PortgasDAcexReader || Never Listen to your BFF

4

        Egy hét telt el azota. Vivivel nem beszéltem túl sokat,gyakran meg is kérdezte,hogy haragszok-e rá.
        Elétkedv nélkül léptem be az iskola bejáratan. Megint ülhetek a sok hülye közt. Valahogy eddig nem is tüntek azoknak,inkább az utobbi hetekben. Lassan indultam fel a második emeletre amikor valaki megfogta a vállam.
-Szia!-mosolygott rám Luffy.
-Szia.-köszöntem kedvetlenül. Talán ő volt az a hülye akihez a legkevésbe nem volt kedvem.
-Ma délután a parkban?-vigyorgot rám a gyermeteg mosolyával.
-Bocsi,ma nincs kedvem hozzá...-sohajtottam,majd tovább indultam.
-De (Név)! Már hetek ota nem bandáztunk-nyöszörögte el,mire én hátra fordultam.
-Akarod mondani honapok ota...
-Még mindig haragszol igaz? -kérdezte szomorúan. -pedig én semmit se csináltam!...vagy megbántottalak?
-Luffy nézd,ehez most semmi kedvem...-indultam tovább otthagyva.Tényleg nem volt energiám hozzá...Se a többiekhez.Hisz mit is mondhattam volna nekik? Miért nem beszéltem velük ? Biztos,hogy mindanyian utálnak...

-(név)!-Vivi rohant felém boldogan.
-Szia Vivi. -sohajtottam,ahogy megölelt.
-Most már ugye jobban vagy?-kérdezte kicsit agudva,hát egyáltalán nem voltam jobban.
-Igen.-mosolyodtam el halványan amennyire csak tudtam.
-Annak örülők! Képzeld tegnap felhivott Ace...-csodálkoztam volna,hogy ha más témával drukkolt volna elő. -Szeretné ha megint elmennénk dupla randizni.
      Egy kicsit lefagytam. Nincs az az isten,hogy újra randizni menjek velűk. Amugy is Ace nem beszél Saboval vagy mi?!
-Tudod Vivi...Saboval megbeszéltük a multkor,hogy csak barátok maradunk.
-Tudom,Ace mondta,de nem muszáj vele gyere. -mosolygot rám.
-Akkor kivel?...De mégis miért pont én? Miért nem mentek,pl Marcoval s valami barátnőjével?
-Nehogy azt mond,hogy senki nem jönne vele? Amugy Marcoék nemrég szakitottak. -csodalkoztam volna,ha nem igy  lett volna. Valamiért az a pasi nem tudja magánál tartani a nőket.- De ha akarod jöhetsz vele.
-Nincs az az isten!-vágtam rá röktön- Megörültél?! Akár az apám is lehetne!
-Azt azért nem hiszem...De ha mást nem találsz...
-Nem értelek benneteket,miért akartok mindenáron duplarandit?
-Ace ötlete volt,és tudod,hogy nyugodtabb vagyok,ha te is a közzelembe vagy. Olyan mintha a szerencsehozzo talizmánom lennél csak emberi személyben.-kuncogott. Igaz ez egy remek alkalom is lehet akár,gondoltam magamban.
-Rendben.-sohajtottam- De csak ha találok valakit.
-Hurrá!-ugrott a nyakamba- találni fogsz majd segítek! -pont ettől féltem.

