Lehetetlenből valóság~KookMin

8.rész - Beteljesedik

Jimin POV

Reggel V ölelésére ébredtem. Karja derekamon pihent. A szobában kellemes illat volt.

-Jó reggelt. Hogy aludtál? - hallottam meg a szoba tulajdonos hangját

-Neked is. Mivel melletted aludtam jól. És te? - fordultam meg, hogy vele szembe lehessek és belenézhessek gyönyörű szemeibe

-Egy jó barát mellett mindig jó - mosolygott.

Elvesztettem az eszemet. Hirtelen közeledni kezdtem ajkai felé.

Lassan kiszűrtem a köztünk lévő távolságot, és hívogató párnáira tapadtam.

Tudom mindenki fürdőskurvának tart most, de én ilyen vagyok.

Fura volt, de nem ellenkezett. Sőt még azt is megengedte, hog, nyelvemet átpréseljem és az övé mellett legyen. Csókunkkal egy baj volt. Hogy nem lett volna szabad. Ám ez most egyikőnket se érdekelte. Hirtelen viszont elvált tőlem. Aggódva néztem rá.

-Jiminh...nekünkh ezh nemh - elcsuklott a hangja, amint beleharaptam gyengéden kulcscsontjába.

-Mit is? - huncutkodtam

-Barátokh vagyunk! - próbált erőt venni magán, ám újjabb nyomom hagyásakor ismét elgyengült, és vadul kezdte el tépni a hajamat.

-Ez változhat! - jelentetten ki, mielőtt visszatértem volna szájához. Ismét behintettem ajkát gyengéd csókokkal. Sajnos ezúttal ellenkezett.

-Jimin! Nekem ott van Hobie neked meg JungKook. Nem tehetjük meg!

Dühös lettem Taehyungra is és magamra is. Felpattantam, majd kiszáguldottam a szobából. Csak hogy utolsó mondtatát még hallottam.

-ChimChim, ne! - riadt meg - Ne hagyj itt! Kérlek.

Túl sok minden dúlt bennem. Kiléptem, és becsaptam magam mögött az ajtót.

Taehyung POV

Elment. Megbántottam. De nem tehettem mást, hisz ő is tudja jól, hogy J-Hopepal együtt vagyunk. 4-en tudjuk összesen. Jin, Hoseok, Park és jómagam. Az a legfontosabb, hogy Monhoz ne jusson el, mert megtiltja, pluszban meg is öl minket.

Ez nem mehet így tovább! Tennem kell valamit! - gondolkoztam magamban. - Utána kell mennem - jöttem rá.

Kiszáguldottam.

- Mi történt? - kérdezte Suga

- Hosszú. Hol van? - tereltem a témát

- A szobájában - indultam volna, ám valaki visszatartott. - Tae. Mi történt? - ismételte meg magát
- Nem fontos. Most mennem kell - rántottam ki karom szorításából.

Itt az alkalom, hogy hasznos légy - szólt a belső hangom.

Kaptam a lehetőségen, és egy újabb kérdést tettem fel.
-Kookot hol találom?

-Itt vagyok - hallottam meg az említettet, amire egy kicsit megijedtem.

-Ahh hála az égnek. Segítened kell!

-Okééé - válaszolt félénken. - Miben?

-Ebben - böktem fejemmel Jimin szobája felé.

-Áhh...már értem. Megteszem ami tőlem telik, de semmit nem ígérhetek.