Most indulok el a legjobb barátnőmmel Grétával iskolába. Mivel az iskola amibe járunk két kilométerre van a házuktól így besétáltunk. Most lesz a félévzárás, és mivel mindketten színötös tanulók vagyunk így nem izgulunk emiatt. Mikor beértünk az iskolába még csak két osztálytársunk volt ott Levente és Linda.
- Szia Gréta szia Bianka. - köszöntek szinte egyszerre.
- Sziasztok köszöntünk mi is majd leültünk a helyünkre.
- Gréta amúgy milyen nap van ma?- kérdeztem
- Kedd. - mondta majd folytatta a könyvének olvasását. - Miért kérdezed?
- Tudod délután animekör. - mondtam majd én is elővettem a mangámat és folytattam az olvasását.
- Én is tudom hogy hova járunk minden kedden délután.
- Oké csak szóltam hogy te is gyere, mert tudod hogy a szüleid nem szeretik hogyha egyedül vagyunk a városban.
- Nem mindegy hogy csak az egyikünket támadják meg vagy mindkettőnket.
- Nem. Nem mindegy, legutóbb is Csaba kísért haza.
- Aha. - mondta unottan majd folytatta a könyve olvasását.
Mint általában most is elkérték az osztálytársaim a hangfalamat és addig hallgattunk zenét, míg az osztályfőnökünk be nem jött az osztályterembe azzal a szándékkal, hogy elküldjön minket a reggeli misére mivel katolikus iskolába járunk. Mikor vége lett a misének szinte futva mentünk vissza az iskolába ugyanis az első óránk testnevelés volt, amire még át is kellett öltöznünk. Sikeresen elértük a tesi órát, úgy hogy senki sem késett. Ezután még átéltünk hat fárasztó órát majd mindenki elindult haza vagy a városba. Én elindultam Grétivel és Lindával a városi könyvtárba. Három órára be is értünk a könyvtárba felszerelkezve két zacskó ropival mivel legutóbb sem volt elég egy zacskónyi. Mivel az animekör csak négy órakor kezdődik így csak négyen voltunk ott Csabával együtt. Négy után pár perce bejött egy kb. velem egyidős fiú és megkérdezte, hogy hol van megrendezve az animekör. Mi egy kicsit sem értettük a kérdését ugyanis babzsákokban ültünk és néztük a falra kivetített animét.
- Itt van. - mondta Csaba majd nézte tovább a Mirai Nikki-t amit az én kérésemre kezdtünk el nézni. A fiú odahúzott egy babzsákot mögém majd leült és ő is nézni kezdte. Mikor vége lett a résznek Csaba kihirdetett egy rövidke szünetet. Míg ő Linda és Gréta kimentek én a fiúval maradtam.
- Téged hogy hívnak?- kérdezte
- Bianka. És téged?
- Ferenc. És melyik iskolába jársz?
- A Tiszapartiba.
- Én is oda fogok járni, pontosabban ma fogadták el a beiratkozásomat.
- Aha- mondtam unottan majd elővettem a táskámból a mangámat és folytattam az olvasását.
- Mit olvasol?
-A Deadman Wonderland-et.- mondtam fel sem nézve a lapok közül.
- Láttad már az animét?
- Nem először elolvasom csak azután mézem meg.
- Szóval te már olvastad a Mirai Nikki-t?
- Azt még nem fejeztem be.
- Mennyi mangát olvasol egyszerre?
- Négyet plusz még négy könyvet.
- És általában milyen témájú könyveket olvasol?
- Nem mindegy?- kérdeztem vissza mivel már untam a kérdezősködést. És szerencsére pont ekkor lépett be Csaba kezében egy nagy tál pattogatott kukoricával. Ezután Ferenc kiment a teremből.
- Miről beszélgetettetek?
- Semmiről. Ő kérdezett én válaszoltam.-mondtam majd kivettem a tálból egy szem pattogatott kukoricát.
Ezután Linda és Gréta is bejött majd pár másodperc múlva Ferenc is visszajött.
