Szerelmem egy démon.

7.fejezet Eaton szemszögből.

Ever már 4. napja egyfolytában alszik.Azt a képet sose felejtem el,ahogy zokogott.
Nem mozdulok mellőle és a kezét simogatom.A lány keze ismét megfeszül és lassan kinyitja a szemeit.
-Annyira fáj a hátam.-nyögi engem nézve és sírni kezd.
Letörlöm a könnyeim.-Hé,ha tehetném nem lenne fájdalmad,de nem tehetek semmit.-ez igen is zavar.Bevállalnám az ő fájdalmát is ha lehetne csak neki ne fájjon!😕😕
-Vágd le....
-Nem.Ne is fojtasd!Nem fogom levágni a szárnyaid.-felhúz a dolog.Elvégre én sem kérek tőle ilyesmit...nem mintha valaha is ilyet kérnék tőle.Na jó ez idióta gondolot volt.
-Annyira fájnak...-nyekergi és sírni kezd.
Letörlöm az arcát és homlokom az övének nyomom.-Tudom , tudom , sajnálom .
Megharapom a kezem és a véremet nyújtom neki.-Idd meg és jobban leszel.
-Nem iszom meg.-elfordul.
😑😑😑😑😑😑
-Ever , ne csináld , idd meg és jobban leszel.-a szája elé nyomom a kezem.
-Eaton , nem iszom meg!-nyögi rám.
Nem lehetek akaratos.Most nem.Vele nem.
-Ne haragudj.-lenyalom a vérem az ujjamról és letérdelek az ágya mellé.Össze teszem a kezem és ráhajtom a fejem.
-Istenem.Tudom , nincs hozzá jogom , de az ő érdekében kérlek most valamire.-megsimogatja a fejem majd kezei lecsúsznak a kezeimre.-Gyógyístd meg.Segíts rajta és én cserébe mindentől megvédem.Az életem árán is.
-Nem kell.-megint a fejemet simogatja.-Eaton.Nekem elég hogy itt vagy.
Felemelem a fejem és rá tekintek.Sápadt az arca , kisírt a szeme.Szeme alatt táskák vannak és a szája is kiszáradt.
-Éhes vagy?Hozok neked enni.-felkelek.
-Joghurtot szeretnék....-morog és a hátára fekszik.A szárnyai szétágazva fekszenek alatta.
-Persze , mindjárt itt vagyok.-megsimogatom az arcát majd lerohanok a konyhába.
Anya kávézik a konyhába Kat és Evi pedig a hűtőbe pakol.
-Van joghurtunk?-kérdezem és melléjük lépek.
-Igen , pont ma vettünk.-nyújtja oda Evi a joghurtot.
-Ever hogy van?-kérdezi Kat.
Nemlegesen bólintok.-Megviselt , sápadt.
-Ennél szebb dolog nem hallható , egy félangyal halfoklik a házamban.-nevet anyám.
Dühösen pillantok rá.Az érzéseim megint felszínre törnek.A gáztűzhely meggyullad és a kezemben is lángok égnek.
-Ne dühíts fel ....!😠😠
Felnevet.Fogok egy kanalat még egy joghurtot és felmegyek a szobámba.
-Megjöttem.-felelem és becsukom az ajtót.
Ever csak sápadtan mosolyog.
Leülök mellé és kibontom a joghurtot.
-Hogy vagy?-kérdezem a joghurt fedeléről lenyalogatom az epres édességet.
-Már annyira nem fáj.Te?Nem mozdultál mellőlem azóta.Hogy vagy?-kérdezi.
Még ilyenkor is aggódik értem.Olyan mint egy angyal.Igazából félig az.Vagyis ¾-ig.
-Jól , vagy nem is tudom , sehogy.-vállat rántok.-Azt a hejzetet el kel magyaráznom.
-Mármint ...-semmit se értve tekint rám.
