Understand [Shawn Mendes]

3.

- Szóval, elárulnád, miért kell titkolóznom a legjobb barátnőm előtt? - kérdeztem Shawnt, amikor abbahagyta a hülyéskedést a zongoránál.

Visszacsukta a billentyűzet fedelét, és felállt a székről. Némán követtem a tekintetemmel minden mozdulatát.

- Nézd, én megértem, hogy a legjobb barátnőd. De nem akarom, hogy holnap az újságok címlapján legyél, mint a legújabb barátnőm. Még a végén az őrült rajongóim téged is betalálnának. - magyarázta hadarva, láthatóan kényelmetlenül érezve magát a helyzettől.

Igazat kellett neki adjak, és némán szidtam magamat, hogy ez nekem eddig nem jutott eszembe.

- Akkor gondolom most törölnöm kell a Snapchat mystorymat, ahol vagy 10 kép van kinn rólad... - mondtam neki tettetett komolysággal.

Hogy ráerősítsek az egészre, még elő is vettem a telómat a zsebemből, mintha tényleg törölném. Shawn arcán zavarodottság suhant végig, majd lesápadt.

Azonnal felém ugrott, hogy kikapja a kezemből a telefont.

- Mégis miko... - kezdte el kérdezni, majd meglátta diadalittas mosolyomat, és lenézett a telefonra.

Szemöldöke majdnem a haja vonaláig szaladt, majd a fejét csóválva nézett rám mérgesen.

- Ez nem volt vicces.

Eközben én majd' megszakadtam a nevetéstől. Nagy nehezen sikerült csak lecsillapítanom magam, eközben ő végig mérges arccal méregetett. Pár perc múlva aztán kezdtem rosszul érezni magam, amint beleképzeltem magam Shawn helyébe. Érthető okok miatt most, hogy téli szünet van, szeretne ő is nyugodtan pihenni. Elkaptam a tekintetemet róla, és a falnak motyogva kezdtem el bocsánatot kérni.

- Ne haragudj, tényleg nem volt olyan vicces. - szuggeráltam egy apró repedést a falon.

- Mindegy. - vont vállat csalódottan, majd ledobta magát a kanapéra.

Egy ideig még kényelmetlenül álldogáltam a szoba közepén a telefonomat forgatva a kezembe, majd végül leültem én is a kanapéra. Feszült csendben ültünk már vagy 10 perce, amikor Mircella hangosan röfögve megkapargatta az ajtót. Szememet forgatva siettem oda az ajtóhoz, hogy beengedjem a kis dögöt. Körülnézett a szobába, és lendületből felugrott a kanapéra, Shawn mellé.

Shawn kissé tartózkodva nézte, ahogy a kutyus összegömbölyödve lefeküdt mellé, majd egy horkantás kíséretében már aludt is.

- Én nem akarok kötözködni... - mutatott rá Mircellára. - De allergiás vagyok a kutyákra. - közölte velem, és arrébb ült a kanapén.

Hirtelen eszembe jutott, hogy a kocsiban is mennyit vakargatta az orrát. Hát, legalább már ezt is tudom róla.

- Jézusom, nagyon sajnálom, nem tudtam. - kezdtem el szabadkozni.

Felkaptam az ölembe Mircellát, és kidobtam a folyosóra. Méltatlankodva nézett rám, mire becsuktam az ajtót, nehogy visszasurranjon. Ismét kihalt a társalgásunk, némán ültünk egymás mellett, majd Shawn törte meg a csendet.

- Beszélgessünk valamiről... - fordult felém kérlelve. - Bármiről. Mesélj nekem valami hétköznapit, bármit.

Némán bólintottam, majd próbáltam kitalálni valami szórakoztató dolgot, ami nemrég történt velem. Sajnos gyakran bénázom, és hozom magam kínos helyzetbe, így szinte rögtön tudtam neki mit mesélni.

- Pár napja, elmentünk egy drogériába Lolával, - az emléktől mosolyognom kellett, mert visszagondolva tényleg vicces volt. - és megláttam néhány új szemhéjpúdert. Egyébként imádom a szemhéjpúdereket. Szóval odamentem, hogy megnézzem milyenek, és ahogy kihúztam az ilyen teszter tálcát, levertem egy reklámtáblát is. Gyorsan azt felvettem, de ahogy vissza akartam tolni utána a teszter, beszorult alá az ujjam, és alig tudtam kihúzni. Lola persze csak állt ott, és nevetett.