PortgasDAcexReader || Never Listen to your BFF

1

-Olvasó szemszöge-

A szomszéd kutya ugatására ébredtem fel.
A fejem csak ugy lültetett,szemeim pedig vérvörösre voltak kisirva. Mennyit is aludhattam? Alig pár órát. Szinte egész éjjel sirtam,pedig tudom,hogy hasztalan. Nem lesz jobb attól,hogy sirok,hisz semmi nem fog megváltozni. Föleg a tény,hogy a srác akibe már évek óta szerelmes vagyok,a legjobb barátnömet hivta el randizni,nem pedig engem.
Minden lelkierőmet összeszedve kelltem fel az ágyból. Nagy nehezen fel is öltöztem,majd jól megmostam a szemeimet,remélve édesanyam nem veszi észre,hogy mennyire vörösek. Felkaptam a táskám,s minnél gyorsabban probáltam kiszabadulni a házból.
-Elmentem!-mondtam .
-(Név)! Várj! Már is ilyen korán?-nézett rám anyám nagy szemekkel,máskor mindig huzzom az időt a suliba menésről van szó.
-I-igen,mert van egy kis dolog amit még elkell intéznem óra előtt...-makogtam,nem néztem rá,s probáltam takarni arcomat.
-Remélem nem a leckédet akarod lemásolni...-mindta kissé szigorú hangon,nagyon megveti az ilyesmit.
-Persse,hogy nem! Csak van valami amit megkell beszélnem Vivivel!-ez még igaz is,hisz a randi tegnap volt. Az első dolga biztosan az lesz,hogy beszámoljon minden egyes részretről. Fogalmam sincs,hogy fogom kibirni,hogy ne sirjam el magam.
-Hát...rendben. -sohajtott,majd utamra engedett.
-Majd jövök!-kiálltottam,s kimentem a bejárati ajton.
Bő fél órába telt mig elértem az iskolát. Az első oráig van még majdnem háromnegyed ora. Remek,kellett nekem ennyire sietni. Beléptem az épületbe,s már indultam volna fel a lépcsön,amikor valaki megszolitott.
-Jó reggelt,(Név)!-hátranéztem,s nagy meglepetésemre Saboval találtam magam szembe. Nem másért,csak ritkán szol hozzám. Nem vagyunk valami jobban. Nem azért mert utalom,vagy forditva,csak szimplán nem szoktunk beszélgetni.
-Reggelt,Sabo. -mellé léptem nagy szemekkel nézve rá,hogy mit akar,hisz ha megszolitott akkor akar valamit. Másképp sose köszön. Meglehet,hogy ő mégis utál engem...-na. Mit szeretnél?-kérdeztem egy kis idő után.Nagyokat pislogott,mint aki nem tudta hol van,majd végül dadogva megszolalt.
-T-tudod volt ez a-a....multkori dolog.-kezdet bele,mire én kérdön felvontam a szemöldököm.
-Milyen multkori dolog?
-Hát tudod...Az Aces incidens. -Igy már beugrott. Hisz tényleg akkor beszéltünk utoljára. Bár arra a dologra nem szivesen emlékszek vissza. -Cs-csak bocsánatot akartam kérni...-Mrgvakarta tarkoját,mire sohajtottam.
-Semmi gond,Sabo. Érthető volt a reakciod. Nem kell érte bocsánatot kérned. Azt hiszem a helyedben valahogy én is azt tettem volna...
-D-de nem. Tényleg nem volt helyénvaló,hogy olyanokat mondjak.
-Ugyan ugyan!-legyintettem. Ez már két honapja történt. Sabo és Ace testvérek,azaz igazából nem,de ez már egy másik történet. Akkoriban még sokat beszéltem Acel. Aznap is épp náluk voltam,bár nem épp Ace miatt,hanem inkább Luffy miatt. Luffy az egyik legjobb barátom,s Acel és Saboval szintén testvér. A lényeg,hogy kérdezni akartam valamit Acetől,aki épp a kanapén ült,de megbotlottam valamiben,s ráestem. Sabonak is pont akkor kellett betoppania,persze ő azt azért nem látta,hogy megbotlottam. Már fogalmam sincs,hogy jutottunk oda,de végűl Ace és Sabo összeverekedtek,s Luffynak kellett szétszednie őket. Aztan természetesen másnépp arra kellett ráébredtem,hogy mindenki arról beszélt,hogy rámásztam Acere ami persze nem volt igaza.
Sabo sohajtott.
-Figyelj. Tudom,hogy azota nem beszéltetek Acel,s sajnálom,hogy meggyanusitottalak azzal,hogy rámásztál,amikor nem is láttam az egészet,de nagyon dühős lettem,s jóformán nem is tudtam mit teszek...
-Sabo,mondtam,hogy nem kell...várj. Miért lettél dühős? -pislogtam rá a szöke hajú fiúra,akinek az arcán egy apró pir jelent meg.
-T-tudod...Hogy is mondjam,amiota megismertelek tetszel nekem...és hát...
-Öö...mennem kell.-habogtam,s már indultam is volna,mire megfogta a kezemet.
-(Név),Kérlek,hallgas meg...-nehezen,de belementem.-Tudod,hogy Acert odavannak a lányok,s nagyon reméltem,hogy te kivétel vagy,mert tetszettel nekem,sőt még most is tetszel -Mégjobban elpirult,mire én is. -Szoval amikor megláttalak Ace ölében mérges lettem. Aztán másnép valaki megkérdezte,hogy miért verekedtünk össze Acel,s akkor mondtam,hogy rámásztál. De nem gondoltam volna,hogy másnak is elmondja...
-Sabo...Most már tényleg elég. -motyogtam,ahogy probáltam elhuzni karomat a szoritásából.
-Rendben...-sohajtott-csak még lenne egy dolog...
-Micsoda?-nagy szemekkel néztem rá.
-Tudom,hogy ezek után remélnem sem kellene,sőt rágondolnom sem lenne szabad,de nem birom ki,hogy ne kérdezzem meg.
-M-mit?-néztem rá összezavaradottan.
-Eljönnél velem egy randira?

