Stay // Szomszédok 2. Évad // Befejezett

10. rész

Január 5. vasárnap

Az első munkanapom!

Reggel ötkor kipattant a szemem, és boldogan kezdtem el Huntert lökdösni, hogy keljen fel.

- Mi van már?- morogta álmos hangon.

- Nem tudom mit vegyek fel!- álltam tanácstalanul a szekrény előtt, két blúzzal a kezemben.

- A fehér, mindenképpen.- mutatott egy fehér csipkeblúzra.

- Látod, már korán reggel van ízlésed!- nevettem fel.

Miután felöltöztem és Huntert is rávettem, hogy szedje ki magát az ágyból, lesétáltunk reggelizni.

A lakásban még csend volt, mindenki aludt, még akkor is, mikor Hunter és én elindultunk a mélygarázsba, hogy a vőlegényem elvigyen a News szerkesztőségéhez.

- Légy jó és hívj, ha végeztél!- csókolt meg Hunter, mikor kitett az óriási épület előtt.

Mosolyogva megcsókoltam ismét és bementem a szerkesztőségbe.

Már rutinosan megnyomtam a liftben a hatos gombot és mivel tegnap már megkaptam az irodám kulcsát, oda is benyitottam.

Egy kisebb halom papír hevert az asztalomon.

Akkor kezdjünk is neki!

Ledobtam a kabátom és a táskám egy fehér fotelbe és leültem az asztalhoz.

Kezembe fogtam az első dossziét, amire nagy betűkkel rá volt írva: Aaron Carpenter is csatlakozik a hullámhoz?

Szóval ez a terv?

Megragadják azt a szálat, hogy ennyi ismerettségem van, és be is vetik.

Oké. Állok elébe.

Már épp elkezdtem volna írni, mikor megcsörrent a telefonom.

Felvettem a kagylót.

- Haló!- szóltam bele.

- Szia Kate, gyere be kérlek egy pillanatra az irodámba!- mondta Jessie, a főszerkesztő.

- Igen, hányadik?

- Öt.- tette le a telefont.

Felkeltem a székből és kilépve a folyosóra úgy döntöttem inkább lelépcsőzök.

Mikor odaértem Jessie irodája elé, megigazítottam a ruhám és bekopogtam.

- Gyere.- hallottam a harmincas nő hangját.

Beléptem az irodába.

- Foglalj helyet, nem fog sokáig tartani, ígérem.

Leültem vele szemben a fotelba.

- Nézd, gondolom már megnézted a dossziét.

- Igen.

- Nem akarom, hogy úgy tűnjön, kihasználom azt, hogy elég ismert személyiség vagy, de ez sajnos ezzel jár.

- Természetesen. Ha ezzel jár...- mosolyogtam.

- Köszönöm. Bármi gond van, nyomd meg a telefonon a kettest és máris felveszem!- mosolyogva kikísért.

Visszamentem az irodámba és nekikezdtem a munkának.

Mikor éppen ebédszünetet tartottam volna, kopogtak az ajtón.