Sziluettek//MarvelxDC

2.

2.

Gotham city, 2 évvel később

-Róla meséljen! – lapozott pár oldalt a vaskos mappában Tolliver, majd Waller felé fordította. – Vagy őt, a világ legveszélyesebb emberét meglepetésnek tartogatta?

-A Raft/42-es börtön legmélyéről vadásztam elő, ami nem volt épp kis munka, hiszen a kormány a börtön létezését is titkolja, nem hogy azt, hogy ott tartják fogva ezt a lányt. Fejlett technikával rendelkeznek, de túl humánusan járnak el az ott lévőkkel, így ő már túl nagy falat volt nekik. Jó pénzért és pár titkosított papírért cserébe viszont megkaptam őt, szerintem még örültek is, hogy végre megszabadulnak tőle. A Belle Reve-ben mesterséges kómában tartjuk, de nem akarunk túl nagy kárt tenni benne, ezért hamarosan fel kell ébresztenünk, és azt előre látom, hogy rosszul végződhet, hiszen így is előfordultak már komplikációk. Ha harminc embert nem nyírt már ki nálunk, amióta elfogtuk, akkor lemondok a programról – szúrt egy újabb falat húst a villájára a nő.

-De hiszen most mondta, hogy mesterséges kómában van! – hihetetlenkedett Settogem, mire Waller csak egy sötét mosoly kíséretében megvonta a vállát. – Egy ilyen közveszélyes embert nem engedhetünk ki sehova!

-Ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor ő nem ember. Egy metahumán, vagy ahogy ő nevezi magát, embertelen – vetett a nő egy jelentőségteljes pillantást a férfiakra. – Ez egy külön csoportja a metahumánoknak, hiszen van egy szép kis történelmük a származásukról, meg egy viszonylag egyszerű rendszerük azt illetően, hogy miként kapják meg a szuperképességüket.

-Ezzel még mindig nem magyarázott meg semmit! – morgott Tolliver, de nagyon jól tudta, hogy Amanda rendelkezik egy tökéletes magyarázattal, csupán csak a nő szeretné kiteregetni a kártyáit, hogy megmutassa mekkora erő fölött uralkodik.

-Emlékszik a Junera, ugye? A Varázslónő képes a tudatbefolyásolásra, így csak egy kicsit megpiszkálja a lány agyát az emlékei befolyásolásával, és Shattered hivatalosan is a markomban lesz, hogy végrehajtsa a parancsaimat – terült el a győztes vigyor a nő arcán, és hátrébb dőlt a székén. – Uraim, a hősöket nem tudjuk iránytani, mint ahogy a májusi esetben láthattuk is mi történik, ha a jófiúknak akarjuk megmondani, hogy mit csináljanak. De a rosszakat könnyen iránytás alatt lehet tartani, és mi azzal járunk jól, ha ők a mi oldalunkon állnak, és a mi érdekeinket szolgálják.

Belle Reve, 5 nappal később

June idegesen állt a kezét tördelve Amanda mellett, lopott pillantásokat vetve Rickre. Nem akarta megtenni, hiszen utálta az egészet, a tudatot, hogy egy lény lakik benne, mint valami parazita, és már megint át kell adnia az iránytást ennek a lénynek. A múltkor is nehezen tudott csak visszaváltozni, és a helyzet azóta sem lett jobb, de tudta, hogy nem mondhat nemet a nőnek, akármennyire is rettegett attól, ami akkor történhet, ha elveszíti az irányítást a Varázslónő fölött. Nem is beszélve arról, hogy Amanda mit adott ki neki feladatnak. Egyszerűen a gondolattól is hányingere támadt, hogy ő ezt tényleg megfogja tenni egy érző, gondolkodó emberrel. Kapott papírokat a lányról, annak érdekében, hogy minél hamarabb és sikeresebben végre tudja hajtani a feladatát, de mivel már egy hete minden amit olvasott a lányról szólt, még jobban marta az érzés, hogy mennyire helytelenül fog hamarosan cselekedni. A sok anyag miatt már fejből tudta a lány életének minden egyes mozzanatát, amit tudni lehetett, és emiatt úgy érezte, mintha ismerné őt pedig még soha nem találkoztak, és ez az ismeretség amúgy is csak egyoldalú, hiszen könnyen meglehet, hogy a lány még soha nem hallott róla. June nem volt olyan mint Harley, vagy Deadshot, a világ szinte nem is volt tisztában a létezésével, és ettől egy kicsit jobban tudta kezelni az egészet. Nem volt őrült, vagy rettegett sorozatgyilkos, ő egyszerűen csak rossz helyre tévedt, és emiatt csúnyán árat kellett fizetnie, a normális életét.