Jansti Szösszenetek

VR Meglepetés/1/MPRG

Sziasztoook! Ahogy látjátok a meghoztam egy több részes történet első fejezetét. Remélem mindenki elfogadja és majd ájuldozik rajta. :D Nem írtam még ilyet, de ezt nagyon aranyosnak találom. Mármint a témát. Mivel nincs elég tapasztalatom nem is tudom milyen lesz, de bízok abban, hogy tetszik majd nektek is. Igazából ezt a bevezetőt már másodjára írom xD Először nem tudtam kiposztolni. Most hátha. Nem is húzom a szót itt a történet. :* 

~Pisti~

Egyre inkább ráfeszülve viszek ki egy játékot a délutáni Streamben. Kibaszott fos, de megígértem, hogy végigjátszom és már nincs sok belőle. Legalábbis remélem.

Pont most nincs itt Jani se, mert akkor talán ő megnyugtatna. Esküszöm, mintha egy rage game-mel foglalkoznék. Annyiszor meghaltam már. A Bloody Traplandre emlékeztet. Sose lesz a kedvencem. Nem is volt. Minden egyes perccel vagy a live végéhez vagy a játék ugyanezen részéhez érek.

Közben fél szemmel néha a csetre pillantok illetve a donation-ökre és feliratkozókra. Mivel eléggé felhalmozódtak így elkezdtem beolvasni mindet, de idő közben megint meghalok a figyelmetlenségem miatt. Na, itt már tényleg felmegy bennem a pumpa.

- A mocskos kurva élet bassza meg, ezt a rohadt játékot ott ahol van! Még csak nem is CatMario vagy a Bloody Trapland- temetem az arcom a tenyerembe.

Általában ilyenkor elnézést kérek és kimegyek a képből, hogy a fekete hajú kollegám megnyugtasson azzal a kis szájra puszival, amivel pár nappal ezelőtt is tette, de most nincs itthon. Felment Pestre faszom tudja miért. Nem akarta megmondani így rám maradt minden viszont nem bánom. Kell egy kis távolság is, igaz minden este beszélünk, de akkor sem ugyan az, mint amikor itt van.

- Bocsi srácok, ha túl hangos vagyok csak már nincsenek idegeim. – Ez részben igaz is. A sok horror meg rage felőrülte mindet és egyre rosszabb a közérzetem is.

Jani persze mindig megnyugtat, az igaz más, hogy hogyan teszi, de sikerül neki, amiért gyakran hálálkodom neki.

-Sajnálom, de már végképp nincs lelkierőm visszakapcsolni ezt a fosadékot szóval, a maradék,- megnézem az órám-, háromnegyed órában beszélgetünk egy kicsit. Remélem, megfelel!- iszok bele a saját kulacsomba, ami a karácsonyi Streamben is megjelent.

Negyvenöt perc alatt elég sok kérdésre válaszolok, néha írok is a csetbe a végén pedig elköszönök és leállítom az előadást. Pár percig még csendben ülök elnézve, ahogy a fanok még beszélgetnek. Volt, aki sajnálta, hogy nem folytattam aztán volt olyan, aki nem. Kicsit látták rajtam a feszültséget, amit nem is igazán a játék, hanem Jani hiánya okozott nekem. Sosem voltunk külön egy-két napnál tovább, de ő most egy hétig van oda szóval Twitch-en most csak engem látnak.

Miután kikapcsoltam a gépem, kimentem az előszobába majd a konyhába hogy összedobjak magamnak valamit.

Nem sokan tudják ~rajtunk kívül senki~, de már nincsenek barátnőink. Nekem nincs Anita. Janinak nincs Adri. Csak mi vagyunk egymásnak és az így van rendjén. Sőt! Ideköltöztem a szerelmemhez, hogy még inkább egymás közelében legyünk.

Szeretem. Annyira szeretem, hogy néha már fáj, amikor nem érhetek hozzá.

Oh pedig mennyire megtenném még Stream alatt is.

Jó Pisti. Most állj le! Ameddig még tudsz...

Sajnos nem volt elegendő lelkierőm és elkezdtek megrohamozni az emlékképek, amiket az indulása előtti estén rögzítettünk. Ahogy a live után durván nekem esik, ahogy a lábait az ölembe rakja én meg az ölembe húzom, ahogy összesimulunk, ahogy a közös szobánkba viszem majd ezeknek a folytatásai.