Jansti Szösszenetek

A Holmes sztori/1/Slash

Sziasztok! Huu nem is tudom mióta nem volt komolyabb sztori itt, de most újra itt vagyok eggyel! Szerintem a címből is látszik, hogy ez egy Holmes történet, viszont meg kellett változtatnom a neveket. Remélem mindenki tudni fogja kiről és mikor lesz szó. 
A sztoriról annyit, hogy minden Jani Holmes végigjátszást felölel majd+ még a sorozatból is veszek át párat, Janit pedig imádjátok azért, mert belebolondított Sherlockba :D 
Jó olvasást <3

John Holmes és Steve Watson [Jani és Pisti]

~John~

A parkban sétáltam a reggeli kávém kíséretében, hogy az egyetemhez érjek időben.

Beérve az egyik professzorom is ott találtam. Philip Stamford. Középmagas, szemüveges, kövér alkat, szívinfarktusra hajlamos ember.

A papírjait tanulmányozza, miközben becsukom az ajtót. A váratlan hanghatásra ijedten felém kapja a fejét.

- Oh, John! Nem is hallottam mikor megérkezett. Miért van itt ilyen korán? -halkan beszél hozzám az iratokat lerakva.

Fáradt. Rosszul van kötve a nyakkendője, az ingje félregombolva, tehát sietett. A holmijaira nem vigyáz és tegnap este borozott a számlák tetején lévő vörös italfoltból ítélve.

- Sosem tudok mit kezdeni magammal túl sokáig itt, viszont lefoglalhatom az elmém. Nem mellesleg finom volt a bor, amit ivott? - fordulok meg, ám a vállam fölött, még visszanézek meglepődött arcára- A boncteremben leszek, ha kellek -lépek ki az ajtón az említett helyiség irányába indulva.

Ahogy belépek az ajtón, megpillantom Oliviát, aki gyakran segítségemre van.

- Meg sem lepődök, hogy megint itt talállak! –nevet fel- Most mit fogsz vizsgálni? –jön közelebb érdeklődve.

- Még nem tudom, de el is akarom kezdeni –dobom ki a műanyag kávéspoharat s a kabátomat pedig egy székre terítem.

- Mivel szeretné kezdeni Mr. Holmes? –lépdel még inkább felém egyenesen bele a komfortzónámba.

Idegesen harapdálja ajkát a reakciómtól félve, ami nincsen. Sajnálom szegény lányt. Reménytelenül belém van esve, hiába akarja titkolni, de én nem ezt érzem iránta. Csak egy egyszerű segítő.

- A mai nap nincs szükségem sérüléseket vizsgálni a halottakon Olivia–szólalok meg hideg hangon- De köszönöm.

- Értem John. Akkor minden jót –siet ki a helyiségből.

Amint végleg becsukódik az ajtó, kísérletezni kezdek különböző vegyszerekkel.

Nem kevés idő múlva újból kinyitják a terem ajtaját csak most Stamford professzor lép be.

- John mond csak, hol laksz most? –jön közel és az asztalra támaszkodik fél kézzel.

- Egy olcsóbb kis lakást bérelek bár nekem kevés a hely és a szomszédok is panaszkodnak. Kinéztem magamnak egy szebb otthont, amit sajnos egyedül sokallok kifizetni, ha találnék egy társat, akkor azonban rögtön beköltöznék.

- Figyeljen John, meglátom, mit tehetek és segítek lakótársat találni –mosolyog rám, mire egy bólintással megköszönöm a segítségét- Addig is nem kérsz egy újabb kávét vagy mondjuk enni? Bőven elmúlt ebédidő is –figyelmeztet, ez azonban hidegen hagy, így egy fejrázással válaszolok.

- Akkor további jó munkát –koszon el majd elsiet ő is. Én pedig folytatom a félbehagyott kísérleteket.

Újabb hosszú órák eltelte után nyílik csak a terem ajtaja.