A lány ereiben dübörögve folyt a vér, szíve felgyorsult, mellkasa egyre sűrűbben emelkedett, majd esett vissza. Verejtékezni kezdett a tenyere, lábai remegtek. Torka elszorult, pupillái kitágultak. A lelke arra várt, hogy felszabaduljon. Elfáradt. Egész teste áhítozott a pihenésre, de ő a fülében hallotta a muzsikát, és minden porcikája a fáradtság ellenére kívánta a filigrán mozgást. Tehát felállt, kezeit az égbe emelte, majd összekulcsolta őket. Arcát felfelé fordította, így haja leomlott, egészen a fenekéig. Meztelen lábait egymás mellé zárta. Nagy levegőt vett, bokáit egymás után fordította, kezeit kitárta, csípőjét jobbra-balra mozgatta. Legalább annyira kecses volt, mint egy hattyú, amely nyakát pontosan tartja, és elbűvölően úszik a tó felszínén, fehér tollait tisztogatva.
- Brávó! - Hallatszott a gúnyos kiáltás, amely mellé lassú, vízhangzó taps is társult. - Tudod Georgina, az élet nem erről szól. Nem kecses mozdulatok, meg zene-bona. Az élethez, a túléléshez, meg ahhoz hogy sikeres legyél nem kell mindez a vonaglás amit te táncnak nevezel. - Húzta gúnyos mosolyra száját a férfi. - A képlet egyszerű. A nagy hal megeszi a kis halat. Ha jól csinálod, amit csinálsz, akár, talán - gúnyolódott - te is nagy hallá válhatsz. De ehhez az kell, hogy haza told a kis fenekedet, és tanulsz. Amennyit csak tudsz, bírsz. És vért izzadsz.
A férfi hátat fordított, majd elindult a tágas táncterem ajtaja felé.
A kilincsért nyúlt, viszont egy hang hallatán megfagyott.
- A...Apa. Ga...Gabriellának hívnak. - Keserves sírás hangjai töltötték meg a tánctermet. Nem volt már mit tenni. A szőkeség csak sírt és sírt. A férfi pedig elhagyta a termet.
Gabi pedig egyre inkább érezte, hogy ennek véget kellene vetnie, hogy ezt nem szabad folytatni. Gábor már nem lesz az az ember, ahogyan ő sem, mint amilyen a baleset előtt volt. Többé már nem.
++++++
Tudtad, hogy a Sors az egyik legveszélyesebb játékos az élet pókerasztalán? Leül az asztalhoz, ahol az izzadó, már pénzüket elvesztett játékosok is. Kiosztja a lapokat. És, mint derült égből villámcsapás, oszt egy ász párt, te pedig mosolyogsz, boldog leszel, úgy érzed, minden kezd jóra fordulni. Erőn felül vissza akarod majd szerezni az elvesztegetett zsetonjaidat. Viszont a Sors gonosz vigyorra bámulja majd a kezedben gyűrődő lapokat, és mikor te is rájuk nézel, láthatod, hogy csak egy dámád és egy piros 6-os fityeg tenyereid között. Elvette tőled a lehetőséget. Ennek számtalan oka lehet. Nem voltál elég gyors, elég hálás, elég odaadó, elég elővigyázatos és nem néztél szembe magával az ördöggel, a Sorssal. És a Sors furcsa fintora az, hogy ő a Sors. A Sors útjai pedig, - ahogy a mondás tartja -, kifürkészhetetlenek.
Minden előkészített. A levelet pontosan oda tette, ahol az apja megtalálja idővel - ez pedig az italos vitrin volt.
Elindult a lány, kezében egy üveg borral, lelkében viharral, arcán könnyekkel. Célja pedig a Margit-híd volt. Vagy a Duna.
Odaérvén megállt, kék szemeiből pedig azonnal megálltak folyni a könnyek. Meglátott egy hosszú alakot, elkeseredve ülni egy sötét padon. Az ő kezében is pia volt, talán vodka. Leült hát Gabi a férfi mellé, gondolván, nincs veszteni valója.
- Mit akarsz? - Hallatszódott egy rekedtes, részeges hang.
- Meghalni. - Jött a válasz, mire a srác felemelte a fejét, és zöld szemeit a lányra emelte.
- Akkor, - vett mély levegőt a srác, hátradőlt, meghúzta az alkoholos italt - már ketten vagyunk. Szar is lenne egyedül meghalni. - Levette tekintetét a kerekded arcú lányról, akit nagyon vonzónak talált, majd a világító fényeket nézte, amelyek a várost világították meg. - Ádám vagyok.
YOU ARE READING
Nélküled - Szalai Ádám
Fanfiction"Bízz abban, amit érzek, jobban, mint abban, amit gondolsz."
