PortgasDAcexReader || Never Listen to your BFF

3

      Már egy hét eltelt azóta,hogy elhatároztam magam.
      Vivi azota folyton nyagatott,hogy miért nem járok Saboval. Nem tudja felfogni,hogy nem szeretem?
       Már vége volt az utolsó orának is,amikor Vivi idegesen jött oda hozzám.
-Izzé,(név).
-Igen?-néztem rá barátnőmre.
-Tudnál nekem segiteni?-kérdezte kissé félénken.
-Persze,miben?
-Acel holnap randink lesz,s én nem tudom,hogy mit vegyek fel. -ezen kicsit elcsodálkoztam,de itt van a nagy esély!-szoval eljönnél velem vásárolni?
-Persze.-mosolyogtam rá.

        Négy órakor már a plázában is voltunk. Szerencsére jól ismerem Acet és tudom,hogy mi az amit ki nem állhat egy lányon. S Vivi persze teljesen megbizik bennem,szoval nyert ügyem van! Hisz ő tudja,hogy jól ismerem Acet,de azt sose gondolná,hogy ezt ellene használom fel.
      Bementünk az első üzletbe,én meg egyből nekiálltam kikeresni a legglicsesebb,legrozsaszinebb ruhákat amiket találtam. Azután ezek közűl kiválasztottam a legdiszesebbet,s legminibbet.Felöltöztettem Vivit mint egy aranyos kis Barbie baba,s meg is nyertem a háborut.
-Mit szolsz ehez? -kérdeztem Vivitől,aki egy darabig méregette majd elvette tőlem.
-Nagyszerű! Máris felprobálom!-Jól is teszed. Probáltam nem gonoszan vigyorogni.

      Amikor Vivi kijött azt hittem,hogy elsirom magam.Szegény Ace,már előre sajnálom. Természetesen ezt még fokozni fogjúk.
-Nagyon jól áll!-mondtam barátnőmnek egy széles mosollyal az arcomon.
-Gondolod,hogy Acenek tetszeni fog?
-Hidd el,oda lesz érte.-alig birtam ki,hogy ne kuncogjam el magam.
-Akkor jó! Most nézzűnk valami cipőt is! -s én persze,hogy már ki is gondoltam,hogy milyet.
-Várj meg itt!
      Gyorsan elszaladtam a cipősrészlegre s kerestem egy magassarkút,ami illene a ruhához,majd visszamentem kék hajú barátnömhőz.
-Tessék!-nyujtottam át neki mosolyogva.Elvette s felprobálta,majdnem orra is esett.
-Nem gondolod,hogy egy kicsit igen nagy a sarka?-kérdezte kissé idegesen. Azért picit csodálkozok,hogy nehezen tudd menni benne,hisz amennyi magassarkúja van...Nem kell falazni,Vivi teljesen elvan kényesztettve.
-Nem,dehogy. De azt hittem,hogy tudsz magassarkúban járni. Rendben leszel?-azért a nyakát mégse törje ki.
-Igen,csak egy kicsit elszoktam tőle. -nevetett kinósan. Tavaly nyár óta nem hordtam magassarkut.De ne aggudj hamar hozzászokok újra.
-Akkor jó. -else mondhatom,hogy mennyire...Istenem de gonosz vagyok.
      Vivi kifizette a ruhát és a cipőt,majd elindultunk valami kisebb kiegészítökért.
-Annyira örülök,hogy segítesz nekem!-mosolygot. Egy kicsit azért rosszul érzem magam,hogy ezt teszem vele...gondoltam,majd legyintettem.
-Ugyan.
        Megfogtam a kezét és behuztam egy üzletbe.
-Vegyünk valamit a hajadba!
-Rendben! -mosolygot,s elkezdtünk valami kisebb kiegészitőtt keresni a hajába. Nemsokára találtam is egy megfelő rozsaszin műrozsát.
-Ez megfelel!-kuncogtam,majd Vivi megvette.
-Tényleg nagyon köszönöm! Nem is tudom,hogy mit csinálnék nélküled!-átölelt. Tudom,hogy mit csinálna nélkülem. Megtartaná Acet.Sohajtottamyde csak úgy hogy ne vegye észre.

        Kiértünk a plázából,gyorsan kitaláltam valamit,hogy minnél gyorsabban haza mehessek. Nem vagyok képes ezek után Vivi mellett maradni. Föleg,hogy így a saját érdememre használtam.
        Mikor hazaértem felszaladtam a szobámba levágtam magam az ágyra. Csak remélni tudtam,hogy Ace nem fogja cukinak találni,hisz valjuk be gyönyörűen állt rajta az a ruha. Vivinek szinte minden jól áll.

-Másnap,Ace szemszöge-

      Kiszálltam a kocsiból,s elsétáltam az ajtóig,majd becsengettem. Csak reméltem,hogy Vivi apja nincs itthon.
      Megkönnyebűlésemre Vivi nyitott ajtót.
-Mehetűnk?-kérdeztem tőle egy halvány mosollyal.
-Igen,csak pillanat! Hozzom a táskám!
-Rendben.
       Megfordultam,s úgy vártam rá. Pár perc mulva visszajőtt,bár nekem egy fél orának is tünt. Rámosolyogtam,kilépet a házból,s kézen fogott.
-Jól vagy?-kérdezte amikor arra lett figyelmes,hogy tétovázzok.
-I-igen.-nyögtem ki,majd elvezettem a kocsiig,s kinyitottam neki az ajtot.
-Köszi. -mosolygot rám amikor beszált.Én csak mosolyogtam,amennyire tudtam,majd beszáltam én is.
-Már annyira vártam a mai napot!-mondta boldogan,amitől csak mégnagyobb lett a gomboc a torkomban. Mosolyom kezdett egyre kinosabbá vállni.
      Mikor idaértűnk a vendéglöhőz,kiszálltam,s kinyitottam neki az ajtót,ő megfogta a kezem,s kiszállt. Csak akkor vettem észre,hogy mi van rajta. Uristen. Ezt nem fogom kibirni. Sohajtottam,de aztán meg is ijedtem,hogy észrevette-e,de valoszinüleg nem mert nem reagált.
-Gy-gyönyörű vagy.-nyögtem ki nehezen,majd miután bezártam a kocsit,beindultunk a vendéglőbe.
-Köszi.-mosolygot rám,ebben a pillanatban úgy éreztem mintha egy kislánnyal randiznék...egy ötévessel. Valahogy csak kibirom.

-olvasó szemszöge-

     Vasárnap első dolgom volt felhivni Vivit,hogy megkérdezzem,hogy ment a randi.
-Szia Vivi! Na hogy ment?-kérdeztem tőle boldogan,hisz tisztában voltam vele.
-Szia! Nagyszerű volt! Köszi,hogy segitettél,azt mondta,hogy gyönyörü vagyok!-itt lefagyott a mosoly az arcomról. Mi az,hogy azt mondta,hogy gyönyörű?! Nem mintha nem lett volna igaz,de teljesen tisztában vagyok azzal,hogy Ace mit gondol az ilyen ruhákról. Akkor most miért?!
       Kinyomtam a telefont,s elnyultam az ágyamon. Hát ezt bebuktam...