Privátszám, avagy a telefongyilkos

Hosszú út

Nagy meglepetés fogadott, mikor a pszichológus fogadóterméből kiérve drága felettesemet találom magam előtt. A váróteremben ült magányosan és mosolyogva. Gondoltam ő is várt valami időpontra, így tudomást sem véve róla elindultam mellette, ám ez a technika felettébb sem vált be, ugyanis hallani lehetett, ahogy Mr.Collins léptei az enyémet követik. Még mindig nem voltam hajlandó megállni neki, egyszerűen csak sétáltam tovább, hogy az irodámba beérve a megkezdett három ügyet végre befejezhessem.

- Nos Nora? Milyen volt a második találkozás Dr.Philips-sel?

- Rettentően megható és nyálas volt, Mr.Collins - válaszoltam akkora közönnyel és undorral egyben, amekkorával csak tudtam. És láthatóan sikerült.

- Jaj Nora kedves, de hiszen ő a legjobb pszichológus.

- Vitattam én ezt? Csak azt mondtam, hogy megható és nyálas volt.

- Jaj Nora neked állandóan ilyen hangulatod van. Pedig jó hírrel szolgálnék.

- Új akta? - fordultam meg picit kételkedve, hiszen ennyi munkát nem hiszem, hogy bírtam volna már és valahol nagyon jól tudtam, hogy kedves Collins úr sejtette ezt, csak legkedvencebb szórakozása, hogy viccet csináljon belőlem és hogy az idegeimet ötezer szálra hasogassa.
- Gyalog jöttél ide, igaz? - kérdezte kíváncsian, ugyanakkor éreztem a hangjában, hogy valami mesélni valója akadt és egy egész regényt fog most elszavalni nekem egy újabb aktáról

- Nem, gördeszkával, rollerrel és bevásárlókocsival - válaszoltam vissza enyhe cinizmussal a hangomban.

- Látom a humorod még mindig valahol elveszett a múltadban. No gyere, elviszlek.

Nem szívesen ültem be mellé, mert egy pedofil állat néha... néha mindig. Ez most is megmutatkozott. Ahogy beültem, rögtön le akart kapni, én azonban erősen ellöktem magamtól.

- Térjen a tárgyra, Mr.Collins, mert csak az időmet rabolja, sétálva hamarabb odaérnék.

- Jaj Nora, te tényleg nem változol. Pedig ideje lenne neked is szórakoznod.

Meg sem várva a mondandóját, automatikusan az ajtó kilincsre helyeztem a kezem és már épp meghúzni készültem volna...

- Nora várj! Nem ezt akartam igazából na, van más is, ez tényleg a munkával lenne kapcsolatos.

- Higgyem is el?

- Fontos. Tudod van egy rejtett ügyünk. Jobban mondva nem olyan rejtett csak eddig az öt legtehetségesebb nyomozó dolgozik rajta.

- Van ilyen?

- Persze. Igazából már évek óta megy a gyilkos után a hajsza. Egyre több embert és rendőrt alkalmazunk az ügy megoldásához. De sehogy se lesz ez jó. Kell még ember. De te nagyon jól megoldasz ilyen ügyeket. Már téged is beajánlottalak a gárdába. A segítségedre lenne-

- Te tényleg azt hitted, hogy elvállalom? Na ne viccelj. Így is rengeteg a munkám.

- Az összeset átveszem! - kiáltotta azonnal felettesem. És őszinte leszek meglepett és egyben megijesztett. Akár milyen lyukas fejű és perverz Mr.Collins, egy elég jó nyomozó, egyedüli hátránya a lustaság. Még a legeldugottabb maffiacsoportok közül is csapdába ejtett jó párat. Pedig a maffiákkal még én sem szerettem foglalkozni, ugyanis kényes és hosszadalmas ügyek lehetnek. Felettesem pedig majdnem rekord idő alatt rájött, hol is rejtőznek ezen maffia csoportok. És ha egy ilyen nyomozó nem tudja megoldani az ügyet és kétségbeesetten várja a segítségemet, na az azt kell mondjam, nem piskóta feladat.

Nyeltem egy nagyot. Nem szokásom félni dolgoktól de ez most meghökkentett. Mr.Collins is látta rajtam, hogy most lehet egy kicsit túlzásba vitte a produkcióját.

- Privát szám. A neve Privát szám.

- Privát szám? Mégis miféle név ez? - majd a kezembe nyújtottam az ő papírkötegét, és amin meglepődtem, hogy nem volt olyan vastag, tehát nem volt olyan sok nyom és bizonyíték ahhoz képest, hogy pár éve történtek már vele kapcsolatban dolgok.
- De hiszen egybe van írva a privát szám!

- Egybeírjuk. Ez a neve. Privátszám. Nem sok mindent tudni róla. 

- Mégis mi az a nem sok minden?
- Igazán elmehetnénk már az irodába! - majd beindította az autót és kínos csendben vezetett végig a rendőrséghez vezető úton, ami most kivételesen életem leghosszabb útjának tűnt.