After The Song

11. rész STEAL MY GIRL

- Hiányoztam? – kérdezte Blaine, és odajött hozzám, majd megölelt. Odahúzott hozzánk egy széket, és mintha nem is zavarna minket, rendelt magának is valamit. Harry árgus szemekkel bámulta a srácot, miközben Blaine kezét a székem támlájára tette.

- Em, ma próbáltunk a srácokkal egy kicsit. Megnéztük az új dal hangszeres kíséretét. Mit gondolsz inkább a szólógitár vagy a basszus legyen a fő kíséret?

- Én nem tudom. Majd meghallgatom, és eldöntöm – mondtam, mert nem akartam, hogy erről legyen a téma. Na, meg, azt sem, hogy a srácok megtudják, megint ügyeskedek valamin. Persze ez ezek után elkerülhetetlen volt.

A rendelések fél óra alatt megérkeztek. Mint kiderült, én csigát rendeltem, amire először furcsán néztem, de hamar megbarátkoztam az étel látványával, és megkóstoltam. Egészen idáig Harry félmosollyal az arcán figyelt, és az első arckifejezésem még fel is nevetett. Ő nagyon is élvezte, hogy tudta, mit rendelek. Az első falatot a számhoz emelve, Blaine belekóstolt a kajámba, és elismerősen füttyentett, mikor elkezdte ízlelni az ételt.

- Azt Emily rendelte, nem te! Te csak edd a saját ételedet, a lány meg hadd fogyassza el a sajátját. Így is nagyon lefogyott, muszáj ennie – szólalt fel, Harry, mikor én még alig tudtam hozzányúlni a csigához, de Blaine, meg annál többet evett már belőle.

- Figyelj, tesó, ha nem tetszik valami, el lehet menni. Nem kértelek meg rá, hogy kioktass, az enyém nem jó, Emilyé meg isteni. És ahogy látom, őt nem is zavarja, hogy meg kell rajta osztoznia velem. Mellesleg, Emily eddig sem rendelkezett kitűnő alakkal, így jobb is, ha nem eszik annyit- és azzal a lendülettel el is vette előlem a csigámat. Döbbentem meredtem magam elé. Nem értem, mi ütött a legjobb barátomba. Eddig mindig azt mondta, gyönyörű vagyok, ne változtassak magamon, hiszen önbizalmam nem volt, de az ő hatására megerősödtem, és meg vagyok elégedve magammal.

Harry dühösen pattant fel az asztaltól, és a fiúnak rontott. Harry felemelte, és elkezdte püfölni. Sokkolva ültem a helyemen. Kétségbeesetten kiáltottam Harry nevét, hogy hagyja abba. A srácok leszedték Blainről, én pedig bandatársamhoz futottam. Harry még ordibált párat, majd hitetlenül figyelte tetteimet. Blaine arcához tettem a kezem, ami tiszta vér volt.

- Miért véded Őt, Emily? – kérdezte dühösen Harry. Szemei szikrákat szórtak. – Így senki nem beszélhet veled! Emily te tökéletes vagy, és ha ez a faszfej ezt nem látja, akkor csak hazudott neked, azzal kapcsolatban, hogy szerelmes beléd! – mondta, barátai pedig kikísérték őt az étteremből, azzal együtt a biztonságiak minket is kitoltak az ajtón.

Blainet elvittem hozzám, és leápoltam a sebeit. a szája felrepedt, orrán pedig alvadt vér volt. Szerencsére nem volt súlyos a sérülése.

Ahogy végeztem ezzel, megzörrent a telefonom és Harry írt:

Baba: Még mindig nem hiszem el, hogy mellette álltál ki.

Emily: Nem kellett volna megütnöd!

Baba: De meg kellett. Senki nem beszélhet így egy nőről. Főleg nem egy ilyen gyönyörű lányról, mit amilyen te vagy <3

Emily: Amúgy észrevettem, hogy tudunk normálisan kommunikálni :P

Baba: Ne tereld a témát! Amúgy gondolkoztam ezen az interjús dolgon...

Emily: És mire jutottál?

Baba: Nem telefontéma :P Mennem kell, a menedzsment megérkezett, úgyhogy most jó darabig hallgathatom a kioktatását, a felelős viselkedésről.

Emily: Meg is érdemled! Ha nem verted volna szét, talán nem ez lett volna az este vége. Nagyon dühös vagyok rád, Harry! El sem hiszem, hogy képes voltál ezt tenni.

Baba: Tudod, mit? Felejtsd el azt a mondatomat, hogy gondolkoztam az aznap történteken. Olya naív vagy, mindenkiben csak a jót látod. És úgy fel tudsz bosszantani.

Emily: Ő a bandatársam...

Emily: És nem vagyok naív!

Emily: Harry?

De ezek után már nemválaszolt többet. Csak egy utolsó csipogást hallottam, miszerint átváltoztatta a nevemet a Twitter üzenetben: Naivitás hercegnője