Egy Macska Bogara - Befejezett

Köszönetnyilvánítás

Először és mindenekelőtt szeretném megköszönni Thomas Astruc-nak, hogy megálmodta ezt a sorozatot és hogy olyan sok éven keresztül foglalkozott vele, míg végül kialakult ez a csodálatos végső változat. Úgyszintén Jeremy Zag, Winny (a drága spoilergép), a leírhatatlan nevű Sébastien Thibaudeau és a teljes Miraculous Working Team, akik folyamatosan azon dolgoznak, hogy minél királyabb legyen a második évad... hatalmas ölelés az összes stábtagnak!

Szeretném még megköszönni a környezetemben élő embereknek, akik kisebb-nagyobb szerepben hozzájárultak ahhoz, hogy a Macska Bogara megszülethessen... így például az osztályom. V., aki mindig tudja, hogy milyen a hangulatom egy pillantásból, D., aki gondoskodik róla, hogy edzések alatt se tűnjön el a mosoly az arcomról, T., a Macska-poénok szakértője, akitől a szóviccek 100%-a származik (komolyan, minden szünetben ezekkel bombáz!), és R., aki, bár meg volt rémülve az újonnan kialakult gépelési módszeremtől, nem tette azt szóvá (csak 300-szor). Külön köszönet illeti L.-t, a padtársamat, aki nemcsak padtársi kötelességeit (pl. óra alatti szórakoztatás) látja el lelkiismeretesen, hanem gondoskodik a napi sorozat-adagomról és cukiságokról is. Az, hogy a Macska Bogara végül a Wattpad-ra került fel, teljes mértékeben az ő érdeme – amiért minden egyes matekon, törin, föcin és fizikán ezt az appot bújja. Említést érdemel még a L.&D. párost, akik akarva-akaratlanul kijavították a metaforáimat és a leírásaimat, nem tudva, hogy ez Wattpadra megy, és K., akivel nyugodtan elbeszélgethet az ember az elméleti fizikáról, mint például hogyan élhet valaki túl egy zuhanást az Eiffel-torony tetejéről. Zseni vagy, nem tudom, mi lett volna velem (és Marinette-el) nélküled.

Külön köszönetet érdemel Crush, aki miatt elkezdtem írni ezt a kis ficit, és akinek a „hibájából" kikerült az internetre. Erről valószínűleg soha nem fogsz tudomást szerezni (ha rajtam múlik, akkor meg főleg nem), de ha mi soha nem jöhetünk össze, akkor ezt a ficit a gyerekünknek tekintem.

A családomról se feledkezzünk meg, akik meglepődve fogadták, hogy mostanában nincs annyi szükségem a netre, mégis kétszer annyit gépezek... hát igen, eddig még egyiküknek sem esett le, és remélem, hogy egy ideig nem is fog. Apu, köszönöm azt a sok régi fényképet, amivel mostanában bombáztál, született belőlük egy-két akuma. Anyu, bocsi, hogy mostanában nem sorozatozok annyit, és csak ihletszerzőhelyként tekintek a tvre, de ez van, az ember lányának romantikus jeleneteket kell kitalálnia. Hugi, köszi, hogy viszonylag jól fogadtad a hírt, hogy kiraktam a kis sztorit, és mostmár egész jól eltűröd ezt a sorozatot is, egyszer megnézetem veled az egészet, ha addig élek is!

És akkor a Wattpadosok: hatalmas ölelés jár SeilFanni-nak, aki elindított az úton, és már a legelső lépéseimnél megadta a kezdő lökést. Nagyon kevés új írónak adatik meg ez, és nekem tényleg nagyon sokat számított. Köszönetet érdemel még hsakura312 is, aki (ha jól emlékszem) a legelső kommentelő volt, és sikítva ugráltam utána az ágyamon. Najó, néma sikítás volt, de akkor is:) gaboca666, aki folyamatosan buzdított, és emlékeztetett rá, hogy jó, amit csinálok. WolferZero, aki kisegített a focis akumánál az elnevezésnél... Halálfej azt üzeni, hálás köszönet:) Mlmiranna, aki mindenkinek pozitivitást sugároz a kommentjeivel... te vagy a Wattpad Unikornisa!;) (most légyszi képzeld el, hogy Macska botjával unikornissá ütlek. Köszi.) Bloggervics és KawaiiGirl0322, akik konkrétan fangörcsöt kaptak a képernyő előtt – remélem, a jövőben is tudok majd ilyen reakciókat okozni:) Emi_network, hála neked, nem maradt hiba a sztoriban... hát igen azt az elszólást elég ciki lett volna otthagyni;) Leonetti686, akire személyes példaképként tekintek. Amikor először kommenteltél, azt hittem, elájulok. PappNraKata, akit az őrületbe kergettem Rémálomlánnyal... hát izé, bocsi? Remélem azóta kiheverted a megrázkódtatást:) Illetve Miraculous_Andi, aki pozitivitásban ott van Miranna mellett... téged is unikornissá ütlek:) És a teljes Wattpad-csapatom - névsorban, a sértődések elkerülése végett;): angyalalkat, Any_1997, BernadettTakacs, Dotyka2002, Eszter_, IrisBlack9, LucaSallai, MettiFarkas, miraculili, MiraculousLadyVero, MiraculousSzimi, MlKita, nagynora, Natimiraculous2003, P_Ada97, RkaSzakcs7, SentinelundCrot, vidahazy, ZsanettRzsaKormos és Zselyzsely. 

És akik a háttérben dolgoztak: 02pepsi, Annalulu32, gnesberhardt, HornLucaa, LucaSzab2, ReginaMatus, Wisziszipi és YumeAyano. Ti csak közvetetten szóltatok bele a történet alakulásába, de ott voltatok. Sok köszönet érte!<3

Illetve a személyes bétázóm: Attila_20. Köszönöm a sok figyelmességet, hogy hajlandó vagy spoilerezni, előreolvasni... és hogy megosztoztál velem Rémálomlányon. Nélküled egyáltalán nem így nézne ki ez a sztori, mint most.

Tudom, nagyon soknak tűnik, és én se értettem a könyvek végén a 3 oldalas köszönetnyilvánításokat, de tényleg ennyi ember dolgozik össze, hogy megszülethessen egy mű. Lassan már kéne nektek egy nevet adnom, hogy tudjalak titeket valahogy hívni:D

Túl az50000 szón, közel 200 oldalon... köszönöm mindannyiótoknak, hogy itt voltatok, olvastatok,kommenteltetek, bekövetettek... nehéz lenne felsorolni mindenkit (szegényujjacskáim). Mindannyian egy-egy apró szeletét képezitek ennek a fanficnek,akár meg vagytok említve, akár nem. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogyvégigolvastátok a köszönetnyilvánítást:)