Lehetetlenből valóság~KookMin

7.rész-Szidások

Jimin POV
-Biztos vagy te ebben? - kérdezte kaján vigyorral
-Igen - ám abban a pillanatban, hogy kimontam, felkapott menyasszony pózba, és visszavitt a szobámba. Ledobott az ágyamra, majd fölém térdelt.
-Sugah...neh - mondtam levegőt véve közben.
-Hm? - kérdezte, mert úgy látszik nem értette a nyögdécselésemet
-Ne teddh megh...hagyd meg nekemh...- könyörögtem neki.
-Nem inkább Kooknak? - szökött az égbe az egyik szemöldöke
Elfelejtettem beszélni, emiatt folytatta tovább "kényesztetésemet". Hirtelen lemászott lábaim közé, majd ráfogott férfiasságomra, amire hátravetettem fejemet. Éreztem, ahogy szűkülni kezd nadrágom, aminek jelenleg egyáltalán nem örültem.
-Miért is akarsz te szabadulni, hogyha élvezed? - törte meg a csendet
-Én nemh...
-Mit nem? Nem akarsz elmenekülni?
-De elakarokh!
-A farkad nem ezt mutatja - fogott rám ismét, kicsit erősebben, mire egy hangosabb nyögést csalt ki belőlem. - Ha ha ha....ezt szeretem.
-Suga! Nem ebben állapodtunk meg! - tört be RapMon
Hála az égnek, hogy van nekem.
-JungKook - pillantottam meg az ajtóban ácsorgó megszeppent fiúra.
Válaszul elfutott, mire én lelöktem magamról Yoongit és utána rohantam.
-Kook állj meg, kérlek! - mentem volna le a lépcsőn mikor a szobájából sírást hallottam. Benyitottam. Nem sírt, bőgött. Patakokban folytak a könnyei. - Én...én megtudom magyarázni - szipogtam.
Hogy lehetek ekkora barom? Megint megbántottam. Ezt már tuti nem bocsátja meg...
-MIT? AZT, HOGYHA MONNAK NINCS EGY TERVE LEFEKSZEL VELE? ÉS MÉG CSAK NEM IS PRÓBÁLTAD MEGAKADÁLYOZNI, HANEM INKÁBB ÉLVEZTED? NEKEM ERRE NINCS SZÜKSÉGEM! LÁTOM, HOGY ŐT SZERETED, ÉS AZT IS, HOGY ENGEM CSAK KIHASZNÁLSZ! NEM VAGYOK VAK JIMIN! ÉSZRE VESZEM, HA ÁTVERNEK! - ordította
-Jeon Jung Kook, meghallgatnál végre?
Nem kaptam választ.
-Hát jó, a hallgatás beleeggyezés. Amikor feljöttem az emeletre, és bementem a szobámba Sugán már nem volt ruha. Próbáltam menekülni, de nem tudtam. Szerintem te is tudod, hogy soha az életben nem adnám meg neki ezt a lehetőséget, mert egyből kihasználná, mégha csak szórakoznék is. Nem lenék képes rá! - és kitört belőlem is a zokogás. Összeestem. Nem bírtam állva maradni. Túl gyenge volt a lábam hozzá. - Hát nem veszed észre, hogy nekem te kellesz, és nem ő? Tényleg ennyire nehezen tudod felfogni?
-ELÉÉÉG! FEJEZD BE! - ordított torka szakadtából - Nem vagyok hülye, de a tények nem azt bizonyítják, hogy nem ő kell neked. - tért vissza a normális hangerejéhez.
-Nem tudok mit tenni azzal, hogy nem bízol bennem, ahogy azzal sem, hogy lépten-nyomon követ engem, és amikor egy pillanatra nem vagy a közelemben, ő lecsap rám.
Ismét nem kaptam választ, csak mereven nézett előrre, mintha sokkot kapott volna a hallottak miatt. Úgy döntöttem, inkább megkeresem V-t, hogy elterelje a figyelmemet. Így hát kimentem, és átszaladtam a szobájába, ahol meg is találtam őt.
-Helló - léptem be az ajtón. - Nem zavarok?
-Nem dehogy. Gyere csak - tápászkodott fel az ágyáról.
-Köszi - mosolyogtam.
-Mi járatban?
-Nem jöhetek csak úgy be a legjobb barátomhoz?
-De...csak....mostanában elhanyagolsz - szomorkodott.
-Tudom és sajnálom - hajtottam le a fejemet.
-Hé, ne szomorkodj. Van kedved videóátékozni? - vetette fel az ötletet
-Aham.
Nagyjából fél órán keresztül egymáshoz se szóltunk, csak bámultuk a kijelzőt. Halk lépteket hallottam meg a lépcső felől, ám nem hagyhattam esélyt, hogy Tae nyerjen, ezért nem vettem le a szememet a meccsünkről.
-Fiúk...ti mióta ültök idelent? - kérdezte Jin
-30 perce talán - válaszoltam neki, rá se nézve.
-Nem vagytok éhesek?
-De, csak most dolgunk van - mondta Taehyung.
-Mennyi idő mire lejátszátok?
-5-10perc - válaszoltuk egyszerre.
-Akkor addig megcsinálom.
-Köszönjük anyu - kuncogtuk.
Elnevette magát, majd bele is merült elfoglaltságába. Ahogy mondtuk 5-10 perc alatt sikerült is véget vetnem a játszmánknak győzelmemmel.
-Ha! Mondtam, hogy nyerni fogok - dicsekedtem.
-Csak szerencséd volt - szólt le.
-Nem iiiis - nyávogtam.
-De - vágta rá.
-Ha meguntátok jöhettek enni - szólt közbe legidősebb hyungunk.
