Stay // Szomszédok 2. Évad // Befejezett

13. rész

Hétvége..

El sem hittem, hogy valaha ennyire fogok örülni egy egyszerű szónak. Természetesen, ez alól kivételt képez, az anno kimondott első szeretlek!

Nos, mivel annyira szeretnek az irodában az emberek, egy rakás megírandó cikket hozhattam haza péntek délután.

Mondjuk, annak viszont nagyon örülök, hogy a visszajelzések alapján az emberek megkedveltek engem is, és az írásaimat is.

Mikor kikeltem az ágyból, Hunter még békésen aludt. Nem akartam megzavarni, lévén, hogy hétvége van, aludjon csak.

Felkaptam egy Adidas tapadót, hosszú ujjú fekete Nike pulcsival, és,-ha már világmárkák keverednek- a jó öreg fekete-pink Hummel zokni sem maradhatott ki a szettemből.

Laptopomat, s a halomnyi papírt a kezembe véve, lebattyogtam a lépcsőn, majd ledobtam őket a nappali fehér kanapéjára.

- Szia!- köszönt rám Jacob, aki a kanapén pötyögött a laptopján.

- Szia!- nevettem fel halkan.- Észre sem vettem, hogy itt vagy!- vallottam be őszintén, mivel tényleg nem vettem észre, a talpig feketében lévő fiút.- Amúgy kérsz kávét?- vetettem fel az ötletet.

- Ha megtennéd!- mosolyodott el.

- És mi jót csinálsz?

- Turnét tervezek! A menedzserem reggel hatkor keltett, hogy átdobott vagy harminc várost, akik szívesen fogadnának egy koncertre, szóval, hat óta, körülbelül bejártam már a fél világot.

- Uhh, nem fog békén hagyni amíg meg nem csinálod, mi?- sóhajtottam fel.

- Nem, de koncerteket, és az embereket, akik szeretnek, azokat nem hagyom cserben és tudod, hogy nélkülük nem lennék sehol.- mosolyodott el boldogan. Ezt a Jacobot szerettem a legjobban. Aki tudta, hogy mit akar és azért meg is szenved, akkor is, ha éppen nincs kedve felkelnie szombaton reggel hatkor.

- Na, csinálok kávét.- bevonultam a konyhába, és elkészítettem mindkettőnknek a habosított kávét.

Kezébe adtam, majd én is nekiálltam a dolgomnak. Benyomtam a laptopot, majd elkezdtem írni a cikket.

- Finom lett!- mondta Jacob, miközben néztem, ahogy kortyolgatta a kávéját.

- És, hova megyünk idén?- pillantottam a gépe.

- Sok helyre! Itt Los Angeles-ben kezdünk, úgy döntöttünk, és New Yorkban fejezzük be november 25.-én.

- Akkor eseménydús lesz az év!

- Aha. Pontosan nincs még meg az összes időpont, de nagyjából eldöntöttem. Júliusban, átugrunk egy kicsit Európába, nagyon sok felkérés érkezett onnan, és szeretem az Európaikat.

- Értem! Mennyit fogok tudósítani rólad az évben. Érzem.- sóhajtottam mosolyogva.

- Remélem is.- bökött oldalba.

Visszatértem a munkába, viszont nem telt el egy óra, megcsörrent a telefonom.

Cameron hívott.

- Szia.- mosolyogtam.- Mi újság?

- Bianca itt rinyál, hogy nem tud mit csinálni..- sóhajtott.- Nem is rinyálok, csak megállapítottam, hogy rohadtul nem tudok mit csinálni.- hallottam Bia hangját távolabbról.- átjöhetünk?

- Hunter és Becca még alszik, én meg Jacob itt ülünk a nappaliban, Jacob turnét csinál, én meg cikket, de persze gyertek csak! És útban felénk, megállhatnátok, és hozhatnátok valami kaját, mert itthon szinte semmi sincs, és vásásrolni, meg nincs most időm.