PortgasDAcexReader || Never Listen to your BFF

6

     Másnap reggel arra ébredtem meg,hogy csöng a telefonom.
-Hállo? -szoltam bele anélkül,hogy megnéztem volna,hogy ki az.
-(Név). Felkeltettelek?-Hallottam egy ismerőd hangot a telefon másik feléről,de hirtelen nem ugrott be,hogy ki lehet az.
-Voltaképpen igen...-sohajtottam.
-Uh,sajnálom,nem akartam.-mondja az aki felhiv mást hajnali 5 orakór.-beszélhetnénk egy kicsit?
-Persze...-mondtam még kissé álmosan,de nem jött válasz. Egy perc után végül megszolaltam.-Ace még itt vagy vagy elaludtál?
-Mi van közted és Luffy közt? -bökte ki végűl.
-Ez nem válasz a kérdésemre.
-Ez meg nem válasz az én kérdésemre. -sohajtott.-Szoval halljam.
-Mi közöd van hozzá?-kérdeztem egy kissé felhaborodtan,pedig semmi okom nincs rá.
-Nagyon is sok. Luffy a testvérem,s tudni akarom,hogy mi van.
-Akkor kérdezd meg töle.-sohajtottam.
-Már kérdeztem. De azt mondta,hogy  nem rám tartozik és bezárkozott a szobájába. Azota folyamatosan kerül.
-Ahogy már Luffy és én is mondtam,ez a mi dolgunk,nem a tied. Ne légy olyan kiváncsi!-mondtam,majd leraktam a telefont.

     Hirtelen nagyon ideges lettem. Mit gondolhat vajon Ace? Azt hiszi,hogy van köztünk valami? Mondjuk igaz egy kicsit tényleg úgy viselkedtünk,de nem kéne azt hinnie. Bár nem tudom,hogy mit remélek,mert ugy sincs nála semmi esélyem. Látszik rajta,hogy nagyon szereti Vivit,s Vivi is őt. Valahogy most már nem szivesen szedném szét őket,de mégis fáj,hogy együtt vannak. Azt hiszem ebbe fogok beleörülni.
         Pár perc mulva megint megszolalt a telefonom. Felvettem,s probáltam a leghigatabban beleszolni.
-Igen?
-Lenyugodtál egy kicsit?-kérdezte Ace egy teljesen más hangon mint az elöbb.
-Talán...-mondtam egy sohaj kiséretében.
-Nézd (Név)... Ha nem akarod elmondani rendben,nem foglak zaklatni. Csak kérlek,ne játsz Luffyval.-nehezen tudtam nem felidegesiteni magam.
-Elöszőr is. Minek képzelsz?! Tudod,hogy nem játszom senkinek se az érzéseivel. -legalábbis azt hiszem.-másodszor pedig,megnyugodhatsz,Luffyval csak barátok vagyunk.-hallottam ahogy Ace megkönnyebülten felsohajt.
-Értem...Tényleg sajnálom,hogy zaklatalak...meg,hogy hajnali ötkor felkeltettelek.
-Semmi baj. -mondtam egy apró mosolyal az arcomon,hiába nem tudok rá haragudni.

      Néhány percig csend volt. Már azon gondolkodtam,hogy leteszem,amikor Ace hirtelen megszolalt.
-Mi a programod mára?
-Azt hiszem,hogy semmi...miért? -kérdeztem csodálkozva.
-Izzé...Nem lenne kedved ma eljönni valahova? Mármint...Hogy is mondjam...-kinosan felnevetett. A szivem egy kissé hevesen kezdett verni. Miért akar elhivni valahová? Hisz neki barátnője van,aki valamint az én legjobb barátnőm is.-N-ne gondolj semmi rosszra. Nem akarom megcsalni Vivit vagy valami...Föleg veled nem.-ez most fájt. Mi az,hogy föleg velem nem?! Ennyi rossz vagyok vagy mi? -Csak szeretnék újból joba lenni veled,mint régen.
      Pár pillanatig haboztam. Fogalmam sem volt,hogy mit mondjak. Iszonnyatosan hiányzik Ace,s most itt van az alkalom,hogy több időt tölthessek vele.
-Rendben.-mondtam végül,cseppett se elrejtve,hogy örülök az ötletnek.Ace ujból megkönyebülten felsohajtott.
-Köszönöm,hogy adsz még egy eséjt.
-Ugyan. Én köszönöm,hisz ha jól emlékszem,annakidején én rontottam el...
-Nem...Én voltam a hibás...-mondta Ace rekedtes hangon.-Hát akkor majd...mit szolsz ha három orakor átmennék hozzád,s ott majd megbeszéljűk,hogy hova menjünk?
-Nekem megfelel.-mondtam egy lágy hangon,legszivesebben elsirtam volna magam. Ez tényleg megtörténik vagy álmodom?
-Akkor...majd találkozunk. Szia.-mondta,s gyorsan kinyomta a telefont mielőtt válaszolhattam volna.
-Szia...-eldöltem az ágyon,s az arcomat a párnámba furtam.Csak remélni tudom,hogy nem ébredek fel pár perc mulva.

-Ace szemszöge-

     Felültem az ágyon,s a hajamba turtam. Még mindig uralma alatt tartott az idegesség,pedig már igazán nem kellett volna. Pár percig csak bámultam magam elé. Nem tudtam,hogy mit tegyek,hisz annyi féle érzés keringett bennem.
       Hosszas gondolkodás után elvettem a telefonom,s kikerestem Vivi számát majd irtam neki egy üzenetet:
  "Beszélnünk kell."
Remegö kézel küldtem el az üzenetet,majd vártam,hogy történjen valami.