Mikor eltettem a Magnum pisztolyt elindultam megkeresni a lányokat. Nem kellet 5 perc megcsörren a telefonom
-*Ha megakarsz keresni, ne probálkozzúgysem fogsz megtalálni*
-Azt te csak hiszed, a lányokért mindent megteszek. Ha kell a rendőrségre is leülök.
-*Hahahahaaa, édes, viszont nem bírsz semmit csinálni,mondom nem találsz meg...*
-Ne já... Píííí.
"Fasza" gondoltam. Felhívom ismét Lizt.
-*A szám nem elérhető kikapcsolták. A sípszó után hagyon üzenetet. Pííí*
-Kicsim ne félj hamar megtalállak és megmentelek titeket-és letettem.
(Addig ott)
-Nem csinálhatsz velünk semmit. Úgyis hamar ittlesz és megment minket. Remélem-tette hozzá halkan. Nem kellet fél óra megtaláltam a lányokat, mikor oda akartam volna menni, a sötétből egy alak.
-Nahát megtaláltál? Nem hittem volna-erre elő vette a fegyvert és rám lőtt. Én beugrottam fedezékbe ugyhogy nem talált el.
-Hívtam segítséget is. GYERTEK BE. Órdízottam egy naagyot és a kint álló egység berohant az ajtón egy a srácra tartották a fegyvert. A srác pedig Liz fejéhez tette a fegyvert.
-Mégegy lépés és lelövöm-fenyegette ezzel a rendőröket és én eközben a háta mögé lopóztam. Kiloktem a kezéből a fegyvert és belelőttem a lábába. A rendőrök pedig a srácravetettek magukat és megbilincselték a kezeit. A rendőrkocsik láttára kijött a TV is. Elősször Lizzel csinált interjút és utánna Kittyvel. Én meg utoljára csináltam meg az interjút.
(Liz interjúja)
-Liz mitt gondolt mi fog magával történni?
-Azt hittem hogy megfog ölni vagy jobb esetben megerőszakolni.
-Értem. És örül annak hogy vannak még ilyen emberek?
-Én nagyon örülök hogy Daniel megtalált minket. Viszont annak is örülök hogy nem egyedül jött. Igaz, ő mentet meg minket de ha nem lettek volna a rendőrök akkor a srác nem tartotta volna rám a fegyvert. És igen, örülök hogy van még ilyen ember a Földön.
-Köszönjük szépen az interjút.
(Kitty interjúja)
-Kitty, maga mit gondolt mi fog történni?
-Én az elején nagyon féltem, aztán egyre nyugottab lettem. De mikor Daniel megjött és a srác rálőtt nagyon megilyedtem.
-És nem sérült egyikőlyük sem?
-Se mind a ketten. Liznek a kezét és a lábát vágta meg, nekem meg a nyakamat két helyen de semmi komolyabb bajunk nem lett.
-Na annak örülök. Akkor köszönjük szépen az interjút
Önöknek meg szép estét.
Amint bége lett az inerjúnak rohantam oda ahol a lányok voltak.
-Liz, Kitty, jól vagytok?
-Nyugi, nem kell aggódni. Jól vagyunk csakk Kittynek lesz egy jó híre nektek
-Miaz? -kérdeztem bambán nézve.
-Hívd fel eliotot és hangosísd ki
-Okéé-feleltem és hívtam Eliotot
-Szevasz tesó, mondjad milyért hívtál?
-Kitty akar nekünk valamit mondani, de várj kihangosítalak.
-Baba mit akarsz mondani?
-Eliot, Daniel gyerekem lesz. És tőled Eliot. Mindenki hallota és elkezdtek tapsolni.
-Ez remek hír-mondtuk egyszerre Eliottal.
-Eliot Kittyt hazavitetem egy TAXI-val.
-Rendben-és ezzel letettük egymást.
Mikor minden a mormális kerékvágásba fordult akkor Liz és én elindultunk haza.
-Köszi hogy megmentettél minket, de...
Nem bírta tovább folytatni a mondatát mert a sebek milyatt nagyon sok vért vesztett és összeeset a járda közepén. Mindenki hirtelen odarohant és amiközben a többiek megnézték a pulzusát addig en hívtam a mentőket. 20perc után kiértek a mentők feltették hordágyra. Mikor beérünk a korház ba egyből a sürgőségire vitték és felkötötték egy gépre ami az életjelét mutatta ki. 5perc múlva ez kisípolt és azt hittük hogy meghalt, de nem.
Folytatjuk...
VOCÊ ESTÁ LENDO
Barátságból Harag, Haragból Barátság
Não FicçãoEbben egy kisebb történetet láthattok. Bocsánat a helyesírási hibákért!