett volna készülnie az erős fényre, ami beborította a szobáját, amint a doboz kinyílt, talán akkor nem égett volna ki a retinája. Úgy érezte, soha többé nem fog látni a láda miatt. Szerencsére azonban fénygömb halványodni kezdett és végül teljesen eltűnt. A helyén egy ásítozó árnyékalak bukkant fel.

- Ajj, kölyök, tudom, hogy haragszol rám, de azért nem kéne... - nyújtózkodott és álmosan kinyitotta a szemét.

Marinette nem volt benne biztos, hogy sikított-e valaha ekkorát. Amilyen gyorsan csak tudott, elhátrált a lebegő patkánytól, de figyelmetlen volt, így a lába beleakadt valamire és hanyatt esett. Hatalmas csattanással érkezett a padlóra, ráadásul beverte az orrát is.

- Ahh... hát ez meglepő... - motyogta a kis fekete lény, majd leröppent az íróasztalra. – Sőt, mi több! – elgondolkodva megvakarta az állát. – Te véletlenül nem Marinette Dupain-Cheng...

- Marinette! – hallatszott tompán az alsó emeletről. – Minden rendben?

- Igen, anyu... - válaszolta a lány orrhangon, mivel a kezét odaszorította. Nem talált zsepit, és valamivel el kellett állítania az orrvérzést. – Csak rosszat álmodtam és leestem az ágyról – azzal egy megsemmisítő pillantást mért a tolltartóján hintázó macskára. Plagg csak a szemét forgatta és körbeszaglászott sajt után kutatva.

- Jólvan, kicsim, igyekezz nehogy elkéss a suliból! – hallatszott a megkönnyebbült hang. Marinette az egyik fiókban turkált, amíg meg nem találta amit keresett: egy százas zsepizacskót vészhelyzet esetére. A lány úgy döntött, hogy ez egyértelműen vészhelyzetnek minősül, és feltépte a zacskót. Plagg kíváncsian körberöppent a szobában.

- Nincs véletlenül camembert-ed? – kérdezte az újdonsült gazdáját. Marinette úgy döntött, figyelmen kívül hagyja a kérdést. Szorosan az orrára nyomta a zsebkendőt, hogy elállítsa a vérzést. Közben fél szemmel azt az izét méregette, aki most minden számára érdekes dolgot megvizsgált.