Négy perc múlva már az osztályterem ajtajában álltam.Nagy levegőt vettem,s benyitottam.
-(Név)!!! -Vivi a nyakamba ugrott,pont ahogy számitottam rá. -Már azt hittem,hogy sose jösz! Annyi mindent elkell mondanom neked!-mondta boldogan mire a szivem csak összeszorult. Ezek szerint jól ment a randi.
-Hadd halljam!-mondtam egy hamis mosolyal az arcomon,majd a helyemre ültem. Vivi leült mellém,s csiripelő hangon kezdett el beszámolni minden egyes apró részretről. De aztán tényleg mindenről. Sőt biztos vagyok benne,hogy még azt is szoszerint idézte amit Ace mondott.
A szivem kimondhatatlan fájt,ahogy hallgatam Vivit. Nem akartam elsirni magam,de mégiscsak kifolyt egy könnycsepp a szememből. Vivi nagy szemekkel nézett rám.
-(Név),minden rendben? -kérdezte agodva. Hirtelen nem tudtam,hogy mit szoljak. Vivi nem tudja,hogy szerelmes vagyok Acebe. Senkinek se mertem elmondani,csak talán Zoronak,de neki is csak azért mert részeg volt,s másképp nem hagyott volna békén. Sajnos másnap kiderült,hogy mégsem volt részeg,csak megjátszotta magát.
-I-igen...csak. -hirtelen megakadt a szavam. Hisz ezzel lebuktattam saját magam.
-Csak?
-Csak...beszéltem Saboval. -Bögtem ki az első dolgot ami eszembe jutott. Hisz ez még csak nem is hazugság.
-És? Megbántott?
-N-nem. Épp az ellenkezője. Elhivott randizni.
-Ez nagyszerű!-mondta Vivi boldogan,de amilyen hamar boldog lett ez olyan hamar el is szállt. -De akkor miért sirsz?
-Azért mert nemet mondtam neki. De most már nagyon megbántam. -Na ez már itt hazugság,mert egyáltalán nem bánom,hogy elutasitottam.
-Tetszik neked?-kérdezte barátnőm átölelve,mire én bolintottam. -Akkor miért mondtál nemet?
-Mert megijedtem. Tudod,hogy milyen vagyok...-sohajtott közben átölelt.
-Ne aggodj én majd megoldom. -mondta mosolyogva. -Beszélek Saboval helyeted is.
-Köszi...-szipogtam.
Egyáltalán nem örültem a dolognak,de azért probáltam mosolyogni. Legalább addig is nem beszélünk Aceről.