Újra felsírt a kis Luke.Halkan sóhajtva kaptam a fejem a mellettem fekvő nagyobbik Luke-ra.Örömmel konstantáltam hogy mélyen alszik.Mintha nem aludt volna ezalatt az öt év alatt eleget..
Lassan kikeltem az ágyból, és halkan átslisszoltam a fiam szobájába.Benyitva megláttam ahogy az ágya sarkába gubbaszt felhúzott térdekkel.
-Lukey kicsim..-feküdtem be mellé-Miért sírdogálsz ennyit..?
Nem válaszolt.Még csak nem is nézett rám.Lassan a kezeim közé szorítottam és simogattam göndör szőkés tincseit.
Hirtelen eltaszított magától és felpattant az ágyról.Lepetten néztem az aprócska termete után.
-Én félek mama!-zokogott fel ismét.
-Mitől bogaram..?Itt vagyunk.Nincs semmi ami bánthat téged-araszoltam ismét közel magamhoz.-Szörnyek nem léteznek rendben?-mosolyogtam rá.
-Tudom jól!-emelte rám a fejét.
-Akkor..mitől félsz..?
-Valakit láttam az ablakomnál!-mutogatott ki kétségbeesetten.
-Ugyan már..csak a fa árnyéka..aludj vissza, fáradt leszel..-raktam vissza az ágyába.
-Maradj velem kérlek!-ragadta meg a karomat.Halványan elmosolyodtam és befeküdtem mellé.
-Mindig veled maradunk..most hogy apád is köztünk van-simogattam a haját.-Ash és Calum bácsi is itt lesz veled.Soha nem hagyunk magadra.-nyomtam egy apró csókot a kis arcára.Néhány percig még mocorgott, de lassan elnyomta az álom.Ahogy engem is.
