Lehetetlenből valóság~KookMin

4.rész-Harag és megbocsájtás

......JungKook.
Szerencsére nem jött be.
-Ó bocs eltévesztettem a szobát - majd ki is ment úgy téve, mintha semmit nem látott volna.
Reméltem, hogy tényleg nem.
Ránéztem partneremre, de arcáról csak az ijedséget és a megkönnyebbülést lehetett leolvasni, csak úgy, mint az enyémről. Így ezzel semmire nem mentem.
Picit elgondolkoztam. Az térített magamhoz, hogy Suga mozogni kezdett alattam, hogy magára terelje a figyelmemet. Sikerrel járt, legalábbis látszólag, mert tovább szívogattam, és csókokkal hintettem be nyakát, de a gondolataim teljesen máshol jártak.
Yoongi egyik nyögése teljesen magamhoz térített. Gyorsan áttértem ajkaira agyonkínzott testrészéről.
Nem teheted meg! Térj magadhoz, és ne tedd meg! - ez a két mondat ismérlődött fejemben folyamatosan.
Tudtam, hogy hamar véget kell vetnem ennek, és már csak a megfelelő pillanatra vártam, de az sajnos sehogy se akart eljönni.
Lassan mindketten ülőhelyzetbe tértünk át, ám ez se tartott sokáig, ugyanis újra alúlra kerültem.
Ezt nem hiszem el! Nem történhet meg. Nem szabad.
Csak ez járt a fejemben.
Baj társam elkezdte pólómat levenni rólam, majd simogatni kezdte felsőtestemet.
Csókokkal hintette be, és természetesen, hogy nyoma is maradjon beleharapott mellbimbómba amit természetesen egyáltalán nem díjaztam.
Elég sokáig csinálta ezt. Ez alatt az idő alatt nem foglalkoztam gondolataimmal.
Csókra húztam őt aminek látszólag nagyon örült. Ajkaink között kevés hely volt, de ez nem volt jó, és azt a kis távolságot is ami volt köztünk kiszorítottuk. Bal kezével végig támasztotta magát fejem mellett. Levegő hiány miatt elváltunk egymástól. Levette pólóját magáról, és visszahajolt hozzám párnáimra.
Beleharapott alsó ajkamba egy halk nyöhést kicsalva belőlem. Nyelve ismét bebocsájtást kért, amit most is megadtam neki.
Hirtelen eltoltam magamtól felsőtesténél fogva, amitől elég meglepődött fejet vágott.
-Ezt nekünk nem szabad.
-Jimin ne szórakozz velem. Eddig eljutunk, hogy sikerült becsalnom téged az ágyba, most meg azt mondod, hogy nem szabad? Megmondtam, hogy nem játszhatsz az érzéseimmel se és velem se. Azt hittem felfogtad.
-Kérlek menj ki.
-Szomorú, hogy ezt mondod, mert a kis Maknae hozzám képest semmit nem tud.
-Nem érdekel. Fáradt vagyok. Nincs most időm erre.
-Rendben, de azt vésd az eszedbe, hogy velem sokkal jobban járnál.
Kiment az ajtóm, amit becsapott maga mögött.
V rögtön átrohant, hogy megkérdezte mi volt ez a zaj.
Nem akartam elmondani neki. Csak annyit mondtam, hogy összevesztem Sugával, amikor ki akartam békülni vele.
TaeTae gyorsan megölelt, majd azt mondta fáradt ő is és elmegy aludni, de ha szükségem lenne nyugodtam menjek át.
Örülök, hogy van akire mindig számíthatok.
Sajnos elaludni már nem tudtam, így csak forgolódtam az ágyamba.
Egy óra nyűglődés után úgy döntöttem, lemegyek a nappaliba.
Útközben találkoztam RapMonnal így a tervem meghíusult. Elkezdtünk beszélgetni.
Kiderült, hogy volt Sugánál aki mindent elmondott neki, így nem hazudhattam neki. Elmeséltem az én szemszögemet is, mármint azt amiről tudhat.
-Ha végig úgy voltál vele, hogy nem szabad, mért nem az elején szóltál neki?
-Erre sajnos én magam se tudom a választ.
-Jimin légyszíves holnap amikor itt hagyunk JungKook-al titeket, mert el kell intéznünk valamit ne tegyetek olyat amit nem kéne. Biztos vagyok, hogy később ha nem is mindketten, de legalább az egyikőtök meg fogja bánni.
-Ezt neki is mondd el!
-Rendben elmondom, dr az eszed legyen majd a helyén!
-Oké. Amúgy mit kell elintéznetek?
-Semmi különös.
-Akkor én mért nem mehetek veletek?
-Mert nem.
-Ez nem ér. V mehet miközben én idősebb vagyok nála nekem meg itthon kell maradnom. - durciztam
