•Overdose•Oh Sehun ff.• [SZÜNETEL]

•7.rész• Tenzi vs. Tenzi•

Idegbeteg voltam, egész héten. Lenőtt a hajam, újra kéne festeni. Tenzi bármikor beállíthat, és Sehun sőt mindenki megtudja hogy hazudtam. De hát miért aggódok én emiatt?? Utálom Oh Sehunt! Még is jól elbeszélgetünk esténként.

Fent a suli tetőn lógattuk a lábunkat és bámultuk az eget. Olyan furcsa, hogy csak ketten vagyunk, és normálisan beszélgetünk. Amióta ebben az iskolában vagyunk csak marakodtunk Sehunnal. 

- Tudod Tenzi, örülök, hogy te más vagy mint a többi lány. - néz rám sötét szemeivel. - A tesód is ilyen mint te?

- Umm, nem. Ő egy másik univerzum, nyers és ami a szívén az a száján. - mondom ezt úgy, hogy ez vagyok én. - Kár, hogy  szüleink szégyenlik őt...

- Te is legalább olyan vagy mint ő. - mosolyodik el. 

- A látszat. - nézek le.

- Látszat? - néz rám értetlenül. 

- Nem érdekes. - nevetem el magam idegesen. - Hűvös van,menjünk be. - fogom meg a kezét.

Na igen, ez elsőnek marhára romantikusnak tűnhet, csak hogy a diákok és a haverok előtt, egy idióta. Folyamatosan beszólogat, és bökdös a hülye tollával,amit én rendszerint elhajítok, vagy ketté töröm. 

Most egy kiváló történelem órán ülünk,és Sehun pofázik a hátam mögött. Amivel gyárilag nem lenne bajom,de rólam beszél.

- Mond csak, befognád? Hallom,hogy rólam beszélsz. - fordulok hátra. 

- Arról beszélek akiről csak akarok. - dől előre, majd benyomja az orrom a mutató ujjával. 

- Ha még egyszer hozzám érsz, elköszönhetsz a férfiasságodtól.- kapom el az ujját,és hátrafeszítek, és ő tűri, majd elrántja. 

És ekkor történt a baj.

Megjelent.

A.

Nővérem.

Hogy az a...

- Kisasszony...-hűlt el a tanár. 

- A nevem Karlik Lea, és a nővéremért jöttem. - néz rám,majd szúrós pillantásokat lövellek felé.

- Tenzi itt van...- robban be Berta, de mikor meglátja hogy mindenki sokkolva van, egyből befogja. 

Besöprök mindent a táskámba, majd megragadom a nővérem kezét és kivonszolom a folyosóra.

- Mit keresel itt? Miért jöttél vissza? Tönkre teszel mindent! - kiabálom, mire Tenzi bosszúsan néz rám.

- Nézd Lea, vissza kell menned a gimnáziumba. Ráadásul anyuék rájöttek mindenre. - mondja.

- Talán félsz tőlük? Ez az igazság,félsz tőlük,mert te vagy anyuci és apuci tökéletes kis lánya! - vágom a képébe,mire egy hatalmas pofon csattan az arcomon.

- Nőj fel végre! - és eltűnik.

- Gyere, menjünk. Túl sokan néznek. - mondja Berta.

A szobámba pakoltunk a bőröndökbe mikor kopogni kezdtek, mondtam Bertának hogy bárki keresne nem vagyok itt. Csak hogy az ajtó előtt Sehun állt,aki erősködött, és végül bejutott.

- Tenzi mi ez az egész? - kérdezi.

Nem szóltam semmit, csak pakoltam tovább, és igyekeztem nem figyelni rá. Megfogta a kezem,és maga felé fordított.

- Tenzi, mondj már valamit!

- Én nem Tenzi vagyok! Leának hívnak! Hazudtam, tudom.- fakadok ki. - Sajnálom,hogy nem az vagyok akinek gondoltál. Én vagyok az akit szégyellnek, én vagyok az aki nyers és mindent kimond amit gondol. Tudtad, hogy hazudok, de még is megvagy lepődve.

Megvetve nézett rám, majd elengedte  a kezem és kiviharzott a szobából, én pedig a földre rogytam és csak bőgtem. Berta magához ölelt, és türelmesen várta hogy megnyugodjak.

Az ágy előtt ültem, Berta bepakolt helyettem, én eddig csak bámultam a semmibe.

- Szerelmes vagy belé. - ül le mellém a barátnőm.

- Nem tudom miről beszélsz. - nézek rá, mire elneveti magát.

- Ismerlek Lea.

- Tudom.

Rádőltem a vállára, és becsuktam a szemeimet, kicsit magam akartam lenni a gondolataimmal. Kicsit pihenni akartam, hogy legyen erőm elmenni innen. Újra kopogtak,de én nem nyitottam ki a szemem. Éreztem hogy, leülnek mellém, és ez nem Berta volt.

- Hé, Lea tudom,hogy nem alszol. - mondja Baek.

- És ha még is? - kérdezem.

- Hát öreg hiba lenne. - szólal meg Xiumin. - Nyisd ki a szemed, és kelj fel.

- Figyelj cuki, nem fogok felkelni mert úgy nézek ki, mint aki most mászott ki egy koporsóból. - nyitom ki a szemeimet. 

- Legalább kinyitottad a szemed. - ölelt magához. - Nem szeretnénk ha elmennél. - puszilja meg az arcom.

- Elég lesz Xiumin, ne ölelgesd már! - szól rá Baekhyun.

- Féltékeny vagy! - jelenti ki Xiumin.

- Francokat! - morog,majd megölel ő is. 

- Miért jöttetek ide? - kérdezem.

- Mert kampányolunk amellett, hogy ne menj el. - engednek el, majd felállnak és felhúznak. - Gyere szépen velünk.

- Nem! - makacsolom meg magam.

- Oké, B terv! - dörzsöli össze a tenyerét Baekhyun. 

Baekhyun a vállára dob, és már visz is ki a szobából. Minden szem ránk szegeződik, és ez egyáltalán nem tetszik,főleg most hogy nagy bajban vagyok. Baek egy szobába tesz le, és Xiumin pedig bezárja az ajtót. Kérdőn nézek rájuk,hogy most mit művelnek.

- Nézd Lea, szerintem nagyon jó lesz ha nyugton maradsz, és nem nehezíted meg a dolgunkat. - magyarázza Baekhyun.

- Ne akarjatok nagyobb galibát csinálni. - könyörgök nekik.

- Nyugi Lelu, minden a legnagyobb rendben lesz. - néz rám a cuki.

- Lelu? - kérdezem.

- Yap, talán nem tetszik? - kérdezi Xiumin.

- De, tetszik. Tőled minden. - mondom, és elmosolyodom mire ő is.

- Oké, elég lesz a nyáladzásból! Maradj itt, mindjárt jövünk. - mondja Baekhyun és húzni kezdi egy másik ajtón ki Xiumint.

Én pedig tehetetlenül ácsorgok a szobába,ami feltehetőleg az ő szobájuk. Körbe nézek, minden olyan fiús és egyszerű. Találok egy képet,amin mindannyian rajta vannak, elmosolyodom a látványon. Nagyon jó barátok ahogy látom. Hallom ahogy nyílik és csukódik az ajtó.

- Hol készült ez a kép...- fordulok meg, de abban a pillanatban elfogy a levegőm.

Velem szemben nem más állt mint...

Sehun.