Sziluettek//MarvelxDC

5.

5.

Tehetetlenül állt a nagy, műanyag doboz előtt, melyre hanyag kézírással firkantották rá a nevét: Eleonora Evan. S a név alá pedig a már nyilvánosság által is jól ismert fedőneve került: ''Shattered", sokkal nagyobb betűkkel írva a rendes nevéhez képest. Rick azt mondta, hogy szedjék össze gyorsan a cuccaikat, mert sietniük kell. A férfi szokásához híven rendkívül nyersen és tömören ismertette a feladatukat, valamint mutatta be őket egymásnak, bár ha csak hallásból is, de mindenki tudta hova tenni a másikat kivéve Eleonorát, aki számára mindenki teljesen ismeretlen volt helyzetéből adódóan , viszont egyértelműen ő bizonyult a leghírhedtebbnek mindannyiuk közül. Eleonora körülnézett, a többiek már mind kinyitották a saját ládáikat, és elkezdtek felöltözni, valamint felfegyverkezni, így kissé félve, de ő is a ládája pereméhez futtatta ujjait majd leguggolt, s bizonytalanul szuggerálni kezdte, félve attól, hogy csak a nagy ürességet találja majd benne. Elvégre ennyi maradt belőlem - gondolta, ahogy megemelte a láda tetejét -, egy lelketlenségig roncsolt, üres lény. Ennek ellenére mégis kinyitotta az olívazöld dobozt, s a száját is eltátotta döbbenetében, amikor a fedő valósággal kipattant a helyéről, köszönhetően a dugig megtömött ládának. Tágra nyílt szemekkel szemlélte a teli dobozt, nem akarta elhinni azt, amit lát. Térdre ereszkedett és legfölül található ruhadarab után nyúlt, ami finoman nyílt szét a hajtogatásból ahogy maga elé emelte, hogy megnézhesse. Egy igazi, minőségi harci egyenruhát tartott a kezében, ami első látásra sötétszürkének, de a nap bizonyos fényeiben már feketének hatott, a derék és alkar részre pedig mélykék színű csíkok kerültek szimpla dizájnelemekként. Finoman a kinyílt doboztetőre rakta a felsőt, s ahogy újra a láda tartalmára nézett, azonnal megpillantotta a hozzá tartozó nadrágot és a két ruhadarabot összetartó fekete övet. Óvatosan körbenézett, látta ahogy a Harley Quinnként bemutatkozó nagyjából vele egyidős nő teljes szemérmetlenséggel öltözik át, észre sem véve az őt bámuló férfiakat, de a többi sorstársa is ugyanúgy elkezdett felszerelkezni.

-Szerintem jobban jársz, ha elkezdesz beöltözni, mert nem ajánlatos feldühíteni a csávót – lépett Eleonora mellé az afroamerikai férfi és Rick Flag felé biccentett, aki már átöltözött és a fegyvereit kezdte ellenőrizni. – Nem kéne balhét rendezni már rögtön indulás előtt.

- Te is hallottad, amit a nanobombáról mondott – állt fel Eleonora kezében az egyenruhája felső részével. – Nekik alapvetően mindegy, mikor halunk meg a küldetés közben.

- Mindannyian hallottuk, de ettől még nem kell elhinnünk. próbálnak minket sakkban tartani, és ez volt a legjobb ötletük – magyarázott tovább a férfi, amit a nő felvont szemmel hallgatott. – De az is lehet, hogy csak arra játszanak, hogy elhiggyük nekik.

- Nos, egy lehetre nem fogom feltenni az életem, bár nem biztos, hogy ezt most életnek nevezhetem egyáltalán – nevetett fel keserűen a nő, majd gyorsan kibújt a börtönben kapott narancssárga elnyűtt pólójából, majd felvette a az egyenruha felső részét és a nadrágjából is kibújt, aztán gyorsan belelépett a nadrágrészbe. Az anyag kellemesen simult hozzá bőréhez mindenhol, de érezhető volt a tartóssága is, több helyen dupla réteg is került az anyagból. A fekete övvel fixen egymáshoz erősítette a két ruhadarabot, majd belenézett a ládába és azonnal előhúzott belőle egy pár csizmát, amikbe rögtön bele is bújt. Még igazított párat a ruhán, s csak utána nézett bizonytalanul az előtte álló férfire.

- Jól nézel ki – állapította meg, majd fejéhez kapott és jobb kezét a nő felé nyújtotta. – Még be sem mutatkoztam, Floyd Lawton, másnéven Deadshot.

- Eleonora Evan, ismertebben Shattered – rázták meg egymás kezét. – Legalábbis nekem mindenki ezt mondta, hogy ez a nevem.

- Jól mondták. Tényleg fullra nem emlékszel semmire? – kérdezte Floyd, miközben egy nagyobb lapot kezdett el felállítani a földről, Eleonora pedig válaszként csak bólintott. Időközben a férfi felállította a lapot, egyenesen a nővel szemben, így az megpillanthatta saját magát a koszos tükörben. Elámult saját maga látványától, egészalakos tükörben még nem volt alkalma megnézni saját magát. A haja kicsit kuszán de természetesen állt, a ruhát pedig minden szögből jónak ítélte meg. A felső díszcipzárját nem húzta fel teljesen, így láthatta a kulccsontját, mely elég erőteljesen kirajzolódott, az öv pedig csak még jobban kiemelte keskeny csípőjét. A csizmát így magán látva inkább bakancsnak keresztelte át, amibe beletűrte a teljesen fekete nadrágját. A könyökét és térdét a ruhához hozzáerősített műanyag védők takarták.