Jenna
-Szia szerelmem!-köszöntem halkan az alvó fiúnak, miközben egy széket az ágy mellé húzva, leültem.Végig simítottam karján, majd a kezem megállapodott az övén.Vettem egy mély levegőt, s folytattam.
-Ahogy az utóbbi napokba is mondogattam..remélem hallasz..Tudd, hogy nagyon hiányzol..A gyönyörű kék szemed, a hangod, a mosolyod azokkal az édes gödröcskékkel..Az ahogy ölelsz, és hogy minden este a fülembe súgod:Szeretlek!-egy pillanatra meg kellett állnom.A hangom a végére iszonyatosan remegett.Nem tagadom, a sírás legszélső határán álltam.Ismét vettem egy mély levegőt, mielőtt tovább folytattam-Csak tudd, én is nagyon szeretlek!És ha nem mondtam elégszer, sajnálom!Ha felébredsz végre, megígérem, a lehető legtöbbször fogod ezt tőlem hallani!Csak kérlek, kérlek, nyisd ki végre a szemed..-kérleltem őt végül már zokogva.Csak tehetetlenül néztem, ahogy nyugodtam fekszik a kórházi ágyon.
Mikor előre hajoltam, hogy végre szájon csókolhassam, akármennyire lesz viszonzatlan, fájdalom nyilalt a hasamba.Nem igazán foglalkoztam vele.Gondoltam, rúgott eggyet a baba.De a következő ilyen erősebb volt.Felkiáltottam fájdalmamban.Majd újból lejátszódott.A baba megindult..
-Jenna, életem..ébredj!-szólítgatott egy édes hang.Szemeim egyből kipattantak, s Luke gyönyörű szempárjával találtam szembe magam.-Miért sírsz?-kérdezte lágyan, az arcomat simogatva.Rájöttem, hogy nem simogatta, inkább letörölte a könnyeimet róla.
-Sajnálom, csak..-beharaptam az alsó ajkam.Éreztem, ha tovább folytatom, ismét kibukik belőlem a sírás.
-Csak?-tűrt egy tincset a fülem mögé.Végre a másik karjával is átölelt.Vele pedig a gerincem mentén simogatott.-Nem kell sajnálnod semmit, édesem..
-Annyira szeretlek, Luke!-gördült végig az arcomon egy újabb könnycsepp.
Válaszul csak szélesen elmosolyodott.Az eddigieknél is szorosabban magához vont.
-Végre egyszer pihenünk így, és te elalszol, majd sírva ébredsz..-kuncogott fel-Ennyire csak nem lehetek rossz!Vagy igen?-biggyesztette le az ajkát.Úgy nézett le rám.
-Te vagy a legjobb!-kuncogtam fel én is.Önelégülten mosolyogva hajolt le, és nyomta az ajkát, az enyém ellen gyengéden.
