Itachi, te pokol fajzat!

5.fejezet

- Meddig akarsz még ott ülni, Ribikém? - Ült le az ágya szélere Itachi, majd unottan rám pillantott.

- Minek neveztél? Ribi? - Pattantam fel a földről. A ruha ami rajtam volt, ijesztően lenge volt, egy pillanatra mintha látni lehetett volna alsó testem, a hirtelen megmozdulásomkor. Mint valami perverz hentai animében. Itachi kéjesen megnyalta ajkait. Mintha nem is kérdeztem volna semmit, felállt, és felém közeledett. A szívem eszeveszett dobogásba kezdett, meg se tudtam mozdulni. Becsuktam szemeim, nem akartam tudni ezután mi következik.

- Mondd, az előbbit, direkt csináltad, ezzel is húzva az agyamat? - Kezeit a a csípőmnél tartotta, nem is mozdult onnan, míg nem ráztam meg fejem. Belesóhajtott fülembe kéjesen, mitől kirázott a hideg. A kezei mi csípőmön nyugtatgatta, vándorolni kezdett egészen a fenekemig, majd bele is markolt. Fogaimat összeszorítva tűrtem, hogy magához húzzon, így lágyékunk teljesen egymásnak nyomódott. Állkapcsomat gyengéden megragadva emelte feljebb fejem, majd nyakam nyalogatta. Gyengének érzetem magam. Megmozdulni sem tudtam, üvölteni sem, egy árva szó nem jött ki a számon. Mintha legbelül akartam, hogy ilyen mocskos dolgokat tegyen velem. De alig ismertem, az ég szerelmére! Közben már nyakam szívogatta, hol erősen, hol gyengédebben. Felocsudva ledermedségemből, kezeim vállaira szorítottam, majd arréb tóltam. Lihegve váltunk el egymástól.

- Tudtam. - Vigyorodott el gúnyosan. Ahogy rá néztem, elállt a lélegzetem. Kissé kioldva bekötött haja, kósza hajtincsek a szemébe lógtak, de volt olyan, ami vállaira simult. Fekete inge rátapadt felhevült testére, szemei pedig ahogy végigmért, olyan volt mintha azon nyomban felfalt volna. - Itt vagy? - Lebegtette meg kezeit az arcom előtt.

- Mi volt a kérdés? Nem figyeltem.

- Nem kérdeztem semmit idióta. - Engedte ki haját, majd újból felkötötte. Ingén az első három gombot kigombolta. Olyan.. szexin nézett ki.

- Bocsánat. - Hajtottam le fejem.

- Mi van veled? Csak nem felizgultál? Buzi vagy? - Ijedten kaptam fel fejem a hangstílusára. Olyan rideg, gúnyos volt. Bele néztem szemeibe, mik szinte úgy néztek rám, mint vallami véres rongyra. Hova lett az, aki nemrég oly kedvesen érintett? Aki gyengéd volt velem?

- Nem nem vagyok meleg. - Szólaltam meg végre, kis habozás után. - Haza megyek. - Mentem volna el mellette, de karomat megszoritva, az ágyra lökve tornyosult felém. Kezeim fejemfölé szorította, ijedten néztem szemeibe. Újra lágy tekintet fogadott. Meglepődöttségemben, azt se vettem észre, hogy újból nyakam kezdte kényeztetni. Nem bírtam tovább, vergődni kezdtem. Nem engedett, így erősebben folytatta tovább munkálkodását testemen. Szoknyám alá nyúlva belső combom simogatta, mire nem tudtam vissza fogni nyögésem. - Ehh... Engedj már el, a fenébe is! - Rángattam kezeim kezi fogságában. Nem hagyta abba. Zsebéből előhúzott egy zsebkést, majd a ruha felsőrészét kezdte levágni rólam. Miután darabokban állt felsőtestemen a ruha, mellbimbóim kezdte hrapgálni, szívogatni. Valahol még élveztem is hevességét, de mindenképp leakartam állítani. Viszont sóhajaim nem tudtam megállítani, testem egyre jobban felhevült, kiszabadítva kezeim fogságából erőtlenül omlottak a takaróra. Eközben már köldökömet zargatta nyelvével. Kését újra használatba vette, szoknyám is cafatokban volt. Egyedül az a bugyi takarta férfiasságom. Innen, megadva neki magam, élveztem a vele való együttlétet...

Másnap felkelve Itachi mellett ébredtem. Békésen szunyókált, egészen addig, míg lenem rúgtam az ágyról.

- Baka Itachi! - Pattantam elé, majd rugdosni kezdtem.

- Áhh. Áú ez fáj te, Mihaszna!

