Amiről valaha csak álmodni mertél

6.rész

Jó olvasást kívánok 😊😊

Zelo egyre furább és furább lett azután a telefon hívás után. Mikor együtt voltunk akkor alig figyelt rám mintha teljesen máshol lenne ez egy kicsit bántott de nem mondtam neki. Most épp az utcán sétáltunk kézen fogva én meg vsak meséltem és meséltem neki de még mindig nem itt járt figyelmileg ezért rákérdeztem.
- Zelo valami baj van? Mostanság nagyon más vagy mintha bántana valami...- néztem fel rá a magasság különbség miatt. Ő rám nézett és csak elmosolyodott, de engem nem tud átverni ez a mosoly nem az igazi.
- Ugyan Rin mi baj lenne van egy csodálatos barátnőm egy híres bandában vagyok tag mi baj lehetne de tényleg. - még mindig csak mosolyog és ez olyan szinten tud idegesíteni csak egy kicain mulik hogy ne ordítsak vele, ezért csak én is vissza mosolygok.
Tovább sétálunk Zelo mindig a hátunk mögé les meg úgy tulajdonképp mindenfelé mintha üldöznék vagy követnének minket ezt sem hagyhatom szó nélkül.
- Valaki lövet minket esetleg?-kérdem előszőr teljesen fel se fogja mit kérdeztem csak ijedten nézz rám ezt nem tudom hova tenni.
-Mi dehogy miből gondolod ezt?-kérdi értetlenül.
-Mondjuk onnan hogy állandóan körbe nézel és nem is figyelsz arra amit mondok...- húztam el a szám sértődötten.
- Te valamit nagyon félre nézel akkor mert én csak körül néztem hogy hol vagyunk és arra koncentrálok, hogy oda tudjunk jutni a randink székhelyére amit meglepetésnek szántam, de mostmár mind1.- mondta idegesen.
- Kérlek ne kiabálj velem tudtommal nem én vagyok furcsa manapság hanem te! Nem tudom hogy ki hívott téged de nagyon ijesztő lehet az az ember mert azóta vagy ilyen.
- Jó tudod mit inkább most elmegyek nehogy valami olyat mondjak amit később megbánok. Szia!- azzal fogta magát és faképnél hagyot.
Mit ne mondjak nagyon jól esett. Már a sírás szélén állók ezért gyors haza rohantam, hogy senki ne lássa hogy sírok.
Mikor haza értem bevágt az ajtót magam után felrohantam a szobámba és bezárkoztam. Nem érdekelt, hogy van-e valaki itthon vagy sem elkezdtem üvöltetni a zenét ledöltem az ágyra és elkezdtem bőgni úgy ahogy még sose tettem. Nagyon féltem, hogy el fog hagyni. Pár perc múlva valaki kopog az ajtómon semmi kedvem senkihez ezért csak kikiabálok neki.
- Bárki is vagy hagy most kérlek magra!
- Bocs hugi de azt kell hogy mondjam azt nem tehetem szóval nyisd ki az ajtót vagy betöröm.
Mivel nem akartam hogy betöraje az ajtóm kénytelen voltam kinyitni neki. Az a sejtésem, hogy nem festhetem valami jól mert kicsikét ijedt fejet vágott amin nevetem volna ha épp lelkileg nem lennék teljes letargiában. Amint belépet a szobámba megölelt ami a kezdetleges sírásomat csak fokozta. Ő pedig csak ölelt és probált megnyugtatni ami csak fél óra múlva sikerült addig nem kérdezet semmit míg teljesen meg nem nyugottam.
- Na picur és most szépen elmondod a te édes kedves jóképű izmos magas cuki...- itt azért már nem birtam ki hogy ne nevesek.
- Jólvan elég lesz nem kell magad fényezni Gukki.
- Na tehát mond el a te kedves bátyókádnak, hogy mi nyomja a szíved! Hozzá teszem ez nem kérés parancs mert rossz látni hogy szomorú vagy.
- Oké elmondom csak ne legyél mérges utána.- néztem rá és vártam hogy megígérje nem lesz mérges.
- Jó megigérem csak mond már! Nyugtas meg, hogy nem vagy terhes!- először fel se fogtam hogy mit mondott.
