Understand [Shawn Mendes]

6.

A januárt sosem szerettem, ami érthető is, hiszen rohadt hideg van. Ahogy kiszálltunk a kocsiból Lolával, már éreztem, hogy nem volt a legszuperebb ötlet rövidnadrágot harisnyával húzni. Ezt még tetézte is a babarózsaszín bodym, ami rövid ujjú volt. Persze volt rajtam kabát, de nem sokat ért.

Gyorsan megköszöntem a testvéremnek a fuvart, és Lolával futva indultunk be a házba. Az utcáról már halkan lehetett hallani a lüktető basszust, ami miatt izgalom futott végig a testemen. Megborzongva rántottam fel az ajtót, barátnőm pedig hátulról nagyot lökött rajtam, mert a hirtelen melegtől megálltam az ajtóban kábán. Máris nem tűnt olyan hülyeségnek a nyári ruha, olyan meleg volt, mint egy szaunában. Nem is csoda, mert tele volt emberekkel. Legtöbbjüket így körülnézés alapján ismertem, de azért ismeretlenek is voltak szép számban.

- Köszönjük Dannek? - ordított a fülembe Lola.

Dan volt a házigazda, bár szerintem már totál el volt ázva.

- Húzódjunk le, mielőtt még meghalok ebbe a melegben. - kiabáltam neki vissza.

Elmentünk a ruhatárnak kijelölt szobába, ahol valami párocska egymás szájában kereste a kabátjukról leesett gombot, vagy nem tudom, de elég furán méregettem csak őket.

- Remélem, hogy nem kell majd tisztítóhoz vinnem a kabátomat srác, hallod? - szólt oda nekik durván a barátnőm.

A fiú egy takarodj már pillantással ajándékozott meg minket, de a lány már vissza is húzta magához. Hitetlenkedve ráztam a fejem, és inkább magam előtt tolva Lolát kimentünk a szobából.

A szobák szerepe tisztázatlan volt számomra, mert mindenhol poharak, italok és emberek voltak. Ahogyan azt vártam is, Dan már elég jól érezte magát, és éppen zsonglőrködni próbált pár citrommal. Nyakamat nyújtogatva keresgéltem Brandont, de nem láttam sehol egy szőke fejet.

- Gyere, ne keresd, inkább igyunk! - ezzel a karomnál fogva elrángatott az egyik italos asztal felé.

Tequilázni kezdtünk, és leültünk az asztalhoz. Mindenféle dolgokról beszélgettünk, többnyire arról az emberről, akit éppen megláttunk. Sajnos Brandon nem volt ezek között, pedig szívesen néztem volna.

Kábé a harmadik körünket ittuk, és egyre többet nevettünk nem is vicces dolgokon, amikor odaült hozzánk két srác, akiket én szintén csak látásból ismertem. Lola persze ismerte őket, nevükön köszönve invitálta őket a társaságunkba.

- Hello Cam és Travis! Kértek ti is? - rázta meg feléjük az üveget.

- Persze, töltheted is. - Cam leült Lola mellé, és mohón várta az első kis pohárkát.

Ahogy ivott, a gyér fényben tanulmányoztam az arcát. Sötétebb haj, éles arccsont. Helyes srác volt, Lola tekintete pedig ugyanezt igazolta. Kínosan feszengve ültem ott, mert nem tudtam, mit mondhatnék az idegen srácoknak. Inkább egy újabb citromszeletért nyúltam, majd a sóért, majd töltöttem az átlátszó folyadékból a poharamba.

Aztán beindult a társalgás is, egész viccesek, már nem éreztem magam annyira kellemetlenül.

- Hé, látjátok ott azt a csajt? - mutatott rá a tömegben egy csajra Travis.

A szőke haját dobálta, és táncolás közben olyan fejet vágott a lány, mint egy teve. Ez azért betudható volt annak is, hogy akkora műszempillái voltak, mint egy tevének. Mintha lenne vele közös órám is, talán az irodalom.

- Na, hát pontosan úgy táncol, mint valami pingvin, aki görcsöl.

- Nem, teljesen olyan, mint egy teve! - vitatkoztam vele.