     A nap további részét probáltam Vivi mentesé tenni,vagyis legalábbis probáltam nem a tárgyról beszélni. Rengeteg ötlete volt,hogy kivel mehetnék,de mindenkire nemet mondtam. Valjuk be,nem kell keressek egy megfelelő srácot,hisz szivem kedvesse igyis ugyis ott lesz.
     Már épp az utolsó elötti órának lett vége,s készūltem felállni,amikor valaki hátulról letakarta a szemem.
-Nagyon vicces vagy Vivi-sohajtottam,kellett pár másodperc mire leesett,hogy sokkal nagyobb volt az ilető keze,mint az övé. -K-ki vagy?-dadogtam,s megfogtam a "rejtélyes" alak kezét.
-Egy sorozatgyilkoss,és te vagy az új áldozatom~-suttogta a fülembe amitől kirázott a hideg.
-A-ace,ezt többet ne csináld. -Felnevetett mire levette a kezeit a szememről,én pedig szembefordultam vele.
-Bocsi,de ezt nem hagyhattam ki.-nevetett tovább.Annyira aranyos amikor nevet,gondoltam magamban,mire egy kicsit ki is pirult az arcom.-Amugy már nem is örülsz nekem?
-Elég nehéz azok után,hogy ilyen kevesett beszélünk mostanábban...
-Épp azért kéne örülj.-jelentette ki,ahogy felült a mögötte lévő asztalra. Sohajtottam,s ráhagytam a dolgot.
-Mit szeretnél? -kérdeztem egy fél perc csend után.
-Miért kéne okom legyen rá,hogy meglátogassalak?-vonta fel a szemöldökét
-Csak talán mert mostanábban nem beszélünk? -kérdeztem,kisse nyomatékositva a nem szót.
-Nem tehetek róla,hogy kerülsz engem...-Auch. Ez most kicsit sziven ütött. Mi az,hogy én kerülöm őt?
-Nem is kerülek!-mondtam puffogva,ö erre elém állt.
-Jol van na.-simizte meg a hajam. -Nem kell durcizni.
-Nem durcizok,csak gonosz vagy!-néztem rá.
-Most miért is vagyok gonosz? -pislogott rám ártatlanul.
-Legalább kapásból három dolgot tudnék mondani!
-Mondhatod.-vigyorodott el.
-N-nem! -egy határozott mozdulattal felkaptam a táskám,s az ajtó felé indultam,de Ace megfogta a csuklom,s visszarántott. -Eresz!
-Nem! -jelentette ki vigyorogva- Ameddig nem beszéltünk nem engedlek!
-De hát most is beszélünk...
-De én másról akarok.-sohajtott,feléje fordultam,s amennyire tudtam a szemébe néztem,éreztem ahogy szinte ég az arcom,annyira kipirultam.
-Akkor jössz szombaton,ugye? -kérdezte nyugodsággal a szemében amivel egy kicsit meglepett. Nem igen láttam még Acet ilyennek.
-Azt hiszem,hogy nincs más választásom. Bár fogalmam sincs,hogy kivel menjek...-a végét suttogtam, Ace gyengéden végigsimitott az arcomon.
-Majd találsz valakit.-suttogta a füllembe lágy hangon,majd otthagyott. Kimondhatlanul zavarban voltam. Amint kiment kezemet arcomra tettem ahol azelőtt megsimitott. Annyira kellemes volt, kár,hogy többet nem kaphatok belöle...
     Az utolsó ora hamar eltelt. Gondolataim egész végig Acen jártak. Vajon miért akarja annyira,hogy ott legyek én is? Biztos csak valami hülyeség.
     Elköszöntem Vivitől,majd haza indultam,de utközben megálitott valaki. Egy személy akihez még mindig nem volt kedvem.
-(Név)! Várj már meg!-megálltam,s Luffy mellém lépett. -Shishishi már azt hittem,hogy egész nap kerülsz.-kuncogott. Ez igaz volt,de nem akartam megbántani.
-Nem csak...egy kicsit fáradt vagyok,Luffy. Mit szeretnél? -nèztem rá. Egykor Luffyval is nagyon jobba voltam,ahogy a többiekkel is: Namival,Zoroval,Usoppal,Sanjival, Robinnal,Frankyvel és Brookal. De az incidens ota nem beszéltem velük,ahogy találkozni se találkoztunk. Luffyval még néha összefutottam a folyoson,de sokszor éreztem úgy,hogy Usopp kerül engem. A többiek meg sajnos más suliba járnak.
-Nézd,(név).Tudom,hogy akkor megbántottunk,s nem akarom,hogy haragudj ránk...vagyis rám haragudhatsz,de kérlek a többiekre ne...
-Luffy én nem haragszom egyikötökre sem...Nem esett jól,hogy egy ribancnak néztettek,de ilyen az élet...-sohajtottam,s lenéztem a földre.
-(Név) én nem néztelek ribancnak. Tudom,hogy sosem másznál rá Acere...Te nem vagy olyan lány.Sőt Namiból sokkal előbb kinézném mint belöled...A többiek se gondoltak ugy rád. Csupán haragudtak,hogy többet felénk se néztél. De miért?
-...Azért mert nem tudtam volna a szemetekbe nézni.-probáltam nem elsirni magam,de nem igazán jött össze.- Nekem annyira rosszul esett,hogy azt terjesztették rolam az egész suliban. Nem akartam,hogy titeket is szégyenbe hozzalak.
-Egyáltalán nem hoztál volna minket szégyenbe! De ha igen az se számitott volna! Barátok vagyunk!S a barátok jobban rosszban kitartanak egymás mellett!
-Tudom!-sirtam el magam,s végül Luffy mellkasára borultam. -Én...én annyira sajnálom! Megtudtok nekem még bocsájtani?
-Persze.-mondta,ahogy átölelt. -Ez nem kérdés.

      Sokáig beszélgettem még Luffyval,mire azon kaptam magam,hogy végül csak a parkban találtam magam.
-A többiek?-néztem Luffyra.
-Nem jönnek. Csak kettesben szeretem volna beszélni veled.
-Értem.-bolintottam. Most valahogy Luffy annyira más volt...Mintha nem az a gyerekes fiú lenne akit ismerek,hanem egy teljesen más ember.
      Leültünk egy padra,s egy darabig hallgatunk.
-Luffy...Tudom,hogy szörnyen tudsz titkot tartani,de azt is tudom,hogy ezt ugysem fogod elmondani senkinek sem. -Megfogtam a kezét,jelezve,hogy bizzok benne.
-Micsodát?-nézett rám nagy szemekkel.
-Van egy tervem. S szeretném ha segitenél benne. De erről tényleg senkinek se beszélhetsz.
-Rendben,mi az?
-Szétakarom választani Acet és Vivit...