Jansti Szösszenetek

Első csók

Sziasztok!! Itt lenne egy aranyos kis sztori. Nagyjából két óra alatt lettem vele készen. Nem nagy was ist das a dolog. Illetve ezzel szeretném megköszönni az 1.6k megtekintést 154 vote-ot és a 101 kommentet. Imádlak titeket és remélem tetszeni fog ez is. 
Jó olvasást! <3 

Jani

Megálltam, a számomra már oly régóta ismert ajtó előtt. Bekopogtam és vártam.

Pisti édesanyja, Anna nyitott ajtót mosolyogva.
- Szia, Jani! Gyere be! - mondta, szélesre tárva az ajtót.
- Jó napot! Pisti?
- Még énekkaron van, nemsokára hazaér, addig nyugodtan felmehetsz a szobájába - mosolygott kedvesen.
- Köszönöm, akkor fent megvárom.
- Esetleg kérsz valami üdítőt vagy harapni valót? - szólt utánam.
- Köszönöm, nem kérek - indultam fel a lépcsőn.

 Beléptem szobájába, aminek minden egyes szegletét ismerem már, nagyon sokat járok hozzá. Ő legjobb barátom és mindent együtt csinálunk. Rádőltem ágyára, majd pár percen belül el is nyomott az álom.
- Ébresztő!! - ugrott rám valaki.
- ÁÚ! Szállj le rólam, agyon nyomsz Te hájas!
- Micsoda? Rendben, Te akartad, ha harc hát legyen harc! - mondta, nekiállva csikizni, ezt utáltam, mert szörnyen csiklandós vagyok.
- Ne, Pisti! - fuldokoltam a nevetéstől.
- Csak akkor engedlek el, ha azt mondod, hogy szeretsz és bocsánatot kérsz, amiért ledagiztál!
- Akkor... Hagyd abba... mert.... így... nem tudom... elmondani... - fuldokoltam a röhögéstől.

Elemelte kezeit, majd nagy levegőt véve nekiálltam mondandómnak.

- Mit óhajt még Királyom, ne nyaljam fényes a.... - nem bírtam befejezni, mert újra belekezdett kínzásomba.
- Jó... rendben... szeretlek és bocsáss meg....
- Nem hallottam rendesen - mondta abbahagyva csikizésem.
- SZERETLEK ÉS BOCSÁSS MEG!! - kiáltottam hangosan, mire rátapasztotta kezeit a számra.
- Halkabban Te idióta! - csitított.
- Mi van, félsz, hogy mindenki megtudja, hogy belém vagy esve? - kuncogtam alatta.
- Ha ha ha, humorzsák! - szélt le rólam, majd leült az ággyal szembeni babzsákra. Felültem, hátamat nekidöntve az ágytámlának.
- Milyen volt a suli? - érdeklődtem.
- Uncsi, uncsi és uncsi... Viszont - csillantak fel szemei - az énektanár azt mondta, hogy nagyon jó hangom van.
- Ennek örülök, bár kis korod óta ismerlek, mégse hallottalak még énekelni...- görbítettem le számat.
- Nem szeretek mások előtt szerepelni... - szégyellte el magát. Ilyenkor olyan aranyos volt.
- Amúgy azért jöttem, mert kéne egy kis segítség vagy tanács.
- Tőlem? Te vagy az idősebb! - lepődött meg kijelentésemen.
- De az semmit se jelent, azok csak számok! Szóval segítesz?
- Érted bármit! - mosolygott.
- Emlékszel Orsira? - bólogatott - el akarom hívni randizni, de nem merem, mert... még sose csókolóztam és ez gáz.
- Dehogy is az, még Én se! - jelentette ki, mint aki büszke rá.
- Jó, de Te 16 vagy Én 18! - szomorodtam el.
- Ez nem baj, nincs meghatározva, hogy kinek mikor kell túlesnie rajta! Ne foglalkozz ilyenekkel! Másrészt meg nem értem, hogy miért nem tapadnak rád a csajok, hiszen kedves, okos és jóképű vagy!!
- Oh, Köszi! Mégse kellek senkinek... - hajtottam le fejem.
- Ha lány lennék, már rég letepertek volna! - nevetett.
- Ez kedves! De térjünk a lényegre, mert még nem mondtam el mit is szeretnék... - vettem egy nagy levegőt mondandóm végére érve és folytattam.
- Szóval... - vakartam meg tarkómat - azt szeretném... hogy csókolj meg... - böktem ki végre göndör barátomra nézve.

Pisti kikerekedett szemekkel, tátott szájjal és lefagyott arccal figyelt engem.

- Micsoda? Ez...ez..ez most komoly? Én se tudok csókolózni! Nem olyannal kéne, aki már tapasztalt? Meg hát pasik vagyunk...
- Ugyan már Pisti, régóta ismerjük egymást! Kérlek... - néztem rá könyörgő szemekkel.
- Nem tudom, ezen még gondolkodnom kell.
- Rendben!
- Most viszont segíthetnél a matekban, mert 2-est kaptam - jelentette ki szomorkásan.
- Hogyhogy? Amikor itthon tanulsz velem akkor minden sikerül, legközelebb beülök a dolgozatra!
- Na, akkor fogjunk neki! - ütögettem meg az ágyat mellettem, jelezve, hogy jöjjön ide.