PortgasDAcexReader || Never Listen to your BFF

2

-Szia,(Nėv)! -áll mellėm a fekete hajú srác,akivel a legutoljára szeretem volna találkozni.
-Oh,hello Ace!-mosolyogtam rá,még se vegye észre,hogy nem örülők neki.
-Hallottam,hogy Sabo elhivott téged randizni. -Honnan?! Honnan?! De mégis honnan?!
-Igy terjeng a hir?-kérdeztem egy kinos kacaj kiséretében.
-Vivi mondta. -Válaszolt egy grimasszal majd leült a melletem lévő székre. Nem is tudom mikor beszéltűnk utoljára,s bár lehet,hogy hiányzott,de ez most rettentően kinos számomra. -Nem gondoltam volna,hogy te és Sabo valaha is egyűtt lesztek. -Én sem...-Elégé meg is lepett,főleg,hogy már rég nem vagytok beszélő visszonyban.
-Még nem vagyunk egyűtt. -mosolyogtam rá,még mindig kinosan- Ez csak egy randi.
-Majd meglássuk -kaccsint- Ha gondolod egyszer elmehetnénk dupla randira,Sabo biztos benne lenne.
-Oh,szoval erre megy ki a játék?!-kérdem kicsit mérgesen
-Vivi ötlete volt!-emeli fel a kezét védekezően.
-Akkor miért nem ő kérdezte meg?
-Azért,mert félt tőle,hogy neki nemrt mondasz. De most komolyan,(név) nem lenne neked könnyebb,ha a legjobb barátnöd is ott lenne? Mindketten tudjuk,hogy mennyire szégyenlős tudsz lenni ha randiról van szó...
-Na most állj le! Az csak egy kamu randi volt! S amugy is Sabot sokkal jobban ismerem,mint azt az idiota Trafalgart! -puffogok
-Nyugi nyugi puffancs. -kacag- Hát persze,de akkor is.-sohajtottam.
-Jó legyen. De te beszéled meg Saboval.
-Bizd csak ide. -ujból kacsint. Ez a férfi még egyszer a sirba visz...

       Alig huztam fel a cipőmet,már kopogtak.
-Megyek!-kiálltottam,s magamra kaptam egy szettert. Az ajtóban Saboval találtam magam szembe. Ace és Vivi a kocsiban vártak.
-Szia!-mosolygot rám a szöke s megpuszilt.
-Szia.-kuncogtam,hisz rég kaptam már töle puszit,vagy bármit is.
-Mehetünk?-kérdezte,ahogy átkarolta a vállam. Én csak mosolyogva bolintottam egyet.
      Beszálltunk hátulra a kocsiba. Remek Ace vezet...jőhet a biztos halál. Az út nagy részében csendben voltunk. Végül én törtem meg a csendet amikor arra lettem figyelmes,hogy elhagytuk a várost.
-Umm...Hova megyűnk? -néztem Sabora,majd bele is kapaszkodtam a kezébe,amikor Ace rálépett a gázra.
-Az titok~-mondta Ace kuncogva,Sabo csak egy mosolyal ajándékozott meg.
-Nyugi,(Név),én se tudom.-kuncogott Vivi is. Hát ébből nem úgy tünt mintha nem tudta volna.

       Nemsokára a szomszéd város szélén találtuk magunkat. Kinéztem az ablakon,s csak akkor láttam meg,hogy hova is jöttűnk.
-A tengerpart!-mondtam boldogan,s alig vártam,hogy kiszállhassak a kocsiból,két dolog miatt is. Az egyik mert nagyon szerettem a tengerpartot,a másik pedig,mert az utunk során többször is úgy éreztem,hogy megfogok halni.
-Ace ötlete volt. -Sabo a vállamra tette a kezét,mintha tudta volna,hogy ideges vagyok Ace vezetési "szokásai" miatt. Vagy csak ő is pont úgy bevan rezzelve mint én.

     A part egyszerűen gyönyörű volt. A víz kéken csillogot,s a madarak s a csend egyszerűen fenséges volt. Ilyenkor sajnos kevessen jártak a tengerpartra.
-Elöszőr máshová megyűnk!-jelentette ki Ace nevetve ,mire bennem összetört egy világ.
-M-mégis hová?-kérdeztem mint egy kisgyerek akitől elvették a fagyiját. De ő csak kacsintott,s megfogta Vivi kezét. Sabo is követte a példáját,s megfogta a kezem,majd a füllemhez hajolt.
-Azt is pont ennyire szeretni fogod!-sugta a füllembe,mire Ace felmorrant. -Ne áruld el neki! -sohajtott,majd elindultak Vivivel előre.
-Sajnálom. -mondta a szöke barátom mosolyogva,s követtűk öket.
     A szivem hevesen vert,de egyben fájt is. Összintén semmi kedvem nem volt ehez a randihoz,nem hogy Ace és Vivi is itt legyenek. Hisz semmi se fájt jobban,mint hogy azt a kettőt láttam egyűtt.
      Sabora tekintettem aki most nyugodtnak tünt. Hamar észrevette tekintettem,s rám pillanatot mire csak halványan mosolyogtam. Nem akartam,hogy megérezze rajtam,hogy szomorú vagyok,mert igen az voltam. De kivűl probáltam a legvidámabb maradni.
        Nemsokára elértűnk egy hatalmas kapuhoz,amiről a vidámpark szót olvastam le legelöszőr.
-Ez nem lehet igaz! Miota van itt vidámpark?!-kérdeztem boldogan,mint egy kisgyerek
-Pár honapja nyilt. -felelt Ace,s nevetett rajtam. Mérgesen néztem rá,sose szerettem ha kinevettek.
-(Név) majd mindenképp felkell ülnümk a körhintára. -mondta Vivi ahogy odajött hozzám. Én bolintottam.
-És mi?!-kérdezték a fiúk szinkronban. -Ugyan! Ez nem nektek való. -nevetett barátnőm,mire én is széles vigyorra huztam a szám.-Majd ti addig felültők valami fiúsra.
-Rendben.-sohajtott Sabo.-Na de akkor menjünk is!