Szárnyait megmozgatva tovalibben. Ottlétét már csak a hulló fekete tollak körkörös tánca árulja el. Küldetésére összpontosítva falja a szinteket. A feladatukat végző démonok mellett elhaladva azok egy pillanatra megmerevednek, majd meghajolnak kissé. Elborzasztó külsejük nem uralkodásra, vagy bármily bűnös vágy megtestesülésére lett alkotva, ők csupán befolyásolt tudatú végrehajtók.
A hetedik szintbe lépve különös érzés járja át. Fájdalmas nosztalgia az, mi magába keríti.
A verem szélére állva letekint a lelkekre. Akár egy halógödör. Szemeivel a lelkek tömegét pásztázza, mintha keresne valamit. Maga sem tudja mit. Ám mikor megpillantja az eddigi fájdalmas érzés dühbe csap át. Szembogarai elfeketednek, egész teste lángolni kezd, tűznyelvek ölelik körbe sötét alakját. Reménykedett, hogy a viszontlátás nem így történik majd. Egyetlen üvegesen bámulja őt, halálsikolyok között tátogva nevét. Kezét nyújtja felé, testébe jelek vésve. Egy végrehajtó lép hozzá, majd hozzálát kínzásához. Egy újabb pentagrammát vés húsába. Azazel tehetetlenül áll, szeméből könnycsepp csordul. Megállítani nem tudja, a kínzóvermekbe belépése nem engedett.
Hátatfordítva tovalépdel a legfelsőbb, uralkodói szintre. Az előzőktől különbözően hófehér márvány borít mindent. A lakosztály közepén a jelképes trónus, körülötte áll a pokol hat hercege. Hetedikként belépve kárörvendő tekintetek össztűzében találja magát. Egyik sem szólal, szavakra nincs szükségük ahhoz, hogy tudtára hozzák megvetésüket.
Baalra nézve haragja fellángol, akár a háborgó tenger vihar idején. Szemei ismét feketék, vörös lángnyelvekkel ötvözve suhan ellenségéhez. Kezével torkát szorítva karmaival húsába váj, sötét vére ujjain csorog, majd cseppen a világos kőre, beszennyezve azt.
Hangja mennydörgésként visszhangzik az üres falakról.
- A fantáziaszegény technikád okozza most a veszted, Baal. Eljátszottad az utolsó esélyed -
Szabad karjával nyakához nyúl, s a vérrel egy fordított keresztet rajzol áldozata homlokára. Testvérei az előadást élvezve fortyognak, eszükben sincs bármit is megszakítani. Ám mikor a kitagadott rekedt hangon kántálni kezd, mindegyikük arcára döbbenettel vegyes kíváncsiság ül ki.
Szemei, akárcsak Baalé kifordulnak, magatehetetlenül rángatózik kezében, lángjai már kettejüket öleli körbe, ám Azazel minden szót élvezettel hangsúlyoz.
- Daerum ernim noktra salahem iktoe raelashanam.
Az ige kimondásával szemei lezárulnak, Baal hörgése verődik vissza az ódon falakról, az egész helyiséget betöltve, mígnem elhamvad. Gúnyosan pillant maradványaira, majd a körben bámészkodókra, és elindul. Útján nem állja senki.
A lefele vezető lépcsőket kettesével véve siet a holt birodalom kapujához, izgalommal teli várakozással veszi a fokokat. Leérve a látványtól szinte sokkot kap. Egyetlen igazi valójában, hegekkel testén, mosolyogva fordul felé, majd rohan hozzá. Ölébe kapva értetlen tekintetű kedvesét vizslatva szólal meg.
- Lelket egy lélekért, Egyetlenem - válaszolja a fel nem tett kérdésre, majd megkönnyebbült csókot lehel homlokára.
A viszontlátás okozta boldogságtól megrészegülve bámulják egymást, ám a közelgő veszély elől mihamarabb szeretné legalább Egyetlent elmenekíteni. Óvatosan leteszi hát eddig ölelt kedvesét, majd hátrébb lépve nekilát a portál nyitásához szükséges előkészületeknek. Két koncentrikus kört és a pentagrammát rajzolva a közepére lép. Szólásra nyitná ajkát, ám valami megakadályozza. Baljós aurát érzékelve tekint körbe, mire egy hang visszhangzik fejében. Lucifer hangja.
~Túl könnyű nyereség lett volna, nem?
ESTÁS LEYENDO
Búcsú
Fantasía"Már emlékszik. Alávaló pokolfajzatok. Akikhez egyszer ő is tartozott. Akár egy család. Egy a velejéig romlott, gonosz család. De élvezte. Minden olyan egyszerű volt. Irányítani az egyszerű halandókat, bűnös vágyait élni ki rajtuk. Azt tette, amire...
