Egy Macska Bogara - Befejezett

27. - Ketten

És végre legyőzzük Rémálomlányt... gondolom, már elegetek van belőle;)

A részhez csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy egy nagyon fontos változás válik benne nyilvánvalóvá: Macska és Katica végre teljesen összekeverednek: össze-vissza szólítgatják egymást bogaramnak meg cicusnak (heh szóismétlés).

Illetve a francia sulikban 1-7 közötti skálán mozog az osztályzás - gondoltam, megemlítem, hátha valaki nemtudja.

Március 31. csütörtök 16:44, a megmaradt Eiffel-torony tetejének szélén

Marinette úgy érezte, megfullad. Nem talált kiutat ebből a problémából, pedig semmi kedve nem volt eszméletlenül a halálba zuhanni. Ráadásul alig volt ideje, hamarosan vissza fog változni.

- Azt a... - Macska egy cifrát káromkodott. Marinette nem akarta megismételni, de ha a fiú kívánsága teljesülne, akkor Rémálomlány most egy teljesen más éghajlaton feküdne. Teljesen más munkával, bármi is volt neki most.

- Az az érzésem, hogy kezdesz ideges lenni – jelentette ki Rémálomlány a nyilvánvalót. – Szeretnéd egyben visszakapni a cicust? – a kő még erősebben nyomódott Marinette fejéhez. Már szikrázott a visszafogott plazmától. Ha ez eltalál valakit...

- Mit akarsz? – kérdezte Macska, bár elég egyértelmű volt a válasz. A fiú csak az időt akart nyerni, Marinette pedig roppant hálás volt ezért, hiszen így végigpásztázhatta a fémlapot a botját keresve. Rémálomlány elrúgta valamerre, mielőtt Macska ideérhetett, és mostmár valószínűleg a köd is ellepte... Marinette úgy érezte, sajog a feje.

- Természetesen a fülbevalódat, mi mást? Ha egy percen belül odaadod, megmenekül a cirmoska. Ha meg nem... - felnevetett, amitől libabőrös lett Marinette háta. Hogy élvezheti ennyire? – Kit akarok átverni? Oda fogod adni – hangsúlyozott ki minden szót. – Most pedig tedd le szépen a jojódat, bogárka! – úgy tűnt, a helyzet egyre reménytelenebb.

Macska pár pillanatig habozott. Marinette már kezdett megnyugodni, hogy a fiú nem csinál semmi hülyeséget.

- Oké – azzal lassan a földre helyezte a jojót, majd odarúgta az akumának. Rémálomlány a cipője hegyével lerúgta a mélybe, majd elégedetten fordult vissza.

- A fülbevalókat! Különben a kiskedvenc is lenn végzi – Marinette kétségbeesetten nyelt egyet.

A szerencsetalizmán nem működött. A Macskajaj elhasználódott. Az akuma erősebb, mint valaha.

- Hogy kerülhettem én ilyen helyzetbe? – a lány behunyta a szemét, remélte, hogy csak álmodik.

- Várjunk csak! Álmodik... - Marinette-nek tátva maradt a szája. Pontosan tudta, hogyan győzhetik le az akumát.

- Ha ezt akarod... - Macska a füléhez nyúlt, mire Marinette önkéntelenül is kitört.

- Nehogy odaad neki! Macska! Ez... ez csak egy álom – sikította a lány. Mindketten lefagytak: a fiú és az akuma is. Marinette-nek pont ez kellett, még több idő. – Csak álmodsz! Az előbb ez az idióta eltalált.

- Mi? – Rémálomlány nem volt képben.

- Most alszol, Macska. Ez csak egy álom. Ne add neki oda – Marinette magában imádkozott, hogy a fiú bevegye. – A valóságban már legyőztük. Most próbállak felébreszteni. Fel kell ébredned! – Rémálomlány ezen a ponton rájött, hogy mire megy ki a játék, és egy dühös ordítással befogta Marinette száját.

És akkor minden egyszerre történt.

Rémálomlány ellökte magától Marinette-t és célzott a jogarával. Közben a másik kezét kinyújtotta, hogy lerántsa a lányról a gyűrűt.