-Huh ... emlékszel mikor anya hozott be reggel valami innivalót egy bögrében?-várom hogy bólintson és utána folytatom.-Méreg volt benne.Tudta hogy helyetted fogom meginni .Rád halálos ,rám viszont csak gyengén ártalmas halucinálltam  tőle.
Azt hittem hogy az a lány te vagy.-szégyenlem magam.Hogy keverhettem össze őket?
-És ki is volt az?-kérdezi míg én elmélyülten gondolkodom.
-Csak egy utca lány akit anya fogadott fel.-lassan összekeverem a tejterméket , nem tudom miért , megszokás.
-Nyisd ki a szád.-nyujtom felé a kanalat.
-Egyedül akarok enni.-makacskodik.
Ahogy felemeli a kezét , a keze remeg majd gyengén vissza esik az ágyra.4napja nem evett , le van gyengülve ... olyan rossz így látni , összeszorul a szivem.
-Kérlek ne makacskodj .-nyujtom a szája felé a kanalat.
Kinyitja a száját én pedig etetni kezdem.Nem azt mondom hogy romantikus , de egy kicsit az , ahogy zavartan lesüti a szemeit minden teás kanál étel közben.Sápadt arcán apró pír jelenik meg.Olyan gyönyörű ,még így is.Azok a szürkés fehér , csillámló , tollas szárnyak pedig pontosan illenek hozzá.A szemei ismét zöld színben ragyognak.
-Gyönyörű vagy.-mosolygok rá.
Zavartan elmosolyodik és így szól.-Pedig most egy aszalt , madárnak képzelem magam.-neveti ki saját magát.
-Nem igaz , olyan vagy mint egy hanvakból előtörő főnix-dicsérem tovább és szájon csókolom.-Ha akarod etetlek úgy mint egy madarat.-nevetek .Nem lenne olyan rossz.Mondjuk az már túlságosan romantikus lenne , de érte bármit.
Ever csak hallkan nevet majd féloldalasan elmosolyodik.
-Nem kell , köszönöm .- megsimogatja a felkarom.-Pihenni szeretnék. Alszol velem?-reménykedve,csillogó szemekkel néz.
-Persze.-mosolygok továbbra is kedvesen.Megvárom míg a szárnyait hátra hajtja , befekszem mellé ő pedig a mellkasomra hajtja a fejét.
Gyengéden simogatom a haját és babrálok az eggyik fürtjével.
-Te mikor aludtál utolkjára?-kérdezi.
-Öhm .... nem szoktam sokat aludni , talán hónaponta 1x-2x .-szólok elgondolkodva.-Pihenni szoktam.
-És nem vagy fáradt?-kezeit felcsúsztatja a mellkasamra.
Nemlegesen bólintok és tovább babrálok a hajával.
-Képes voltál értem imádkozni?-kérdezi hallkan suttogva talán magában beszél.
Felkacagok.-Baj?
-Csak meglepődtem.-megsimogatja az oldalam.
Anyám lép be a szobába.-Eaton beszélni akarok veled.
-Én nem.-óvatosan lefektetem magról a lányt és felkelek az ágyról.
-Hűséggel tartozol nekem!!!-kiált rám.
Felkiáltok.-Mert megcsináltatok és megszültél , majd semmibe vettetek?!
-Hogy mered!?
-Már semmi se köt ide a testvéreimen kívül!!-kiabálok pedig nem szoktam csak ha nagyon mérges vagyok.
Anyám előidézi a sötét erőit.Az egész szoba elkezd felénk befeketedni.Rémülten kapom a kezembe Ever-t.
-Mit csinál anyukád?-kérdezi rémülten.
-Harcollni akar.-magamhoz szorítom.Nem félek ha harcról van szó , ám ha Ever itt van mindenhova figyelnem kell.
Megidézem az elemem.A testhőm mindig baromi magas így kitalálható hogy a tűz elem az enyém.A tűz körbefog minket és fényt ad a sötétbe.
-Nem tudsz harcolni ha a kezedben vagyok.
