Luke:
Miután lenyugodtunk, Jenna-val úgy döntöttünk, lemegyünk enni egy étterembe. Úgy éreztem ennél boldogabb nem lehetek. Az a nő aki az életem szerelme, a feleségem, és a fiam anyja itt van velem, most már békésebben élünk, és lassan ismét láthatom a fiam.
-Luke, szerelmem!-szorította meg a kezem Jenna. Rápillantottam.
-Elbambultam?-nevettem fel, majd ismét kortyoltam a kávémból.
-De még mennyire..-nevetett fel ő is. A nevetését hallva szélesen elmosolyodtam.-Még azt sem hallottad hogy csörgött a telefonod.-komolyodott el, ami belőlem is komolyságot váltott ki.-Áruld el őszintén kérlek. Ki az a Genevieve?
Válaszra nyitottam a számat, mire Jenna telefonja szólalt meg.
Jenna:
-Erre még visszatérünk!-kezdtem el kutakodni a telefonom után. Amint meglett, és ránéztem a képernyőre, éreztem hogy elsápadok.
-Mi-mi a baj kincsem?-dadogott Luke.
-Az óvoda hív. Luke-kal biztos történt valami...-tettem a telefont a fülemhez idegesen.-Üdv!Miért keres?
-Luke-ot sehol se találjuk..-szólalt meg a dadusuk a vonal másik végéről. Éreztem ahogy a szemem egyből megtelt könnyel, amik végig folytak az arcomon. Luke a székével közelebb ült hozzám, és készült megölelni, de én felpattantam a helyemről és elkezdtem összeszedni a cuccaim.-És csak azért hívtam, hogy megtudakoljam, Önöknél tartózkodik?
-Fo-fogalmam sincs, jelenleg n-nem vagyunk otthon..-fojtottam vissza az elő kívánkozó zokogásomat kisebb-nagyobb sikerrel.- De vannak otthon nálunk elvileg, felhívom őket..
-Rendben, akkor várom a visszajelzését!-ezzel letette.
-Édesem..-állt fel ő is, s a két karja közé zárt. Mellkasába fúrva fejem adtam át magam a zokogásnak.-Mi a baj..?-simogatta a fejemet.
-Lu-Luke-ot sehol nem találják.. eltűnt!-zokogtam fel még jobban, ő pedig lecsitított.-Hívd fel kérlek Ashtonékat..-egyik kezével elengedve vette fel az asztalról a telefont, míg a másik kezével még mindig szorosan ölelt. A következő pillanatban pedig már velük beszélt. Majd letette.
-Ők sem kerültek még haza. De azt mondták, hogy Luke tudja hova mentek ők. Szóval ha meg is szöktött volna.. első dolga lenne hogy odamenne ahol ők vannak.
-Szóval akkor elrabolták.. megint!-zokogtam fel ismét. Pár centire eltolt magától, s a kezébe vette az arcom. El akartam menni onnan, Luke keresésére indulva, de ezt a nagyobbik nem engedte, és lefogott.
-Jenna hé, figyelj rám!-nézett mélyen a szemembe.-Édesem, figyelj! Megfogjuk találni őt, rendben? Épségben! Nem lesz semmi baja! Nyugodj meg kérlek..-törölte le a könnyeket a hüvelykujjával. Csak bólogattam, miután sikerült összeszednem magam-Hazaviszlek.-ragadta meg a kezem, és már indultunk is.
-És mi van, ha egyből hazament..?-gondolkodtam hangosan.
-Az is meglehet, de még az is hogy bent van az óvodában.-motyogta maga előtt.
Pár perc múlva már az előszobában álltunk.
-Szívem..-fordított maga felé Luke.- Elmegyek az óvodába benézek. Ha nem, emlékszel még öt évvel ezelőtti szerződésre a kutatócsoporttal. Kénytelenek leszünk felhívni őket. De ígérem meglesz. Ha elmentem zárj be mindent, mert nem kockáztathatunk.
-Kérlek vigyázz magadra.. nem szeretnélek téged is elveszíteni. Csak most kaptalak vissza..-gördült le ismét egy könnycsepp. Luke elmosolyodott.
-Nem fogsz. Ígérem.-döntötte a homlokát az enyémnek. Hirtelen neszt hallottunk a nappali felől, és szinte egyszerre kaptul fel a fejünket. Egymásra pillantottunk. Luke tátogott egy "maradj itt"-et, de helyette mögötte osontam.
A nappaliba érve, a látvány lesokkolt minket. A kanapén Calum fekszik, csípőjén Ash ül, és félmeztelenül csókolóznak.