- Akkor tartsunk egy rövid bemutatkozást az új tag miatt.- vetette fel az ötletet Csaba.
- Ok akkor kezdje Ő.- mondta Gréta
- Ferencnek hívnak és most vagyok kilencedikes.
- Ez aztán tömör bemutatkozás volt- mondtam
- Engem Grétának hívnak, én is kilencedikes vagyok.
Mivel Csaba nem figyelt így én mutattam be őt.
- Őt Csabának hívják. Ő a vezető.
- Nézzük tovább a Mirai Nikki-t?- kérdezte Csaba és elindította az animét. Gréta persze most sem maradt hatig hanem egy órával hamarabb elment Lindával együtt. Hat előtt öt perccel ránk szóltak hogy kezdjünk el pakolni. Szófogadó emberek módjára elkezdtünk pakolni. Mikor mindent elpakoltunk elindultunk a ruhatár felé ahol meg is kaptuk a kabátjainkat. Mikor kiléptünk a hárman Ferenc, Csaba és Én akkor Ferenc megkérdezte hogy merre megyünk. Mikor elmondtuk neki akkor kijelentette hogy Ő pont a város másik felén lakik. Miután elköszöntünk tőle Csaba és Én átvágtunk a nagy téren, ami a könyvtár előtt van. Mikor átértünk láttam hogy az utolsó busz amivel haza tudtam volna menni most ment el.
- Hazakísérjelek?- Kérdezte Csaba
- Nem kell biztosan neked is sietned kell haza főleg most.
- Igazából nem kell sietnem haza.
- Akkor nyugodtan hazakísértetsz.- Mondtam majd elindultam háttal aminek az lett a következménye hogy nekimentem egy nálam vagy két fejjel magasabb férfinek akinél aktatáska volt.
- Elnézést mondtam majd visszamentem Csaba mellé.
- Semmi baj- mondta mosolyogva majd folytatta az útját.
- Te láttad hogy mikor jött mögém?- kérdeztem Csabától
- Nem. Na gyere menjünk.-mondta majd elindult az út túloldalára.
- Jó menjünk, de nem is tudod hogy hol lakok.- mondtam
Ezután hirtelen belenyúlt a táskám oldalába ahol a bérletem meg az igazolványomat szoktam tartani. Kivette az igazolványomat majd megnézte.
- Most már tudom.- mondta majd visszarakta a táskám oldalába az igazolványom.
- Gyere a legrövidebb út a városon keresztül van.- mondtam
- Menjünk inkább a gáton.- mondta
- Miért pont ott?- kérdeztem
- Szerinted a ghoulok a városban vannak ahol sok az ember vagy a gáton ahol néha-néha megfordul egy-egy ember?- kérdezte
- Igazad van, akkor menjünk a gáton.- mondtam majd elindultam és Csaba követett
Mikor már a gáton voltunk olyan érzésem támadt mintha követnének, és igazam is volt. Az előző aktatáskás férfi volt.
- Mit nézel?- kérdezte Csaba hátra sem nézve
- Követnek.
- Tudom. Már régóta itt van mögöttünk.- mondta
Mivel sötét volt én meg amúgy is szerencsétlen vagyok így elestem.
- Jól vagy?- kérdezte Csaba
- Igen.
Annak hála hogy elestem az aktatáskás ember utolért minket.
- Elnézést. Fel szeretnék tenni néhány kérdést.- mondta majd elővett egy képet a kabátja belső zsebéből amin Ferenc volt.- Ismerik ezt a fiút?- kérdezte
- Igen.- válaszolt Csaba
- Miért érdekli hogy ismerjük e?- kérdeztem
- Ő egy országszerte keresett ghoul. Arra kérlek titeket hogy az éjszaka további részét töltsétek nálam, mert ha Ő kiszemel magának valakit akkor őt biztosan megöli.
- És ezt mind honnan tudja?- kérdezősködtem
- Onnan hogy én is egy ghoulokkal foglalkozó nyomozó vagyok.