-Nem raklak le mert akkor csak még jobban veszélybe sodorlak.-szorosabban ölelem .
Nem engedem hogy baja essen.Nem fogom.Anyám árnyszilánkjai erősek.Olyannyira hogy sose kellett féldémonná változnia.Szuronyokat lök felénk , megemelem a falat ami néhányat elnyel a támadó szilánkokból néhányat viszont elenged.Egy kristály fal véd meg minket.Az ajtóhoz tekintek.Evi lép felénk.
-Mit csinállsz?!-kérdezem mérgesen.-Nem kéne bele avatkoznod.
-Ha most nem jövök bajban lennél bátyus.-megsimogatja a vállam.Igaza van.
Elismerően bólintok.Leteszem Ever-t a földre és Evi leguggol mellé.
-Védd meg magatokat.-megölelem mind kettőt.
-Vigyázz magadra.-Ever puszid ad az arcomra és magához húz.-Szeretlek .
-Én is.-felkelek a földről és kilépek a kristály fal mögül.
Evi egy átlátszó burokba temeti magukat én pedig szenbe nézek anyámmal.
-Mindig te voltál a kedvencem , de ha tudtam volna hogy ilyen leszel , a születésed napján megöltelek volna.-sziszeg dühösen és ujabb támadást indít.
Kitérek előle és tűz golyókat indítok felé.
-Engem a fény vonzott , még téged a sötétség nyelt magába!
Védem magamat és Evi-éket is.Most még jobban aggódom.Anyám elengedi minden erejét és a sötétség magába nyel.Rémülten tekintek a lányokra.
Sehol,semmit se látok csak a sötétet.Elnyelt a homály.A lángok semmit se világítanak.
-Ever!-kiabálok őt keresve.
-Eaton!-kiált Ever.
A hang irányába tekintek Ever anyám fogságában van.
-Engedd el!-kiáltok kétségbe esetten.
Nem lehet igaz.Nem,nem,nem.Hogy lehet ez!?Az előbb még Evelin mellett feküdt.
Anyám egyik szilánkja szemből mellkason szúrja Ever-t.
Nem.Futni szeretnék megállítani vagy segíteni.....
-Ne!!!-ordítok.Törekszem az összeesett angyalom mellé.Nem ez valami képzelet , halucinálok.Fekete láncok fognak le, nem tudok a szerelmemhez menni.-Sajnálom.Annyira sajnálom.!-kiáltok neki könnyes szemekkel.A tűz utolsót lobban majd kialszik.Az érzéseimme elhaltak ahogy meglátom őt.
-Nem tudtál megvédeni.Miattad halltam meg.-morog , de nem fordul felém.
Anyám eltűnt a homályban.Ez nem Ever.Ő sose mondana  ilyet.Felül , de a fejét nem emeli fel.
-Bíztam benned , de te elárultál.Miattad történt minden.!-a végét kiabálja.A földre esek és ekkor  egy csomó dárda nyársal fel.
Francba!Kezeimben és lábaimban összesen 4 , 2 pedig a felsőtestemen.
Everre tekintek.Igazam volt ez illúzió.Az egész az volt.Eltűnik Ever, a sötétség és én megint a csata mezőn vagyok.
-Eaton!-kiált Ever kétségbeesetten és rémülten.
Oda tekintek.Mindkét lány a kristályfalon belül van.Jól vannak.Mindketten könnyes szemmel bámulnak rám.Az angyalom jól van.Ő az én fényem.
-Szánalmas vagy!-nyögi anyám.-Ez lesz a veszted.Itt foglak kivéreztetni.!-nevet gúnyosan.
Érzem ahogy az erőm kifolyik az ereimből.
Végig gondolva az egészet tényleg az én hibám volt.Leengedem a fejem.Itt halok meg Ever És Evi előtt.
-Ever!-kiált Evi.Oda tekintek és látom Ever kilép a védelemből és tőlem olyan 4-5 méterre megáll.Renegnek a lábai.
