III.

134 3 2
                                    

Luke

Jenna elment, Calum-ék jöttek.Hangosan sóhajtva tettem a fejemet az asztalra.

-Nos?-jött a kérdés Ashton felől.

-Egy árva szót nem mondott.Cserébe rákiabáltam és erőszakosan szorítgattam a csuklóját..-túrtam a tincseim közé.-Megijesztettem.És ahelyett hogy megbeszéltük volna, ő inkább elment.Ti pedig jöttetek.

-Haver menj már könnyíteni magadon, mert így nem tudsz beszélgetni senkivel se-dobta le a cuccait Cal.

-Elvágom a torkodat Hood, ha még egy ilyen megjegyzést teszel-morogtam rá.

-Nem kezdünk öldökölni világos?!Elég volt ebből-rivallt ránk Ash.-Te pedig-mutatott rám-Menj ki és szellőztesd ki a fejed!Világos?!Lassan tényleg elveszted az eszed.

Felpattantam a helyemről, s a telefonomat a kezembe véve indultam ki.

Jenna

Néhány óra múlva miután elmentem otthonról, a kis Luke-ért mentem az oviba.Amint beértem a csoportjába, megint csak arra számítottam, hogy vigyorogva áll az ajtóban.De nem így volt.

Luke a sarokba gubbasztott felhúzott lábakkal, és csak meredt előre.

-Mrs.Hemmings!-szólt felém a csoport dadusa.

-Üdv..Luke büntetésbe került?-néztem rá kérdőn.Hevesen rázni kezdte a fejét.

-Ellenkezőleg..egész nap ilyen volt.Nem volt hajlandó enni, aludni..még játszani se.Történt otthon valami?

-Csak annyit mondott este hogy fél..Nem tudok másról..-válaszoltam, s odamentem a fiúhoz.-Édesem..rosszul vagy?-simítottam meg az arcát.Rám pillantott hasonló babakék szemével, mint ami az apjának van, s a nyakamba ugrott.-Jól van..Itt vagyok-nevettem fel halkan miközben felkaptam.Szorosan csimpaszkodott a nyakamba.Elköszöntem a dadustól és elindultunk haza.

Luke egyszer se szólalt meg, bármit kérdeztem.Végül feladtam és csöndben mentünk tovább.

-Megjöttünk!-mondtam hangosan amint beértünk a házba.Cal és Ash a konyhából jöttek ki mosolyogva.

-Szevasz kisöreg-borzolta össze Cal, kis Luke haját.Még most se moccan meg.Cal furcsán nézett rám, majd átvette tőlem Luke-ot-Valami baj van?-tette le a földre, ő pedig leguggolt hozzá.Nem válaszolva felrohant a szobájába.

-Reggel is furcsa volt..-sóhajtott fel Ash.

-Nem tudom mi a baja..-túrtam a hajamba-Luke?-néztem ismét rájuk.

-Kiküldtük kiszellőztetni a fejét.-vontak vállat.

-Aha..-sütöttem le a szemem, majd én is felmentem.

Luke

Már bőven besötétedett mire hazaértem.A házban is sötét volt, így gondoltam mindenki lepihent.

Halkan fellépdeltem a lépcsőn egészen a szobánkig.Nagyot nyelve nyitottam be.Az ágy üres.
Összehúztam a szemöldököm, ám ekkor kinyílt a fürdőszoba ajtaja, s Jenna lépett ki maga köré tekerve egy törölközőt.Haja víztől csöpögött, és a cseppek végigszántották a vállát.A válláról néhány csepp elgördült egészen a..Jézus ne kalandozz már el!

Amint felém fordult, a szája elé kapta a kezét, s abba sikított eggyet.Majd elfordult tőlem.

-Csak én vagyok nyugi-kuncogtam fel, és közelebb léptem, mire ő előrébb.Hangosan sóhajtottam-Jenna ne menekülj kérlek..Sajnálom!

Szorosabban összefogta maga körül a törölközőt, de nem volt hajlandó megfordulni.

-Fordulj meg kérlek..-suttogtam.Az egész ház csöndes volt, de ezt még én is alig hallottam.

-Hol voltál idáig?-kérdezte a válla fölött átnézve.

-Kiszellőztettem a fejem..

Lassan eloldalazott vissza a fürdőbe.Kissé idegesebben megnyomogatva az orrnyergemet leültem az ágyra.

-Tényleg ezt fogjuk játszani?!Te ellöksz, én bedühödök aztán elhidegülünk?!-csaptam az ágyra a kezem.Lassan kivánszorgott mostmár pizsomában.-Miért löksz el?Áruld el nekem kérlek!-vettem vissza a hangerőmből.

-Kicsi Luke-kal valami baj van.Egész nap furcsa volt mindenki szerint, és mikor kérdezzük nem válaszol-ül le a másik végbe az ágynak.

-Oh, hát ez ismerős-feleltem gúnnyal a hangomban.Élesen beszívta a levegőt.

-Ennek most nem itt van a helye..A fiúnkról van szó!-szűrte ki a foga közül.

-És mi?!És a mi kapcsolatunk le van szarva?!

-Nem igaz..Te féltékeny vagy!-nevetett fel hitetlenül-Nem hiszem el hogy féltékeny vagy a saját fiadra!

-És ha igen?!

-Jenna, Luke!-hallottuk Calum kiáltását hirtelen.Minden ami idáig köztünk volt feszültség, elillant.Kétségbeesetten pillantottunk egymásra, és ugyanolyan kétségbeesetten futottunk a kiáltás forrásához.

-Luke eltűnt!-mutogatott az ágyra.

Ezek után..(L.H)Where stories live. Discover now