Itachi, te pokol fajzat!

3.fejezet

Mikor felébredtem, egy tükörrel szemben ültem. A hajam kibontva, a szemem kihúzva, alapozó, szóval ki voltam festve. Rajtam rózsaszín, igen jól hallottátok, RÓZSASZÍN ruha virított, ami a térdemig ért, lent fodorba jött le, felül csipkében. Pánt nem volt rajta, egyszerű kis ruha volt. Viszont a ruhán azok a sok gyöngy, - amik reméltem hamisak -, észt vesztően csillogtak.

- Wáó! - nyögtem ki, ezt is nagy nehezen.

"Mint valami csaj... " - Futott át az agyamon. Jobban végig nézve magamon, észre vettem nincs a lábamon szőr. Hát gyerekek, én akkorát néztem, hogy csak na. Kapásból a lábamhoz kaptam a kezem, és dörzsölgetni kezdtem. Mikor megbizonyosodtam róla, hogy bizony nincs szőr a lábamon, sikítani tudtam volna. Nem azért, az hogy ki vagyok festve az nem volt gáz, de hogy a lábamat is kezelésbe vették, az már sok volt. Apropó!

"Kik vettek kezelésbe, és hol vagyok, és egyáltalán mi történt velem?" - Nézegettem körbe az igazán szép szobában. Az ágy hatalmas volt, a fal kék színű, a bútorok feketék, egy nagy teraszra nyíló átlátszó ajtó, és persze a felesleges dolgok... Mint például, a szolárium szoba.

"What the fuck?" - Egyből az ajtót vettem célba. Csak az volt a bökkenő, hogy nagyon sok ajtó volt. Bárhova benyitottam, vagy valami fölösleges dologra találtam rá, vagy egy ruha gardróbra, vagy egy cipő gardróbra.

"Ki ez a hülye ember? Ennyi cipő, meg ruha, simán oda adhatná a szegényeknek, de neem... Hol a francban van már az ajtó?" - Én higgyétek el, én kerestem az ajtót. De hiába kerestem, csak nem leltem rá. Remény veszetten mentem már a sokadik ajtóhoz. Kb. ez a szoba, akkora volt mint az új lakásunk. Vagy még nagyobb.

De mentem a sokadik ajtóhoz. Ja, de amaz kinyílt, és én a seggemre érkeztem. Elkezdtem dörzsölni a fájó testrészem, és már kiabáltam volna le az embert hogy kopogni luxus, de mikor felnéztem gyűlölettől izzó szememmel, elakadt a lélegzetem. Ahogy láttam, az illetőnek is.

- Nos, végre nem vagy olyan Kis Polgár. - Szólalt meg az illető.

Nagyot nyeltem, mikor végigmért. Gúnyos mosolyra húzta a száját...

"Nekem végem."