- Öhm....nem semmi ilyen nincs honnan veszel ilyen hülyeséget? Na tehát azért vagyok szomorú mert úgy érzem, hogy Zelo elhanyagol ha együtt vagyunk nem figyel rám gondolatban teljesen másik helyen jár. Ma még veszekedtünk is és faképnél hagyott.- mondtam el megint a sírás szélén álva.
- Nyugi biztos nem úgy gondolta. De min vesztetek össze?- kérdezte.
- Hát kérdeztem hogy mi a baja erre csak azt mondta, hogy semmi aztán meg elmosolyodott de ez nem az az igazi mosoly hanem az a fajta ami aggodásra add okot, na mindegy aztán mentünk tovább megint fura volt, mindig hátra felé nézett mintha azt leste volna hogy követnek-e minket. Erre már nagyon elegem lett és nem birtam ki, hogy ne kérdezek rá ismét mert már tényleg elegem lett. Ezzel csak azt értem el, hogy elkezdet velem ordítani olyan rossz volt mondtam neki hogy ne ordítson velem mert nem én viselkedek furcsán hanem ő. Ő pedig csak annyit mondot, hogy ő nem fog velem leálni veszekedni mert ha igen akkor olyat fog mondani amit később megbán és inkább elment.- és vége eddig birtam tartani magam újra elsírtam magam. Yongguk csak sóhajtott egyet és tovább vígasztalt.
- Tudod Zelo mostanság kicsit fura mintha kicserélték volna, sokal zaklatottabb mint amilyen szokott lenni. De neki is megvannak a problémáji ezt te is megérthetnéd mert neked is vannak olyan dolgait amit nem mondasz el neki, ezért te sem várhatod el tőle, hogy mindent elmondjon. Különben is mindenki szeret titkolozni egy kapcsolatban ez teszi a másik félnek olyan érdekessé a másikat.- mondta el véleményét.
- Rendben megértetem akkor nem kötelességem mindenről tudni. Mostmár csak aggódom érte nehogy baja legyen mert nem tudom hol lehet. Te esetleg tudod?
- Nem nem tudom de mi lenne ha esetleg felhívnád és megbeszélnétek rendes körülmények közt.
- Rendben akkor ha nem baj kimennél míg felhívom?
- Persze már itt se vagyok.- mosolygott és már ki is ment a szobából ezzel magamra hagyva.
Gyors megtöröltem a szemmem aztán kifújtam az orrom, hogy ne legyen olyan megviselt a hangom és felhívtam. Kicsöng izgulok, hogy felveszi-e. Hosszú várakozás után kezdtem feladni már épp letenni terveztem mikor épp felvette, de nem szólt bele.
- Szia!- csak ennyit mondtam és vártam mi lesz.
-.....Szia...- hosszú hallgatás után csak ennyit mondott, de már ettől is nagy súly esett le szívemről.
- Öhm csak azért hívtalak, hogy megkérdezzem eltudnál jönni hozzám egy kicsit valamit szeretnék mondani személyesen.- nyomatékosítottam szándékom.
- Mi olyan fontos, hogy telefonon keresztül nem tudjuk megbeszélni?
- Hát öhm a mai napról szeretnék beszélni veled. De megértem ha most nem jó nekem vagy ha úgy jó neked én is mehetek hozzád.
- Hát most ebben a pillanatban nem pont a legmegfelelőbb max 2óra múlva tudnánk beszélni. Ha neked úgy jó. - mondta egy sóhajtás után.
- Nekem jó lesz akkor amikor te mondod ma úgyis hétvége van csak tanulnom kell. De hol találkozunk? - kérdem.
- Legyen mondjuk nálad ott nyugisabb mint a dorm.
- Rendben addig is szia!
- Szia! - köszöntünk el egymástól egy időre.
Izgatottan várom őt, hogy kibéküljünk de azért bennem van a félsz, hogy valami rosszul sül el mert rossz előérzetem van. A rossz előérzetem kezd felül kerekedni rajtam és az nem.

Boldog Újévet minden olvasónak!!! 🎉🎉🎉🎊🎊🎊
Tudom régen volt rész ezért bocsi csak ihlet hiány van 😒😒. Igyekszem mostmár majd hozni csak már az éretségire is készülni kell. Remélem tetszett véleményeket bátran írjatok