Mylifewithblake

11.rész

- Hallod te selyem medve - boxoltam a karjába.
- Mondd - nevetett.
- Cameronnak van barátnője? - kérdeztem.
Erre csak meglepődőtt arccal nézett rám.
- Nincs.. Tetszik?
- Nem, csak a barátnőm kedvence, és nagyon csalódott volt, hogy nem mondott neki semmit, meg hogy csak egy sima aláírást kapott - mondtam végül. - Ezt vegyem célzásnak? -mosolygott.
- Mármint?
- Hogy ő csak egy sima aláírást kapott, neked meg odaírtam az elérhetőségeim - válaszolta Gray, majd körbe nézett, de aztán vissza kapta a tekintetét.
- Meg hát azért Cameron öreg fiú.. Most lesz 22 éves szeptemberbe. És a barátnőd hány éves?
- 15, mint én.
- Na látod.. Amúgy neked ki tetszik? - faggatózott.
- Öhm..valaki.. - válaszoltam.
- Cameron? - kezdett el találgatni.
- Nem
- Aaron?
- Nem
És ez így ment egy jó darabig.
- Én? -kérdezte meg utolsónak.
Szívem a torkomban volt, tenyerem izzadt. Erre mit mondjak? Ő biztos nem, és ha elmondanám ciki lenne.
- Hát ööö nem.. Csak a..izé... Na. A szomszéd fiú - találtam ki valami hülyeséget.
- Azt tudtad hogy a bal szomszédotokban csak egy öreg házaspár lakik? A jobban pedig senki - nevetett Gray.
Na ezt bebuktam.
- Figyelj..Niky.. Nem kell kamuzni.. - vette komolyra a témát.
- De.. Azért kamuztam mert.. Mert.. - nem tudtam kimondani..
- Mert belém vagy, és nem tudod hogy ez kölcsönös-e és ciki lett volna ha én nem. - válaszolta helyettem.
- Pontosan. Teljesen belelátsz a fejembe - mosolyogtam.
- Amúgy nem kell aggódnod.. -sóhajtott.
- Mi? - néztem kérdően rá.