Anyám felnevet.Egy árny kissé meglöki így ő a földre esik.Végig engem néz.Lehajtja a fejét és a kezeit a földre helyezi. Szikrázást hallok és Evertől áram vonalak cikáznak mindenfelé.Lila színben villódznak.Elképedek.Ez hogy lehet?Ő áramot idomít.A sávok széttörik az engem felszúró dárdákat majd a levegőben tartanak.Nem ráz meg az áram.Nem fáj.Bizsereg mintha masszíroznának.
Az áramvonalak elkapják anyámat aki mint egy lekötözött fenevad úgy kapálózik és szabadulni próbál.Lassan a földre tesznek és Ever térdel mellém.
-Eaton hallasz?Kérlek ne aludj el.-az ölébe húz és simogatni kezdi az arcomat.-Szeretlek -suttog és lehajol.-Szeretlek démonom.-átkarolom a nyakát és fejét az enyémhez húzva megcsókolom.Kétségbeesetten ölel magához.
-Sajnálom.Sajnálom.-zokog.-Ez az én hibám.
-Nem....ez nem igaz....-sóhajtom -Jól leszek....
De ő tovább zokog ,én pedig nyugtatóan simogatom az arcomon lévő kezét.
-Szégyen vagy.-szitkozódik anyám.-Ott fekszel démon létedre egy angyal kezei között.Te áruló!
-Csönd!-kiált Ever kitérve a hitéből.-Hagyjon minket békén , elvégre semmi rosszat nem tettünk!-elmosolyodom ahogy védeni próbál.
Elengedi anyámat és az áram visszasiklik Ever ereibe.Ez nagy hiba volt , de ezt ő nem tudhatja.
Anyám ismét támadásba lendül a szilánkok felénk körnek.Valamelyik eltalál minket valamelyik elsiklik mellettünk.De Ever így se enged el.Továbbra is a karjaiban tart.
-Itt a vége !-nevet gúnyosan anyám .
-Nem .-szól Jake az ajtóból -Neked lesz véged.
Kat lép be utána és elénk jönnek.Megvédenek minket.
-Nem fogod bántani a hugunkat.-utalnak Ever-re.
Jake vasat ,Kat pedig a jeget idomítja.Pont az ellentétem.Evi pedig mellénk lép.
-Jól vagytok?-nézegeti Ever-t aki mérgesen válaszol.
-A bátyád haldoklik!Őt vizsgáld!-meglep mennyire odafigyel rám.Elmosolyodom és megsimogatom a kezét.
-Jól vagyok ,hercegnőm.
Láttam őt meghallni még ha csak egy illúzió volt ,de amit mondott az a lelkembe tarolt.Mi van ha egyszer tényleg miattam hal meg?Ha nem bírom megvédeni?...Nem , ilyenekre nem gondolhatok,semmi sem számít az ő és testvéreim érdekén kívül.
-Mind ellenem szegültök?!-kiabál és megint támadni kezd.
-Ha az érdek ezt kívánja!-szól Josh és kivédi a támadást.-Szeretik egymást!
-De egy, idő után csak egymás terhére lesztek.Valamelyikőtök úgy is meghall hogy a másikat megvédje.
Ever-re tekintek aki ebbe belegondolva , lehajtott fejjel ,keserű arccal szomorkodik.
-Ez nem igaz!-kiáltok.-Megfogom védeni őt !Ha belehalok is , de megvédem!
Ever kisírt szemmel tekint rám.-Úgy se hagyom hogy meghallj!-magához szorít.
Az áram csíkom rikító kék színt öltenek majd körülfognak minket és a sebeimet kezdik babrálni.Értetlenül tekintek rá.Meggyógyit , de ez neki nem fáj?
A kezeire tekintve látom mindkét kezén egy köröm vágás látszik ahonnan ezek az áram csíkok kitörnek.
-Ne csináld!-morgom , mintha meg se hallana folytatja a gyógyításom.
