Lehetetlenből valóság~KookMin

5.rész-Miért?

Jimin POV
Sokat játszottunk. Néhányszor sikerült nekem is nyernem, mivel ő többet videójátékozik.
Nagyjából másfél órája vagyunk kettesben. Ez idő alatt többször néztünk egymásra boldogan, mint az elmúlt néhány napban szomorúan.
Nagyon fura velem mostanában. Olyan, mintha...nem is tudom...talán, mintha féltékeny(?) lenne. De nem értem, hogy miért, és kire.
Ajj Jimin ez hülyeség! Térj már magadhoz!
Amikor magamhoz tértem gyorsan leraktam a konzolt, és felmentem a szobámba, hogy picit egyedül lehessek, és pihenhessek.
Becsuktam magam mögött az ajtót, és rádőltem az ágyamra. Elővettem a telefonom, és elkezdtem böngészni a közösségi oldalakat.
Hirtelen kaptam egy üzenetet.
Yoongi: Remélem az ágyadban vagy, mert nemsokára hazaérünk. 😉
Erre nem tudtam mit reagálni.
Még is mit akar? És miért veszem ilyen gyorsan a levegőt? Nem értem magam.
Gyorsan felpattantam a kényelmes helyemről, és lerohantam a nappaliba, vissza Kook-hoz. Leültem mellé a kanapéra. Csend volt. Szinte kínossá vált a helyzet. Hirtelen felé fordultam, majd kis idő múlva ő is felém fordult utánozva engem, törökülésben.
Egy darabig, csak néztük egymást, majd egy hirtelen mozdulattal rátapadt ajkaimra. Ekkor ajtócsapódást hallottam, de ez a Maknae-t nem zavarta így tovább folytatta tevékenységét. Léptéket hallottam közeledni. Egyre hangosabb, és hangosabb volt. Végül beért abba a helyiségbe ahol JungKook-al csináltam egy nagyon helytelen dolgot.
-Ti meg mit csináltok? Nem mondtam nektek semmit se?? - egyből rájöttem, hogy a kérdező nem más, mint RapMonster.
Még mindig az enyéimen voltak ajkai. Nem akar leszállni rólam. Úgy tett, mintha nem hallotta volna akit az előbb mondtak nekünk. Hiába próbáltam, nem sikerült eltolnom magamtól.
Miért?? Miért ennyire makacs?? Megsüketült, vagy mi van vele? Miért nem sikerült ellöknöm magamtól??
A sok kérdésem mind megválaszolatlan maradt.
Még több lépést hallottam ami szintén abba a helységbe tartott.
Szép lassan megérkezett hozzánk.
-Mi folyik itt? - hallottam meg Suga hangját.
OMG! Már csak ő hiányzott ide.
-Jimin, JungKook mi is itt vagyunk!! - emelte fel Monie a hangját.
A fiatalabbikat továbbra se tudtam eltolni magamtól.
Ez nem lehet igaz!! Ájj már le Kook!!! - üvöltöttem, de, csak magamban.
Valaki odajött hozzánk a kanapéhoz, és segített tőlem elválasztani a velem szembe ülő srácot.
Lassan felnéztem a megmentőmre.
-Köszönöm Yoongi.
-Nincs mit. Sajnálom Kookie, de nem bírtam tovább nézni, ahogy szegényt agyon kínzod. - majd rám kacsintott.
Hálás vagyok Sugának, hogy segített. Apropó...meg kell tudnom mit jelent az üzenete.
-Lehet egy kérdésem?
-Csak nyugodtan. - mosolygott
-Mit jelent az SMS-ed??
-Jajj, hogy te soha semmire nem jössz rá - sóhajtott egyet - amit tegnap elkezdtünk be kéne fejezni - kacsintott még egyet.
Pillangók kezdtek röpködni gyomromban.
Mi van velem? Nem tehetik ezt velem! Túl büszke vagyok ahhoz, hogy bármi történjen.
-Nem! Nem fog semmi se történni. Felejtsétek el az összes rossz gondolatotokat!!!
-Áhh igen? Szóval így állunk? Hát jó legyen. - lökött neki a Maknae-nak, mert időközben felálltam - úgy láttam, hogy nem élvezed a csókot, ezért közbeléptem, de úgy látom, hogy hiba volt. - majd idegesen ott hagyott miközben szegény fiatalabbikon feküdtem, akinek éreztem hihetetlenül gyorsan verő szívét.
Gyorsan feltápászkodtam róla, majd elindultam a szobámba, nehogy bárki észre vegye zavaromat, és vörösödő fejemet.
Ám ezt nem tudtam teljesen megúszni, mivel JungKook utánam jött a szobámba.
-Sajnálom - állt meg az ajtómban.
-Semmi baj. Tudom, hogy semmi rosszat nem akartál, hanem, csak.... - szavaba egy, csókkal közbevágott. Közel húzott magához derekamnál fogva. Kezeimet ösztönösen nyaka köré fontam. Gyomromban pillangók röpködtek, testem bizsergett. Beleharapott alsó ajkamba, amivel kizökentett gondolataimból, és eg, halk nyögést is kicsalt belőlem. Kihasználta az alkalmat, és nyelvével utattört magának, táncparkettként használva számat. Sajnálatos módon levegőhiány miatt el kellett válnunk egymástól. Homlokunkat összeérintve néztünk egymás szemébe.
-És most élvezted? - mosolygott huncutul, mire muszály volt felnevetnem.
-Ezt igennek veszem. - mosolygott.
-Na gyere menjünk le a többiekhez. - mondtam, majd csuklójánál megfogva kezét húztam ki a ajtón egyenesen a konyháig.
-Jiiin éhes vagyooook - nyafogtam 'anyunak'.
-Várj egy kicsit amíg elkészül.
-Mi lesz az ebéd anyu?
-Hogy minek neveztél? - fröcskölt rám egy kis vizet, miközben nevetett.
-Ó igen? Szóval ez a felállás? Ám legyen. - majd visszafröcsköltem
Elkezdtük a harcot, de véletlenül Hobie-ra és V-re is ment egy kis víz, így ők is beszálltak.
Viszont ez nem sokáig maradt így, mivel Sugára és JungKook-ra is ment.
-Mon nem maradhatsz ki ebből - nevetett J-Hope, majd lelocsolta.
-Na ezt még megbánod - kuncogott.
-Ajjaj - és gyorsan futni kezdett, ám mivel a padló vizes volt, és csúszott elesett.
-Jól vagy? - lépett oda a legidősebb hyung.
-Igen, persze - válaszolta.
-Akkor jó. - végig nézett magán majd rajtunk, és folytatta monológját - szerintem át kéne öltöznünk.
Gyorsan magamra néztem.
-Egyetértek.
Csurom víz volt mindenki. A pólók átázva.
Kook fehér pólóban volt, ahogy Suga, és Hobie is, így tökéletesen lehetett látni a felsőtestüket a rájuk tapadó felső miatt.
Úristen, de jól néznek ki. A hajuk még elázva is gyönyörű volt. Főleg Kook, és Yoongi.
Te jó ég mikre gondolok már megint!!
Elkezdtünk szállingózni az emelet felé, hogy át tudjunk öltözni.

Köszi, hogy elolvastad. Remélem tetszett. Próbáltam beletenni minél több eseményt. Bár picit rövid lett amiért elnézéseteket kérem, de igyekeztem minél hamarabb hozni ezt a részt.
Ha tetszett vote-al vagy komment-el jelezzétek.
Továbbra is 5 vote után hozom a kövit. Bocsi.
Találkozunk a kövi részben. Addig is legyetek rosszak.
Sziasztok.