Understand [Shawn Mendes]

7.

- Jézusom! - kiáltottam fel elkeseredetten.

Nagy nehezen kitámolyogtam az ajtón, miközben megállás nélkül valami magyarázaton pörögtem.

- Nyugi, voltak nálad durvábbak is. Az egyik csávó telibe hányta a konyhaszekrényt. - barátnőm ezen jót nevetett, engem pedig a hányinger kerülgetett, ahogyan ezt elképzeltem.

- Nem is hiszem el... - fogtam a fejem értetlenül.

Hogyan ihattam le ennyire magamat, hogy ilyeneket kezdtem el beszélni? Nem is értem, mi ütött belém.

- Ja, elég durva volt. Amúgy, nem is tudtam, hogy így odavagy Shawn Mendesért. Ez valami új dolog? - tudakolta.

- Pár hete elég sokat hallgatom a zenéit. - majd vállat vontam, jelezve, hogy nem nagy ügy.

- Szuper. Még talán esélyed is lenne, hogy találkozz vele, elvégre idevalósi. - Ha azt tudná, mennyi esélyem van rá.

A gyomorgörcsöm lassan kezdett elmúlni, mert rájöttem, hogy Lola ezt csak egy ábrándként kezelte. Mindettől függetlenül persze hihetetlenül dühös voltam magamra, és megfogadtam magamnak, hogy soha többet nem iszom ennyit.

- Hogyan is jutunk haza pontosan, Beth? - szakított ki gondolataim közül Lola hangja.

Ez mondjuk igazán jó kérdés volt, mert ezen nem gondolkoztam, csak ki akartam végre jutni a házban lévő fullasztó légkörből.

- Hívunk taxit? - mosolyogtam rá kínosan.

Bólintott, majd elővette a telefonját, és tárcsázta a számot. A földön lévő jégdarabot rugdostam, de jól le volt fagyva, így nem tudtam elmozdítani. Már nagyon szívesen otthon lettem volna, elegem volt az egész estéből, és a mai napból is. A legrosszabb mégis az volt, hogy valahányszor Shawnra gondoltam, legszívesebben sírtam volna. Visszagondolva nagyon megalázónak éreztem, a beszélgetésünket, miután éppen a gyomrom alkoholtartalmát ürítettem ki. Feltétlenül meg kell majd neki magyaráznom, e felől kétségem sincs. Továbbá Lola egy fanatikus Shawn Mendes rajongónak hisz.

- Kettő perc, és itt a taxink. - közölte Lola, miután lerakta a telefont.

Fáradtan bólogattam, és tovább rugdostam a jégdarabot.

- Hagyd már abba, tisztára szétkapod a cipődet! - szólt rám.

Vágtam egy grimaszt erre válaszként, de abbahagytam a rugdosást, mert valóban nem lett volna jó szétszedni a cipőmet.

***

Ködös álmomnak, mely egy vérszomjas kutyáról szólt, a telefonom visítása vetett véget. Kipattantak a szemeim, és szitkozódva tapogattam az ágyam melletti polcomon a telefont. Fejfájásom szerencsére már a múlté volt, de még pár perc a telefon idegesítő csengéséből, és visszatér.

Végre rátaláltam a hangforrásra, és a szemem elé tartva próbáltam fókuszálni a névre.

- Szia! Most viszont tényleg felkeltettél. - a hangom még mindig rekedten csengette, biztosan sokat énekeltem az éjjel.

- Jó napot! Egy újság nevében végzünk közvélemény kutatást, tudna válaszolni pár kérdésünkre? Csak pár perc lenne. - szólt bele egy monoton férfihang.

Eltartottam a fülemtől a telefont, ami ismeretlent írt ki, ezért zavarodottan kinyomtam. Shawn is mindig ismeretlenről hív, ezért már készpénznek vettem, hogy ő keresett. Bár a tegnapi után lehet, hogy nem fog keresni egy ideig.