Eközben testvéreim és anyám közelharcban folytatnak mindent.A Sebeim már nem fájnak annyira.Kat és Jake pillanatokon belül sérülten esik a földre.Ever pedig hitetlenkedve nézi , majd mintha valami eltörne benne , gyengéden lerak a földre és anyám elébe indul.
-Miért kell mindenkit Bántania..?-kezd bele halkan és ijesztő az aurája-Miért kell szörnyetegként viselkedni?
A kezeiből csöpög a vér ami kék Színű.Megint az angyal éne az....
Felülök és aggódva figyelem ebből mi fog kisülni.
Ever motyogni kezd valamit és a szétcsepegtetett vére UW-san világít , és mint a higyany összegyüjtve magát a lány felé gurul.Sajnos ezt nem tudom hogy elmagyarázni , egy fehér kard jelenik meg a kezében.A véréből alkotta.Kat és Jake mellém csúsznak.
-Eaton ?Mit csinál?-kérdezi Jake.
Nemet bólintok.-Nem tudom.
Fény kezd a lányból kiszivárogni , ami egyre nagyobb és nagyobb lesz.Szememet eltakarva próbálom figyelni ,de akkora a fény hogy nem sikerül.
A fény elmúlik én pedig kíváncsian és  rémületen tekintek oda.
Anyám a földön fekszik.Hallom az élet jeleit , él.Ever felém fordul az arcát nem látom , a térde remeg.Felkekés felé futok mielőtt össze esik.Éppen hogy elkapom.
-Angyalkám.-keltegetem.-Angyalkám ébredj.-letérdelek vele a földre és az arcát simogatom , gyengék az életjelei.-Hercegnőm ,nehogy meghallj.....-megharapom a kezem és a véres csuklómat a szájába nyomom.-Kérlek,kérlek,kérlek......-kétségbeesetten könyörgöm.Mindenki körbeüli Ever mozdulatlan testét.
-Eaton.....-kezd bele Kat.
-Nem halhat meg!-kiabálok.Megint megharapom magam és a számban összegyűllt vért Ever szájába juttatom.
-Eaton , elég.-állít le Fivérem-Ha túl sok démonvért kap a szive kikészül.
Nem veszthetem el.Nem hallhat meg.Ennyire legyengítette volna.A szívdobogását hallgatom majd már semmit nem hallok.Megszűnik a gyenge dobbanás.
Nagyot nyelek.Nem , nem!
-Ever nyisd ki a szemed -keltegetem- Angyalka kellj fel.-zokogni kezdek.
Kat és Evi zokogásban tör ki.Jake próbállja nyugtatni őket.
-Mit rontottam el?!-kiablok zokogva.Felemelek Ever elengedett testét és az ágyra teszem.
-Sajnálom angyalka.Sajnálom, sajnálom.
Dühösen és zokogva megyek ki a szobából.Meghallt.Elvesztettem.Az udvaron térdre esek és ordítani kezdek.
-Picsba!!A rohadt életbe!-ordítok .Az eső zuhogni kezd .Minden érzelmem elengedem és démonná változom,telljesen.Ordítok és tombolni kezdek.
-Eaton fejezd be!-kiabál Kat ,de most semmire nem bírok koncentrállni.Megtaláltam és most...elvesztettem.Fákat döntök ki és mindet felgyujtom.Kifogy az erőm és kimerülten zuhanok a földre .Guggolva zokogok tovább.Miért ér engem ennyi fájdalom?Mert eg szörny vagyok azért?
Miért veszítek el mindent ami kedkedves nekem!?
Tombolok.Mindent össze vissza zúzok.Átváltoztam telljesen.Igazából lehet a hajam már fennt befeketedett.

Melegség indul meg a hátamtól.Mintha valaki ölelne.Érzem azokat a meleg,apró kezeket a hátamon.De , ez az egész csak egy illúzió , nincs itt senki, Ever meghallt , én pedig egyedül maradok.😔😔😢😢