-Megígérem legközelebb ti is jöhettek. - mosolygott
-Ez az! - ujjongtam a kelleténél egy kicsit hangosabban.
- Csh, ne keltsük fel a többieket. Most viszont menjünk és próbáljunk meg aludni.
-Oké. És Monnie holnap mennyi ideig lesztek távol?
-Nem sokáig.
-Akkor jó. És köszönöm.
-Ugyan nincs mit. - majd mosolyogva elment aludni
Követtem példáját, és én is mentem.
*Reggel*
-Jó reggelt Jimin. Ideje felkelni. Kész a reggeli.
-Ezazzzzz! - és már szaladtam is le a lépcsőn, majdnem fellökve Sugát futás közben.
-Héjjj!!
-Bocsi - és leugrottam a korlátot fogva a 6. lépcsőfokról, hogy rövidítsem az utamat.
-Óvatosabban. Amúgy mi ez a jó kedv? - rápillantottam a Mon-ra a kérdés tulajdonosára
-Netán valami jó történt este? - huncutkodott J-Hope
-Tudtommal nem - érkezett meg Yoongi is mondandója közben
Egy szúrós tekintettel néztem rá, amivel legszívesebben megöltem volna, de társam se volt különbb.
-Az, hogy veled nem az nem jelenti az, hogy velem se. - jelentettem ki.
-Ó tényleg? Ki volt utánam az ágyadba? Kit koppintottál le utánam, úgy, mint engem?
-Hé fiúk. Ez nem ránk tartozik. Majd máskor megbeszélitek. - szólt ránk Monster.
-Engem most már érdekel - szólt közbr JungKook.
-Ha tudni akarod Suga senki. Csak te vagy képes olyasmire - böktem bele mellkasába.
-Tényleg? Ezt honnan tudod amikor egyik pillanatról a másikra elküldtél? - bökött vissza
-Légyszi srácok viselkedjetek - kérlelt minket Jin.
-Nekem elment az étvágyam - jelentettem ki, majd vissza indultam a szobámba.
Viszont valaki megfogta a csuklómat és visszarántott.
-Hova mész, hiszen nem is válaszoltál?
-Eressz el Yoongi - megpróbáltam lehámozni kezét az enyémről, de nem sikerült.
-Várjunk csak. Nekem este semmi ilyesmit nem mondtál - szólalt meg V
Köszi V. Jókor.
-Na jó.mostmár valaki avasson be engem is, mert lemaradtam - kérte Hobie.
-Szívesen elmondanám, de nincs ehhez kedvem most - kirántottam a szotításból kezemet, és elindultam vissza az emeletre.
*Kopognak*
-JungKook vagyok engedj be!
-Gyere.
-Mi történt este. Tudom nem rám tartozik. Amikor bejöttem az est folyamán semmit nem láttam.
Elmeséltem neki az egészet amit csöndben végig hallgatott. Amikor befejeztem akkor szólalt csak meg.
-Akkor ezért volt ez az egész az előbb lent az ebédlőbe?!?
Válaszul csak bólintottam.
-Örülök, hogy nem engedted neki, de ugye nekem hagyni fogod? - tapogatózott hátha olyat valaszolok aminek örülni fog.
-Mon este megtiltotta, hogy ma bármi is történjen köztünk amíg nem lesznek itthon. - nevettem
-Fenébe. Na majd egyszer. - huncutkodott - Szóval éjszaka az eset után beszélt veled ezért tudta, hogy mi volt?
-Igen és nem csak velem beszélt.
-Jajj gyere ide - tártotta ki a karjait egy ölelésre.
-Köszönöm, hogy te a történtek ellenére se haragszol rám.
-Ugyan nincs mit.
*2 óra múlva*
-Fiúk elmentünk. Sietünk vissza. Tartsátok magatokat ahhoz amit mondtam.
-Rendben. Sziasztok. - üvöltöttük egyszerre vissza miközben a szemünk továbbra is a videójátékon maradt.
-Add fel úgy sincs esélyed.
-Igen? Biztos vagy te ebbe Kook?
-Teljesen.
-Hát akkor majd meglátjuk. - mondtam vissza büszkén.

Köszi, hogy elolvastad. 1001 szó. Hát ezt is sikerült össze hoznom.
Köszönöm, hogy fél nap alatt meglett a 3 vote. Hihetetlenül boldog vagyok. Nagyon szépen köszönöm. Soha nem hittem, hogy bármikor is lesz ilyen.
Nos hát remélem, hogy tetszett. Igyekeztem minél jobbat írni, mivel amint meglett hozni akartam, ezért lehet unalmas lett.
Ha mégsem és bejött nektek vote-al vagy komment-el jelezzétek nekem. Lehet most megutáltok, de azon gondolkozom, hogy felviszem 5 vote-ra, mert nincs annyi időm, hogy naponta hozzam a részeket. Sajnálom.
Szóval akkor 5 vote után hozom a kövit.
Addig is legyetek rosszak. Sziasztok.