- Kit érdekel, megerőszakoltál! - Üvöltettem rá teli torokból. Könnyeizni kezdett szemeim. Itachi szemei kikerekedtek, majd idegesen pattant fel a földről.

- Te is akartad!

- De az elején nem, te barom!

- Akkor azért nem ellenkeztél elsőnek, igaz? - Itt ledermedtem. Én... elsőnek éncsak... ijedt voltam. - Vagy mondjuk mikor az ágyban kényeztettelek?

- Baka vagy nem veszed észre? Elsőnek nagyon megijedtem! Aztán ne mond, mert én ellenkeztem, de te leszorítottad a kezeim! - Könnyeim el is tüntek a szememből, leginkább az öklöm viszketett.

- Ahaa. - Fordította el fejét puffogva. - De azután kéjesen nyögdécselted, hogy gyorsabban, meg hogy erősebbet lökjek... - Pirult bele egy picit.

- E... Ez..  - Pirultam el én is, csak én vele ellentétben egészen a fülemig.  - Ez nem igaz!

- Ohh nem?

- Hát nem! Csak hogy tudd, egyáltalán nem élveztem!

- Persze, de azért kértél még ráadást!

- Egész eddig szűz voltam te seggfej! - Fakadtam ki. Itachi kikerekedett szenekkel nézett le rám. Lehajtottam fejem.

- De... - Hallottam elhalkuló hangját. - Nem fájt, ugye?

- Heeh? - Pirultam el, talán a talpamig. - Hogy kérdezhetsz ilyet?

- Fájt, vagy nem? - Hangja komoly volt. Zavaromban csak egy nemleges fejrázásra futotta. Pillanatok alatt erős karokat éreztem magamkörül. Jól esett,nem tudom miért...

Megfürödve, a saját ruhámban, és fájó fenékkel álltam Itachi szobájának a közepén, várva rá. Ma suliba is kell mennem. Vajon... Naruto időben felkel? Amilyen szerencsétlen, tuti nem fog.

- Itaa!? - Kiabátam be a fürdőbe. Pont akkor zárta el a csapot, és jött ki a zuhanykabinból. Meglátva fedetlen testét, elpirultan fordítottam el fejem..

- Mi van? Most már ide nézhetsz. - Tekerte magára a törölközőt. - És mióta becézgetjük egymást?

- Siess, nekem még lenne dolgom! - Hagytam figyelmen kívül kérdését. Igazából magam sem értettem miért pont Itának hívtam, de ahogy láttam nem zavarta...

- Miféle dolog? - Szökött szemöldöke a magsba.

- Hát... nekem még kell az iskola táskám is, és az öcsémet is elráncigálni a suliig.

- Felöltözök, és indulhatunk.

- Kimondta, hogy együtt megyünk?

- Onnan, hogy ha kilépsz a szobámból, tuti eltévedsz. Nem mellesleg, eddig megvártál. - Kacsintott egyet, és nyalta meg szája szélét.

- Oké..  - Nyugodtam bele. Csuktam volna be az ajtót, de Ita megállított.

- Nekem is felkéne keltenem az öcsém, ha nem baj négyen mennénk! - Meglepett amit mondott, de rámosolyogtam, majd mondtam nem gond, de siessen. Kis idő múlva kész is lett, mentünk az öccse szobájához. Bekopogott, majd benyitott. A fiú nem az ágyán  aludt.

- Már megint... - Sóhajtott Ita, majd az íróasztalra hajolt fiút kezdte ébresztgetni.

- Hagyjámá'! - Mordult fel a fiú.

- Öcsiii. Öcsipöcsii.

- Menjémá'! - Lökte le magáról, a zargató kezeket. A kezek ugyanis visszatértek, hajával játszottak.

- Öcsi! Itt van egy szex bomba az ajtóban! - A fiú szemei felpattantak, majd rám meredtek. Végignézve rajtam megforgatta szemeit, majd felkelt, és ment öltözni. Követtem tekintetemmel, olyan könnyedten mozgott. Levette pizsama felsőjét, bőre szinte hó fehérnek látszott.

- Pont olyan, mint Itachié... - Suttogtam magam elé, de Itachi mérges szemekkel elém állt, majd eltakarva szemeim, hogy semmit se lássak, tuszkolt a folyosó végére.

- Tisztázzuk! - Kezdte. - Te az enyém vagy! Ne nézz másra, soha soha, még akkor se, ha az az öcsém! - Halál komolyan szemezett velem.

- De...

- Nincs de! - Vágott közbe a barom, meg se engedve testvérének testének bámulása okát.

- Itt vagyok, menjünk. - Jött el mellettünk a kis öcs, majd mentünk hozzám, Narutóért. Erről jut eszembe, anyának hogy magyarázom meg az esti kimaradásomat?