Természetesen nem kellett kétszer mondani.
-Megyünk - válaszoltuk ismét kórusban - Köszönjük.
-Szívesen. Egyébként JungKookkal sikerült lerendezned?
-Mit? - értetlenkedett TaeTae
-Nem sajnos. Nem hisz nekem - szomorodtam el.
-Ne aggódj. Minden rendbe fog jönni - bíztatott.
-Remélem.
-Elmondaná valaki, hogy mi történt? - jelezte V jelenlétét.
-Kook behiztizett, mert Suga mrg akart erőszakolni - válaszoltam egyszerűen.
-Nem minősül erőszakolásnak, ugyanis élvezted - lépett be Yoongi.
-Nem élveztem!
-Legközelebb felveszem, hogy ne tudd letagadni.
-Nem lesz legközelebb - érkezett meg RapMon is. - Világos?
-Ne rám nézz, nem én voltam aki rámászott a másikra, hanem ő - védekeztem.
-Ez lényegtelen. Nem fog közölünk senki se lefeküdni egyikőnkkel se. És ez mindenkire vonatkozik!
-Miről maradtunk le? - jött be a maradék 2 ember is a csapatból.
-Semmi - nem volt kedvem ott maradni, így egy gyors pillantást vetettem Jin-re és V-re, majf felszaladtam a dzsekimért. Épp léptem volna ki az ajtón, mikor eszembe jutott barátom. Gyorsan elszaladtam a nappaliba.
-Jössz sétálni velem? - álltam mrg az ajtóban.
-Aha. Már azt hittem, megint itt hagysz.
-Dehogyis. Na csípked magad!
-Pillanat és jövök.
-Számolom. 1 - mintha menekülne, olyan gyors tempóban futott - 2 - természetesen elnyújtottam a számokat - 3, 4.
-Megjöttem - ért vissza elém, kicsit kifáradva.
-Na gyere - karoltam át nyakát, majd a bejárat felé indultam. Amint kiértünk az utcára megcsapott minket a friss levegő.
-Pontosan hova is megyünk?
-Nem tudom, viszont lenémítom a telefonomat, hogy ne zavarjanak a többiek.
-Ez jó ötlet. Követem a példádat.
Elővettük a telóinkat, megtettük amit ígértünk, majd visszahelyeztük a zsebünkbe.
-Mi lenne ha a parkba mennénk?
-Hmm... - tűnődött - Oké. Benne vagyok.
-Szuper.
Sokat beszélgettünk. Azt az 5 órát, amíg nem volt velünk senki, hogy zavarjon, kihasználtuk, hisz rég csináltunk már közös programot.
*5óra múlva - este 8-kor*
-Lassan lehet, hogy menni kéne - ásított a mondat végén.
-Előfordulhat.
Felpattantunk helyünkről és visszaindultunk a dormhoz. Természetesen a hülyeség is velünk volt, de csak most engedtük útjára.
*Ajtóban*
-Felkészültél az őrültek házára? - kérdezte
-Fogjuk rá - lenyomtam a kilincset és bementünk.
Csend volt. Furcsa csend. Ilyen nem szokot lenni, főleg nem este 9-kor. Előkaptuk mobiljainkat, amin rengeteg üzenet és nem fogadott hívás volt.
-Visszahívom Jint - törtem meg a csendet, és már tárcsáztam is. Felvette.
-HOL VAGYTOK?? - üvöltött bele a készülékbe, olyan hangosan, hogy el kellett emelnem a fülemtől a kezemben tartott tárgyat.
-Itthon - válaszoltam.
-Hála az égnek. - sóhajtott fel, gondolom a megkönnyebbüléstől - Ne menjetek sehova. Mindjárt ott vagyunk. Hívd fel JungKook-ot és Sugát. V meg J-Hope-ot. Én majd lerendezem Monnal. Ja és SOHA TÖBBÉ NEM CSINÁLHATTOK ILYET!! - hangsúlyozta ki - VILÁGOS?
-Igen - válaszoltuk kórusban.
-Remélem is. - majd bontotta a vonalat.
-Na intézzük el a többieket - mondtam ki feladatunkat.
-Nem válaszolt, csak pötyögött néhányat, majd füléhez emelte. Követtem példáját. Kookkal kezdtem. Hamar túl voltam rajta, így jöhetett Yoongi. Nem vette fel. Másodszorra se. Kezdtem aggódni, mikor hirtelen hazaért.
-Telefont felvenni luxus, ugye? - kérdeztem
-Ezt én is kérdezhetném - vágta a fejemhez, teljesen jogosan.
-Ahh hagyjuk. Lényeg, hogy épségben érkeztél.
Lassan mindenki elkezdett szállingózni, így TaeTae-vel felkészültünk leaderünk ordítására. Ez be is következett. 10-ig vége lett ennek a csete-paténak.
-Aludhatok nálad? - kérdeztem legjomm barátomat, akit váratlanul ért ez
-Persze - mondta egyszerűen.
Felmentünk, lefürödtünk, majd aludtunk.

Köszi, hogy elolvastad. Remélem tetszett. Bízom benne, hogy valamennyire lehetett élvezni. Ha így van vote-al és / vagy comment-el jelezzétek nekem. Tudom most mindenki a pokolba küld engem, de 10 vote után hozom a kövi részt. Sorry.
Felvételis társaimnak holnapra sok sikert.
Fighting!
Ahogy ismerem olvasóimat hamarosan találkozunk. Addig is legyetek rosszak.
Sziasztok.