Jansti Szösszenetek

VR Meglepetés/4/ MPRG

Sziasztook! El sem hiszem, hogy elérkeztünk ennek a történetnek az utolsó előtti részéhez :'( Még egy rész természetesen hátra van szóval legalább TI kedves olvasok NE legyetek depressziósok ez miatt. Mielőtt elkezditek olvasni komolyan figyelmeztetlek titeket, hogy zsebkendőt KELL készíteni. Jó olvasást :* 
U.I.: Bocsi a hosszáért :/ 

„Megadó sóhajt hallat az orvos.

-Uram. Rossz hírem van! A baba... Az ütés miatt meghalt. Sajnálom- hajtja le a fejét."

Rengeteg minden futott át rajtam, majd arra következtettem, hogy ez biztos csak egy rossz vicc.

Hitetlenül felnevettem, de a doki változatlan arckifejezése elkeserített. Érezni kezdtem, ahogy a könnyek a szemeim szúrják, viszont még mindig nevettem ám ez percek alatt egyre hevesebb zokogássá alakult. A vállam már nem jókedvemben rázkódott.

- Téh...téhnyleg ..?- kérdeztem bár nem mertem kimondani az utolsó szót. Túl borzalmas lett volna.

Csak egy bólintást kaptam válaszul, mégis azt éreztem, hogy még inkább megtört bennem valami. Valami, amit többé nem lehet megjavítani.

Miután lenyugodtam legalább annyira, hogy lássak is valamit elindultam haza. Természetesen próbáltam eltüntetni a sírás nyomait

Mikor beérek a lakásba csak köszönök, de nem csinálok semmi mást.

Elbattyogok a fürdőbe, majd belenézek a tükörbe.

Jól szemügyre veszem az alakot, aki visszanéz rám és elcsodálkozok azon, hogy miért nem tört még össze. Iszonyatosan feldagadtak a szemeim, bevéreztek, alig kaptam levegőt és elképesztő mértékben hasogatott a fejem. 

Gyorsan lefröcsköltem magam hideg vízzel, hátha sikerül lenyugtatni a fájdalmasan lüktető arcom csak sajnos nem válik be a terv. 

Írok Pistinek egy üzenetet:
"Mikor érsz haza? :)"
"Van még pár elintéznivalóm, de sietek haza. :* Minden oké volt? <3 "
" Persze :) Minden a legnagyobb rendben"

Ohh! Pisti, ha tudnád mi van. 

Főzök le magamnak kávét, amit felviszek a vágáshoz is. Leülök a gép elé, miközben kortyolgatom a forró feketémet, majd belelendültem a vágásba.

Nem tudom mennyi idő múlva arra riadok meg, hogy egy kéz tapad a vállamra, mire felkapom a fejem.

-Pisti a kurva életbe! A szívbajt hozod rám! Jézusom- baszom le. Legalább szóljon már, ha bejön.
- Bocsi, bocsi. Azt hittem, meghaltál.- motyogja lehajtott fejjel.
- Oké mindegy.- sóhajtok.

Nem is tudja mennyire elbaszottul érzem magam. Nem is figyel rám. 

István is leült mellém vágni. Éjjel fél egyre végeztünk is mindketten, majd elmentem bezárkózni a fürdőbe.

Levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Megengedtem a vizet ezzel egyhuzamban pedig megeredtek a könnyeim. 

Miért pont vele történik ez? Annyira szerettem volna, ha tényleg lenne Pistivel egy gyerekünk, de persze elbaszom, mint mindent. 

- Akkora egy idióta vagyok- sírom el magam halkan, hogy véletlenül se lehessen hallani a víztől. Igaz mondjuk legszívesebben már lemartam volna a hátamról a bőrt, annyira égeti a víz mégis kibírtam azt a pár percet. 

Miután felfogtam, igazán miért is jöttem gyorsan letusoltam, majd a törölközőmmel kiléptem és megtörölköztem.

Bemegyek a szobánkba, ahol a szerelmem az ágyban fekszik kezében a telefonjával.

-Édes, mehetsz fürdeni- szólítom meg lágy hangon a tenyerem pedig karjára rakom. 

Arcára nézek, mert úgy tesz mintha nem is hallaná, viszont így szinte röhögőgörcsöt kapok.

 -Basszus!- nevetgélek- Minek játszol ezzel?- nézek vissza a telefonra, amin a CatMario ment.

Kicsit letérdelek az ágy mellé azt nézve, hogy hogyan lesz a feje idegesebb és vörösebb. Kis idő után ezt megelégelem, ezért elveszem a készüléket tőle, mire rámnéz.
- Menj fürdeni! Majd utána játszol még- kuncogok.

Komótosan feláll és elindul én pedig felveszem a pizsamámat. Az ágyba fekve rám tör az álmosság így hagyom magam a jóleső tudatlanságba sodorjon a fáradtság. 

Az elkövetkezendő pár hónapban valami megváltozott. Nem is. Inkább valaki. Azaz én változtam meg.

Ezalatt azt kell érteni, hogy folyamatosan dolgozok, eltávolodtam Pistitől és nem alszok vele egy szobában. Ezeket mikor a kedvesem észrevette elcibált egy orvoshoz aztán meg egy pszichológushoz. Mondhatom ezek nem segítettek, de a doki írt fel valami erős nyugtatót, amit szednem kell. Csak tudnám minek.

Azóta már vagdosom is magam, gyógyszerfüggő lettem az öngyilkosság gondolata is nem egyszer fordult már meg a fejemben. Egyébként pedig igaza van a kis hangnak a fejemben, akivel folyton erről veszekszek. Eddig csakis azért nem mertem végrehajtani, mert a szerelmemre is gondoltam. Most viszont már ő sem tud érdekelni. Nem akarom a fájdalmat többé.

Nem sokra rá eljött egy olyan nap, pontosabban a mai nap, mikor Pisti nincs itthon.  

A szobámban ülve gondolkodok, hogy mi lenne a legjobb módszer, amivel lassú és kínlódósabb halálom lehetne. 

Átgondoltam 2-3 lehetőséget, de folyamatosan a kötél felé tértek vissza. Ez lett a választásom. 

Elmentem keresni valamit, amivel egyszerűen meg tudok mindent csinálni, de nem találtam semmit. Végül aztán eszembe jutott valami, mégpedig az, hogy mi lenne, ha az egyik VR headset kábeljét használnám. Elvigyorodva nyúlok az egyikért és leszedtem a zsinórt, majd a másikról és a harmadikról is. 

Ezeket kellő hosszúságban összekötöttem. Az egyik végét a székem gurulós lábához jhonnyztam a másikat pedig a gerendán átvetve a nyakamhoz, ahogy illik. 

Természetesen nem maradhatott el a búcsúlevél, de azt már megírtam így nincs vele bajom. Gondoltam arra is mi van, ha felborul a szék, ezért ráraktam a gépházamat. 

Felállok a székemre, miközben elszámolok háromig, majd hirtelen lelépek róla. 

Megszorul a torkom körül a hurok és egészen addig a halál, a megváltás és a megkönnyebbülés jár a fejemben, míg tényleg el nem érnek a jótékony sötétséggel járó öntudatlansággal kézen fogva.